Négy év alatt háborúvá érett az oszét-grúz viszály
További Külföld cikkek
- Elsüllyedt egy tartályhajó Ománnál, 13 embert keresnek
- Szergej Lavrovval tárgyalt Szijjártó Péter, van egy „érdekes fejlemény” a paksi bővítéssel kapcsolatban
- Mit csinál a győztes Munkáspárt a brit menekültkérdéssel?
- Teljesen megváltoztathatja a kampányt a Trump elleni merényletkísérlet
- Varga Mihály: A magyar soros elnökség egyik legfontosabb célja a versenyképesség javítása
A dél-oszétiai konfliktus kirobbanása hónapok óta fenyegetett. Az oroszok támogatásával létező, de még az oroszok által sem elismert szakadár államocska - a szintén orosz támogatással létező Abháziához hasonlóan - a grúz-orosz hidegháború legforróbb pontja volt eddig is.
Grúzia és Oroszország ugyanis 2003., az oroszbarát Eduard Sevarnadze megbuktatása óta igen feszült viszonyban van. Az új grúz kormány a demokratizálás mellett a Nyugat mellett is elkötelezte magát, NATO-tagságra is pályázott, felvételét végül az oroszokra tekintettel Németország csak az utolsó pillanatokban furta meg a katonai szövetség tavalyi csúcstalálkozóján.
A jászok rokonai
Az oszétok kaukázusi népek, nyelvük az indoeurópai nyelvcsalád iráni ágához tartozik. Összesen hétszázezren lehetnek, ebből 515 ezren Oroszországban, százezren Törökországban, 65 ezren a szakadár Dél-Oszétiában és közel negyvenezren Grúziában élnek. Többnyire ortodox keresztények, de a szunniták is vannak köztük. Közeli etnikai rokonai a magyarországi jászoknak.
A két ország hidegháborúja már többször fenyegetett nyílt konfliktussal. Oroszország 2006-ban szankciókkal büntette Grúziát, ami az Oroszországban élő grúz állampolgárok kitelepítésében csúcsosodott ki. Oroszország az energiafegyvert is többször bevetette, hol az áramellátást zárta el, hol a gázcsapot - gyakorta arra hivatkozva, hogy grúz támadás érte az Oszétián is átfutó vezetékeket. Persze Grúzia sem csupán áldozat, az elmúlt években több kérdésben is aktívan provokálta Moszkvát - kezdve négy orosz katonatiszt letartóztatásával, akiket kémkedéssel vádoltak meg. Grúzia az elmúlt években rendszeresen panaszkodott Oroszországra és a készülő orosz agresszióra.
Legutóbb májusban, Dmitrij Medvegyev beiktatásakor, hiszen az új orosz elnök első intézkedéseinek egyikeként négyszáz orosz katonát vezényelt Abháziába, a hivatalos indoklás szerint vasútépítésre.
Oroszország szerepe amúgy is igen sajátos a történetben. A dél-oszét és abház szakadár államocskák lakói szinte mind orosz állampolgárságot is kaptak, így Oroszország, miközben hivatalosan elismeri Grúzia egységét - és hivatalosan nem ismeri el a szakadár államokat -, állampolgárai megvédésére hivatkozva eddig is beavatkozott a harcokba.
A világ egyik legősibb népe
A grúzok a kaukázus legrégibb lakói, eredetük amúgy ismeretlen. Nem állnak rokonságban más népcsoportokkal. Grúziában közel négymillió, Törökországban 200 ezer -1,5 millió, Iránban 100-300 ezer, Oroszországban 200 ezer, az Egyesült Államokban 150 ezer grúz él. Első államukat az időszámítás előtti XIII. században alapították a nyugati törzseik, a keleti grúz királyság az időszámítás előtti VII. században alakult. A grúz államokat a II. századra darálták be a környező államok - Róma és Örményország. A keleti királyság végül Róma csatlósállama - egyben a világ első keresztény állama lett. A kereszténység időszámítás szerint 327-ben lett államvallás.
A grúz államot a 9. században szervezték újjá, A középkori államnak a török hódítás vetett véget. Az ország ugyan megtartotta függetlenségét, de a XIX. században déli szomszédai már megsemmisítéssel fenyegették. Ekkor Oroszország megszállta és annektálta. 1918-ban függetlenné vált, de a rövid függetlenségnek 1921-ben véget vetett a szovjet-orosz megszállás. Az 1918-21-es háborúban csaptak össze először a grúzok és az oszétok. A függetlenséget 1991-ben, a Szovjetunió szétesése után nyerte el újra, de a kilencvenes években orosz befolyási övezetnek számított, egészen a 2003-as rózsás forradalomig, amikor a mostani elnök, Mikhail Szakasvili került hatalomra.
A két ország tulajdonképpen fegyveres konfliktusba is keveredett - a grúz belügyminisztérium legalábbis felvételekkel tudta igazolni, hogy az Abházia fölött kémkedő robotrepülőgépét orosz vadászgép lőtte le. Ugyanis Oroszország, bár hivatalosan békefenntartóként van jelent Abháziában és Dél-Oszétiában, valójában katonai támogatást nyújt a két szakadár államocskának.
A konfliktus egyébként egyidős a független Grúziával. A dél-oszét és az abház konfliktus már a függetlenség kikiáltása előtt kirobbant. Dél-Oszétia a szovjet időkben is a Grúz Szovjet Köztársaság része volt, de már akkor is autonóm tartományként. A két nép általában békében élt együtt, ez alól csak a polgárháború időszaka volt kivétel - 1918-20-ban az oszétok a bolsevikokat, a grúzok a mensevikeket támogatták. 1989-ben azonban mindkét népcsoportban megerősödtek a nacionalisták, ami etnikai konfliktushoz vezetett.
Grúzia függetlenségének kikiáltása előtt az oszétok már független szovjet köztársaságnak nyilvánították magukat, és a területek grúz lakosságának módszeres elüldözésébe kezdtek. Ezzel párhuzamosan elindult a Grúziában élő oszétok menekülése is - végül az oszét területeket 23 ezer grúz, Grúziát és dél-oszétiát százezer oszét hagyta el, nagy részük az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiában talált menedéket.
Az 1989-1992-es konfliktus végül a szakadárok sikerét hozta. Grúzia az oroszok nyilt beavatkozásától tartva tűzszünetet kötött Abháziával és Dél-Oszétiával, amelyek azóta de facto államként működnek. A béke 2004-ig tartott, azóta fokozatosan nő a feszültség. Az új grúz kormány ekkor kezdett rendészeti akciókba a térségben, elsősorban a csempészet felszámolására. Ezzel párhuzamosan kezdeményezték, hogy a - konfliktusban amúgy érdekelt - oroszokat európai uniós békefenntartók váltsák fel, de ezt az EU elvetette.
Grúzia 2007-ben indított először akciót a szakadár Dél-Oszétia egyes részeinek megszerzésére - mostanra már a terület egyharmada az ellenőrzésük alatt áll. 2008. augusztus 8-án pedig a tartomány fővárosa ellen is támadást indítottak, az akció célja immár egyértelműen a terület teljes visszafoglalása. És lehet-e alkalmasabb nap egy ilyen támadás megindítására az olimpiai játékok megnyitójának napjánál, amikor a világ túlságosan is elfoglalt ahhoz, hogy egy távoli ország polgárháborújával foglalkozzon.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
