Ismét érmet szerezhetnek a nők a kosár Eb-n

2001.09.14. 14:12
A női kosárlabda Európa-bajnokságok 1938 óta íródó történetében mindössze kétszer nem szerepelt a fináléban a magyar válogatott. Az elsőn és a legutóbbin. Most azonban nagy reményekkel keltek útra Rátgéber László kapitány vezetésével a lányok, és azt sem tartják kizártnak, hogy éremmel a nyakukban térnek haza. Ehhez persze mindvégig kiegyensúlyozottan kell játszaniuk a Gravelines-i csoportmeccsek és a Le Mans-i helyosztók során.
A magyar hölgyek a legnehezebb selejtezőcsoportba kerültek, hiszen a remek játékerőt képviselő orosz és olasz válogatott valamelyikén túllépve kerülhettek az Eb döntőjébe. Miután az olaszokat itthon jó játékkal legyőzték, Itáliában viszont nagyobb pontarányban szenvedtek vereséget, így nem maradt más hátra, mint Pécsett az oroszok legyőzése.

A magyar csapat:
Csák Magdolna, Kalmár Nagy Dóra, Iványi Dalma, Ujvári Eszter, Károlyi Andrea (MiZo-Pécsi VSK), Seres Éva, Török Szilvia (GYSEV-Ringa), Fodor Csilla, Csákány Emőke(mind Soproni Postás), Papp Krisztina, Kosjár Katalin, Hagara Zsuzsa (mind BSE-ESMA), Béres Tímea (Franciaország), Donkó Orsolya (Szeged), Ujhelyi Petra (Egyesült Államok).
A selejtezőben legyőzött oroszok ellen mutatkoznak be Iványiék

Heroikus küzdelemben sikerült is mindez, ezzel pedig a lengyelországi kihagyás után a csapat ismét részt vehet a kontinensbajnokságon. Ez a válogatott pedig aligha fog alárendelt szerepet játszani, mégha Rátgéber szerint nem is állnak egységesen a vezetők a társulat mögött.

Az oroszokkal amúgy ezúttal is meg kell mérkőznünk, ráadásképpen tüstént az első meccsen. A többi csoportellenfelünk sem lebecsülendő, ám azt azért el lehet mondani, hogy nem is verhetetlen. A négy éve ezüstérmes szlovákok pillanatnyilag nem tűnnek erősnek, de ellenük is, és a mindig veszélyes - két éve ötödik - csehek, valamint a négy évvel ezelőtti győztes litvánok ellen is a maximumra lesz szükség. A görögöket biztosan kell verni. (A szlovákoknál a Sopronban edződő Zirkova, míg a litvánoknál a Pécsben szereplő Vilutyte is helyet kap.)

A mieink mérkőzései:

szeptember 14.: Magyarország-Oroszország 20
szeptember 15.: Szlovákia-Magyarország 17.30
szeptember 16.: Magyarország-Csehország 15 ó
szeptember 18.: Litvánia-Magyarország 15 ó
szeptember 19.: Görögország-Magyarország 15 ó
"Bárkit képesek vagyunk legyőzni, de..."

A vereségek egyébként az elején "beleférnek" a nyolc között azonban - gyaníthatóan sikerül a bejutás - mindenképpen nyerni kell a biztos világbajnoki részvétel érdekében, különben az ugyancsak repülőjegyet érő ötödik helyért öldöklő csatát kell vívni.

Rátgéber László a viadalt megelőzően többször kijelentette, hogy bárkit képes legyőzni a gárda, ám sajnos azt is tudomásul kell venni, ha nem megy a csapatnak, akkor a gyengébb képességű ellenfelek is megverhetik. A Vajdaságból áttelepült tréner fanatizmusát ismerve azért a lányok alighanem mindent ki fognak adni magukból.

Tíz éve nem sikerült érmet nyerni

A vágyait firtató kérdésre Rátgéber csak annyit mondott, örülne, ha a keresztbejátszások során elkerülnénk a házigazda franciákat. Kedvező előjel, hogy a szintén a másik ágon szereplő, hagyományosan erős jugoszlávok ellen, és a két évvel ezelőtti győztes lengyelek ellen is nyertünk már idén.

Az Európa-bajnokság azonban hangulatában - vélhetően - más lesz, mint az előkészületi meccsek, de ha túlesnek a mieink a kezdeti megilletődöttségen, és elviselik a felfokozott várakozásokat, akkor akár - tíz év után - az éremszerzés sem elképzelhetetlen. Eddig ugyan csak a bronzról esett szó, de hát másik két érem is van még_

Az elmúlt húsz év győztesei, és a magyar helyezések

1981: Szovjetunió, 9. Magyarország
1983: Szovjetunió, 3. Magyarország
1985: Szovjetunió, 3. Magyarország
1987: Szovjetunió, 3. Magyarország
1989: Szovjetunió, 7. Magyarország
1991: Szovjetunió, 3. Magyarország
1993: Spanyolország, 8. Magyarország
1995: Ukrajna, 9. Magyarország
1997: Litvánia, 4. Magyarország
1999: Lengyelország, Magyarország nem kvalifikálta magát
A legnagyobb sikert '50 és '56-ban érte el a magyar csapat, akkor a dobogó második fokára állhattunk fel a Szovjetunió mögött.