Lassan belefulladunk a szemetünkbe

2008.12.06. 15:40
Bécsben négy, Budapesten egy égetőben dolgozzák fel energiává a nem újrahasznosítható kommunális hulladékot, az üzemekben az elégetett szemétből energiát termelnek. Az égetés azonban nem mindenki szerint jelent megoldást: rövid távon valóban kevesebb lesz a szemét mennyisége, azonban az égetésből megmaradó anyagok egy része veszélyes hulladék, ami lerakókban végzi. Az igazi megoldás a hulladék teljes mennyiségének újrahasznosítása lenne.

Bár elsőre egyértelműnek tűnik, hogy a hulladékégetés hatékony módszer a szemét megsemmisítésére, az állítás mégsem feltétlenül igaz ebben a formában, legalábbis megoszlanak erről a vélemények. Bécs külvárosában, a pfaffenaui hulladékégetőben jártunk, ami jelenleg Európa egyik legmodernebb hulladékégetőjének számít, néhány hónapos próbaüzem után hivatalosan októberben adták át, kivitelezése 220 millió euróba került.

Az építkezés előtt stratégia környezetvizsgálatot tartottak, ami a gyakorlatban társadalmi párbeszédet jelent, a célja, hogy a kivitelezést minden érintett csoport támogassa. Az előzetes egyeztetések eredménye Bécs hulladékgazdálkodási tervének átalakítása lett, amibe beemelték a konszenzusos javaslatokat, mondta Josef Thon, a bécsi önkormányzat MA48-as részlegének vezetője. (Az MA48 foglalkozik Bécs hulladékgazdálkodásával, az utak karbantartásával, illetve az ehhez szükséges járműpark üzemeltetésével.)

Hulladékból fűtés és áram

Bécsnek jelenleg négy hulladékégetője van, az ezekben termelt energiát a lakossági távhőszolgáltatásban és elektromos áramként hasznosítják. Pfaffenauba naponta 770 tonna hulladék érkezik, a szemeteskocsik egyenesen a bunkerba, a 18 ezer köbméteres hulladéktárolóba öntik a kommunális hulladékot - ez a háztartási szemétnek az a része, aminek anyagában történő újrahasznosítását nem tudják megoldani.

A beöntött hulladékot egy darukezelő egy markolóval keveri és adagolja a kazánokba. Érdekesség, hogy a veszélyes gázok termelődésének kivédésre folyamatosan egy elszívó berendezés működik, a kiszívott levegőt pedig a kazánokba szivattyúzzák, és ezzel táplálják az 1000 foknál is magasabb hőmérsékleten az égetést. Ez összességében azt jelenti, hogy az üzemben jellemzően nincs büdös.

A hulladék egy órát tölt a kazánban, végeredményként a 30 százaléka marad meg: salak, hamu, fémhulladék és kövek. A fémet különválasztják, eladják, ez ipari célra hasznosítható. A salakot a hamuval salakcementté tömörítik, és szemétlerakóban helyezik el.

Az égetés közben 850 fokos füstgáz szabadul fel, ami utána különböző kamrákon halad át, ahol kinyerik belőle az energiát, hogy utána elektromos áram vagy távhő formájában eljusson a lakossághoz, összesen 270 ezer háztartást szolgálnak ki. A veszélyes anyagok eltávolítása négylépcsős, itt kinyerik a füstgázból a hasznosítható melléktermékeket, a veszélyeseket pedig különböző eszközökkel ártalmatlanítják.

A megtisztított füstgáz egy kéményen keresztül távozik, összetételét folyamatosan mérik. A pfaffenaui hulladékégető porkibocsátása 90 százalékkal a megengedett egészségügyi határérték alatt marad.

Korlátozták a lerakást

Bécsben 2004-ben született meg az a szabályozás, mely szerint kezeletlen hulladékot nem lehet hulladéklerakóba elhelyezni, de az akkor rendelkezésre álló kapacitás nem volt elég a városban termelődő, nem újrahasznosítható hulladék elégetésére. Amellett, hogy rábólintottak az évi 250 ezer tonna hulladék elégetésére alkalmas égető építésére, 5 millió euró éves keretet biztosítottak olyan programokra, melyek célja, hogy minél kevesebb hulladék termelődjön - "ami nem jön létre, nem kell kezelni".

Elhangzott, hogy a hulladék mennyiségét törvényi szinten úgy lehet csökkenteni, hogy megtiltják egyes anyagok használatát, bár a tudatformálás hatékonyabb módszer, hátránya, hogy csak hosszú távon lehet érdemi eredményt felmutatni. Megfelelő kommunikációval azonban el lehet érni, hogy figyeljenek a csomagolóanyagokra, többször használjanak egy-egy tárgyat, vagyis ne kidobják, ha nincs rá szükség, hanem adják tovább másoknak.

A bécsi önkormányzat egyébként támogat javítóműhelyeket, hogy a lakosság ne új tárgyakat vásároljon, hanem szereltesse meg a már meglévőt. Azok a kkv-k, amelyek olyan beruházásokat hajtanak végre, melyek eredményeként harmadával csökken a megtermelt hulladékuk, szintén önkormányzati támogatásban részesülnek.

Magyarországon egy égető működik

Magyarországon lényegesen más a helyzet, bár az egyetlen hazai, kommunális hulladék égetésével foglalkozó üzem 420 ezer tonna éves kapacitásával messze felülmúlja a pfaffenauit. A két égető lényegében nem tér el egymástól, azt viszont mindenképp el kell ismerni, hogy a bécsi sokkal modernebb, mint a rákospalotai, amit 1981-ben adtak át, mondta Borsi Zsuzsanna, a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű környezetvédelmi mérnöke. Megjegyezte, hogy az égetőt 2005-ben korszerűsítették, így rendelkezik minden olyan technológiával, ami ma egy égetőtől elvárható.

A hulladékégetés előnyei és hátrányai

Előnyök:

  • a hulladék mennyisége és térfogata jelentősen csökken
  • a keletkezett hő hasznosítható
  • a hulladék egyes típusai csak ezzel a technológiával ártalmatlaníthatóak
  • a teljes technológia ellenőrzött körülmények között zajlik

Hátrányok:

  • másodlagos környezetszennyezéssel jár
  • a maradék veszélyes hulladék elhelyezésének problémái (pernye, salak)
  • a füstgáz tisztítása után megmaradó veszélyes anyagok kezelése (savas gázok, szállópor, nehézfémek, dioxin)
  • drágább a beruházás és az üzemeltetés, mint a lerakás költségei
  • ellentmond a fenntarthatóságnak, a felelősség a következő generácókra marad

Magyarországon évi 4,5 millió tonna háztartási hulladék termelődik, ennek 80 százaléka hulladéklerakóba kerül, 8 százalékát elégetik, ebből energiát nyernek, és mindössze 11 százalékát lehet anyagában újrahasznosítani, ez a szelektíven gyűjtött hulladékot jelenti.

Az EU-ban jelenleg több mint 430 hulladékégető van, Dánia számít az égetés hazájának, Szlovénia, Horvátország és Románia nem rendelkezik egyetlen égetővel sem, Szlovákiának három van.

Itt merül fel a kérdés, hogy környezetvédelmi szempontból a hulladéklerakó vagy a hulladékégető a kedvezőbb megoldás. Bécsben elhangzott például az az érv, hogy a szemét lerakásakor metángáz szabadul fel, ami a kibocsátás szempontjából 22-szer károsabb a szén-dioxidnál.

Ugyanakkor az osztrák szakértők még mindig keresik a választ olyan kérdésekre, hogy szükséges-e a következő 10-15 évben újabb hulladékégetőt építeni, hogy hogyan lehet a fémek, illetve egyéb anyagok szelektív gyűjtését, illetve az égési maradékok kezelését hatékonyabbá tenni, és hogy a jelenlegi égetési technológia biztonságán hogyan lehetne javítani.

Áthelyezzük a felelősséget

Az elhangzottakról megkérdeztük a témában legjártasabb civil szervezetet, a Hulladék Munkaszövetséget. "100 tonna elégetett hulladékból átlagosan 25 tonna végtermék lesz, ami szintén hulladék, ráadásul egy része veszélyes, így a hulladék kezelésének felelőssége így csak áthelyeződik térben és időben" - vélekedik Szuhi Attila, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa.

Felhívta a figyelmet arra, hogy egy 100 tonna éves kapacitású hulladékégető kéményéből óránként 70 köbméter füstgáz távozik, amit ugyan tisztítanak, de ez mégsem elég hatékony. Több száz vegyület kerül ilyenkor a levegőbe, a mérések azonban csak ennek töredékét fedik le, összesen hét szennyező anyagot ellenőriznek rendszeresen. Bár ezeknek a mennyisége nem jelentős, de például a dioxinból minimális mennyiség is mérgező, illetve számos olyan anyag van, melyek élettani hatásairól még nem tudunk sokat, magyarázta.

Példaként említette a Francia Közegészségügyi Intézet felmérését, ami 16 hulladékégető környékén vizsgálta a daganatos megbetegedések gyakoriságát. Kiderült, hogy ezeken a területeken lényegesebben több a rákos betegek száma. Hasonló eredményre jutott a Brit Környezet-egészségügyi Orvosok Társasága, ők szintén daganatos megbetegedésekre és születési rendellenességekre találtak bizonyítékokat.

A hulladékégetők ellen szóló érv az is, hogy a törekvések ellenére nem kizárólag az a hulladék kerül az égetőkbe, amit anyagában nem tudnak újrahasznosítani. Ezt támasztja alá a várpalotára tervezett - és azóta elbukott - hulladékégető környezeti hatástanulmánya is.

Se lerakó, se égető

Szuhi Attila szerint sem a lerakás, sem az égetés nem jelent megoldást, bár a lerakásnál legalább látható a mennyiség, ami talán ösztönöz a kevesebb a hulladék termelésére, az égető azonban teljesen rossz mintát közvetít, konzerválja a problémát. Ehhez hozzáadódik az is, hogy egy égető gazdaságos üzemeltetése a teljes kapacitás kihasználásával érhető el, így a tulajdonosnak az az érdeke, hogy minél nagyobb mennyiségű hulladék kerüljön a kazánokba. Személyes véleményeként fogalmazta meg, hogy míg a hulladékkezelés hierarchiájában általában az utolsó helyen áll a lerakó, szerinte ezzel egyenrangú a szemétégető is.

A szakember szerint tehát a megoldás a minél kevesebb hulladék termelése, amit különböző ösztönző technikákkal lehet elérni. Ilyen például, hogy a gázhoz és a vízhez hasonlóan a megtermelt hulladék mennyisége után fizessenek szemétdíjat a háztartások, illetve hogy a szelektíven gyűjtött hulladékkal ne kelljen a szigetekig menni, hanem minden háztól szállítsák el ezeket. Hosszú távon természetesen a legjobb megoldás, ha már gyerekkorban elkezdik a szemléletformálást, amit az oktatási rendszer részévé kellene tenni.