Natália
-3 °C
8 °C

Amerikai kosár-suli a MAFC-nak

2000.12.15. 14:55
Novemberben az amerikai egyetemi kosárlabda-bajnokság is megkezdődik. Ilyenkor a bajnoki mérkőzések mellett jó néhány bemutatómérkőzést játszanak az egyesületek. Az NCAA-bajnokságban játszó University of Cincinnati csapatához, a UC Bearcats-hez idén a budapesti MAFC együttese látogatott el. A mérkőzést a hazaiak könnyedén nyerték 119-53-ra. Erről a mérkőzésről küldött helyszíni tudósítást az amerikai egyetem hallgatója, Palotai Csaba.
Egy csapatnak sincs könnyű dolga a UC Bearcats ellen, ugyanis a UC a tavalyi bajnokságban 29:4-es arányú győzelmet aratott, ebből hazai pályán 13:1 volt az eredmény. Évről évre egyre több nemzetközi mérkőzést játszanak itt Cincinnatiben, és immár hagyomány, hogy magyar csapat is szerepel. Ebben az évben negyedszer veszünk részt a bajnokságban. Az előzmények nem túl biztatóak, '97-ben UC - ZTE 76:58, '98-ban UC - Honvéd 95:65 , '99-ben UC - Honvéd 107:49.

2000. november 11. , 18.00, Cincinnati, Shoemaker Center. Nem várta telt ház a Worldwide All-Stars csapatát - ahogy itt nevezték a mieinket -, de így is 9802 néző előtt mutatták be a játékosokat. Mint később kiderült, hárman voltunk kint magyarok szurkolni, de a rossz szervezés miatt a csarnok legtávolabbi pontjain ültünk. A himnuszok meghallgatása (hej, ilyen messze otthontól még szebbnek tűnik a Himnusz!) már-már NBA szintű show az amerikaiaknak, aztán a feldobás következett.

Nem kezdődött rosszul a mérkőzés, nem tűntek megszeppentnek a mieink, 2:0 majd 4:2 ide. Lelkes kiabálásaim miatt egyre többen néztek rám csúnyán. De az örömöm nem tartott sokáig, két tripla és néhány dupla után máris az amerikaiak vezettek. Az ötödik percben már összeszedtük a hét csapatszemélyit, ezért Zsoldos András (legutóbb a Tungsram-pályán láttam őt a kispadon, a régi szép időkben) több poszton is cserére kényszerült. Az első félidő közepén agresszív letámadásra váltott át a Bearcats gárdája, számos labdát elvesztettünk, az amerikaiak jócskán elhúztak. Az időkérés után többször is átjátszottuk őket, és eredményesek voltunk. Helyenként nagyon szép megoldásokat mutattak a műegyetemisták, de sajnos sok hiba is becsúszott a játékba. A szünet előtt még ,,megszórták magukat" az amerikaiak, így a félidőben 61:31 oda. Már ekkor több mint húsz eladott labdánk volt, viszont mi szereztük a több lepattanót.

A második húsz perc nem kezdődött rosszul. A Bearcats kicsit ,,nagy mellénnyel" jött ki az öltözőből, mi ezt jól kihasználtuk, és "szorosabbá" tettük a meccset. Aztán... hát nehéz ezt elmondani, valami láthatatlan kéz befoltozta az amerikaiak kosarát, és innentől kezdve nem tudtunk betalálni. Nem ügyetlenségből, nem bénaságból, ez tipikusan az az eset, amikor mindegy mit tesz az ember, semmi sem sikerül. A másik oldalon épp ellenkezőleg, akármerre dobtak, betaláltak. Kicsit kapkodóvá, kicsit kedvetlenné is vált a játékunk, rengeteg labdát adtunk el, bár a végén még néhány kosarat dobtunk, a vége így is 119:53 lett.

A MAFC-os fiatalok végig küzdöttek, örültem, hogy a nagy hátrány ellenére sem vették fel a "most már úgyis mindegy" stílust, hanem próbálták a maximumot nyújtani, és ez nagyon szimpatikus volt. Sokszor fejvesztettnek, ötlettelennek tűnt a játékunk, de a csapat bemutatott néhány szép megoldást is. Hartvich Tamás játékát tudnám kiemelni a mieink közül, nem csak azért, mert 14 pontjával ő volt a legeredményesebb a magyarok közül, hanem játéka alapján is ő volt a legjobb. A másik oldalon hatan jutottak tíz pont fölé, a négy kispados játékosuk 39 pontot szórt. 38 eladott labdát kényszerítettek ki, és 62.1 volt a mezőnybeli dobószázalékuk a mi .38.8 százalékunkkal szemben. Az amerikai edző nem volt maradéktalanul elégedett a játékkal, bár a védekezésben nem talált hibát, de "..volt néhány rossz döntésünk támadásban...jobban kell szednünk a lepattanókat"-nyilatkozta Bob Huggins edző.

Látványos kosárlabdát játszott a Bearcats, teljesen kiszolgálták a közönséget. Bízom benne, hogy ez jó tapasztalatszerzés volt a fiatal magyarok számára, és ezt majd kamatoztatják is! Milyen különbségek voltak? Sokan azt mondanák, hogy hát igen, akinek modern sportcsarnoka van, annak könnyű, akinek sok pénze van, annak könnyű, és ez biztosan igaz is. De az nem pénz és csarnok kérdése, hogy az a hazaiaknak sokkal jobb volt a testfelépítésük, a mieink kissé vékonykáknak tűntek melletük. Az sem vezethető vissza a fenti okokra, hogy a magyar játékosok néhány labdát már rég" leírtak", "ez biztosan ki fog gurulni", amelyre az ellenfél kezét-lábát törte, hogy begyűjtse őket. Ez a lelkesedés és a játék szeretete nem pénz kérdése, ezt mindenki meg tudja tanulni..

Tom Hattaway-től, a csapat szóvivőjétől kértem - és kaptam - statisztikai adatokat, és egyúttal megkérdeztem a jövő évi tervekről, lesz-e folytatása a magyar vendégszereplésnek. "Még nem döntöttük el, van néhány új NCAA-szabály, amely korlátozza a bemutatómérkőzések menetrendjét. Majd meglátjuk".

Idén ennyire tellett a magyaroktól. Szeretném, ha jövőre is jönnének a fiúk. Kicsit savanyúbb a magyarok játéka, kicsit sárgább, de a mienk! És ez a fontos!

A MAFC összeállítása:
Kangyal Öcsi, Horváth Csaba, Puskás Artúr, Kolarics Dániel, Hartvich Tamás, Major Gergely, Horváth Ákos, Kotormán Csaba, Benyovszky Balázs, Kecskés Péter, Fülöp Gábor
Vezetőedző: Zsoldos András