Huszárnő a mesében, copfos csaj az útjelzőtáblán

2007.02.19. 21:30
Ha nagyon nyomja az ember a gázt, csak két órát kell utazni arra a helyre, ahol a nemi esélyegyenlőség kérdése nem megmosolyogtató huncutság, még csak nem is értelmiségi poénok tárgya, hanem a helyi politika fontos eleme. Állami pénzből fenntartott nőházak, biztonságérzetet növelő parkolóház, copfos karakter az utcai jelzőtáblán és kulcsától megfosztott erőszakos férj a Bécsi Városháza nemi esélyegyenlőségi programjában. Az EU-ban most van az esélyegyenlőség éve, nem árt, ha látjuk, hogyan lehetne csinálni.

Tizenkét éve működik Ausztria fővárosi magisztrátusán a nőügyekért felelős osztály, 2005 októberében pedig megalakult a gender mainstreaming nevű is, azzal a céllal, hogy támogassa a nők és a férfiak eltérő igényeinek és szükségleteinek megfelelő szolgáltatásokat, illetve a városi döntésekben képviselje a nemi esélyegyenlőség jelentőségét. (A gender nem biológiai, hanem társadalmi kategória. A biológiai nemekhez kapcsolódó, azokra épülő nemi szerepek, sztereotípiák összessége, amit a közösség, társadalom hoz létre). Magyarországon nincs ezekhez még hasonló fővárosi iroda sem, siránkozás helyett viszont most itt arról lesz szó, hogy milyen lehetne.

Nőügyi osztályok

A magyar sajtót is bejárta az a tavalyi bécsi kampány, ami az útjelző táblák és a tömegközlekedésben használt ikonok sztereotipikus ábrázolásán keresztül hívta fel a figyelmet arra, máshogy is lehet. A ’Lássák egyszer másként!’ jelmondattal meghirdetett kampányban az öreg bácsi mellett az öreg néninek is át lehet adni a helyet, a kispapa is cserélhet pelenkát és női munkás is dolgozhat az útépítésen. „Uniós törvények miatt a KRESZ-táblákat nem változtathatjuk meg, de a figyelemfelkeltés jól sikerült. Azt próbáltuk megmutatni, hogy a hagyományos jelképrendszerben fel sem tűnik a férficentrikus láttatás. Néhány helyen, például a villamosokon a helyátadásra buzdító hirdetéseken februártól megtartjuk az egyenlősített megoldásokat is” - mondta Ursula Bauer, a gender mainstreaming ügyosztály vezetője.

Bántalmazott nők menedéke

A villamos-ajtóban virító látványos matrica mögött a Bécsi Városháza egyéb programjai lapulnak, például a négy, bántalmazott nőknek otthont biztosító nőház. „A házakban összesen 170 nőnek jut hely, akik addig lakhatnak nálunk, amíg veszélyeztetettségük fennáll. Egyedül vagy egy másik nővel laknak egy helyiségben, természetesen gyerekekkel együtt. Az esetek egyharmadában ez kéthetes tartózkodást jelent, amikor pszichológus, jogász és szociális munkás foglalkozik velük, segít és tanácsokat ad„ – magyarázza a házak működését Andrea Bremm, a Bécsi Nőotthonok Egyesületének vezetője.

Magyarországon az előző ciklusban még önálló tárca foglalkozott az esélyegyenlőséggel, ma a nemek kérdéséért a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyik osztálya az állami felelős. Egyetlen többségi állami vagy önkormányzati finanszírozással fenntartott, bántalmazott nőket segítő menedékház sincsen, az erőszak elleni küzdelem itthon a civil szervezetek kínlódásokkal teli terepe. Az 1994 óta fennálló NANE (Nők a nőkért együtt, az erőszak ellen) Egyesület az egyik jelentős szereplője a segítségre vágyó nőkkel foglalkozó civil szektornak. A Bécsi Városháza nőkkel kapcsolatos programjainak azonban a magyar rendszerrel ellentétben közös eleme, hogy nem csak „alulról”, aktivisták és segítők által, állandó financiális gondokkal szerveződő folyamat, hanem a helyi politika meghatározó eleme. „Nem szabad a női sarokból indítani, csakis felülről szabad. A gender mainstreaming ügyosztály ötlete például a városháza vezetőjétől indult. Ez nem fakultatív, nem is egzotikus dolog, minden önkormányzati osztálynak kötelező tennie valamit a nemi esélyegyenlőségéért” – magyarázta Ursula Bauer osztályvezető.

Az évente négymillió euróból fenntartott Bécsi Nőotthonok Egyesülete a nők támogatása mellett rendőrségi képzéssel is foglalkozik, mert úgy véli, nagyon sok múlik az erőszakos cselekmény esetén a jelenlévő járőr hozzáállásán. „Húsz éve kezdtük el a rendőrök oktatását, ami ma már a járőrtől a tisztekig a rendőrképzés aktív része” – fogalmazott Bremm. A járőr mentalitása azért is fontos, mert Ausztriában a magát fenyegetve érző családtag hívására a helyszínre érkező rendőr is megállapíthatja a veszélyeztetettséget. Ekkor a fenyegető lakáskulcsát elveheti és azonnali hatállyal tíz napra eltávolíthatja otthonról, még abban az esetben is, ha az ingatlan a saját tulajdona. „A tíz nap alatt, ha visszamegy, lecsukják. Ennek a rendelkezésnek főként társadalmi hatása van, a környezet megbélyegzi a fenyegetőt. Egy évben háromezer ilyen eset adódik, és a tapasztalat az, csekély a visszaélések aránya” – mondja Bremm.

Gender-szenzibilis Holle anyó

Magyarországon 2006 júliusában lépett hatályba a tíz-harminc napos távoltartást szabályozó törvény, nálunk azonban szó sincs azonnali, helyszíni eltávolításról. A távoltartás kizárólag a már folyamatban lévő büntetőeljárás esetén lehetséges. A nőszervezetek szerint a törvény több szempontból aggályos, ugyanis kizárja a védelemből azokat, akik a folyamatos fenyegetettség miatt nem mernek eljárást indítani, illetve a maximális harminc nap alatt rendszerint nem zárul le a büntetőeljárás, így a távoltartás hatástalan marad, a bántalmazás folytatódik.

Az erőszak elleni küzdelem mellett a mentalitás változtatása is a bécsi esélyegyenlőségi programok fontos eleme, amit már óvodában kezdenek. Daniela Cochlár, a városháza nőügyi osztályának oktatási felelőse elmondta, az óvodások és általános iskolások nevelésére alkalmas csomagot állítottak össze, óvónőképzéseket és modellóvodát tartanak fent. Utóbbiban megszüntették az autókkal és építőkockákkal, illetve babákkal elkülönített fiú és lány játszósarkokat, csokorba szedték a nemi esélyegyenlőségre érzékeny játékokat, dalokat és meséket. „Mesélünk huszárnőkről és katonanőkről is. A hagyományos nemi szerepeket sulykoló történetekkel szemben Holle anyó a nőcentrikus mesék egyike„ – mondta Cochlár.