Felbomlott az olimpiai bajnok kajakpáros

2003.05.09. 13:29
Kammerer Zoltánt és Storcz Botondot együtt ünnepelte az ország 2000-ben. A kajak négyes aranyérme után a párosban is együtt lettek olimpiai bajnokok Sydneyben. A sikert követő két évben úgy tűnt, a barátságuk megbonthatatlan. A gyengébb eredmények ellenére egészen a közelmúltig azt gondolták, Athénig közösen, egy hajóban ülve versenyeznek, próbálnak újra a csúcsra jutni.
Arról volt szó, hogy Mechelenben Horváth Gáborral megyek - kezdi Kammerer -, de Szegeden a hazai Világ Kupán újra Storcz Botonddal. Ebből az lett, hogy Botond jelezte, ha nem vele megyek rendszeresen, akkor inkább mást választ. A szolnoki tájékoztatón el is indult Bártfai Krisztiánnal, közben lesérült Horváth Gábor és így lett a párom Belgiumban Veréb Krisztián.

- Ez azt is jelenti, hogy a szintén olimpiai aranyérmes négyes egység után a páros is végleg szétment?

- Azt már látom, hogy a négyes távol kerültek egymástól. Nem tudom, hogy ebből mit lehet még összehozni. Elképzelhető, hogy már sajnos semmit. Párosunkban mindvégig bíztam, de most már abban sem merek.

- Össze is vesztetek Botonddal?

- Nincs harag közöttünk. Bár nem esett jól, hogy nem tartotta magát ahhoz, amiben előzetesen megegyeztünk. Egyik napról a másikra Bártfaival próbálkozott ötszázon. Szimpatikusabb lett volna, ha azt mondja: akkor ő sem velem akar menni.

- Olyanok vagytok, mint a házasemberek. Az egyik megcsalja a másikat, mire az megsértődik.

- Kutyaharapást szőrével, mindenki ezt csinálja. Szerintem ő az, aki elsőnek félrelépett. Nem tudom, mi lesz ebből, végül is pánikra nincs okom. A hét végén két ezüstöt nyertünk Belgiumban, és bíztatóan mentünk.

- Ezek szerint most ott tartotok, hogy vártok a másik telefonjára?

- Lehet, hogy várunk egymásra, de ő is Csepelen edz, négy kilométerre tőlünk; szoktunk találkozni. Az egyik nap például a Soroksári úton utolértem őt, átintettem neki hogy hívjon fel, de nem hívott. Ha ő nem azt vette ki a jelzésemből, hogy akarok vele társalogni, akkor nagyon sajnálom.

- Miért szeretted volna, ha felhív?

- Megértem, hogy sértve érzi magát, de én is sértve érzem magam. Ez oda-vissza megy. Lehet, hogy egy jó vacsora, egy sörözés, egy beszélgetés kellene és minden rendben lenne. Majd meglátjuk. Biztos, hogy lesznek még közös dolgaink, de valami elszakadt. Elég sok szál összekötött minket, rengeteg közös program. Ugyanúgy tisztelem-becsülöm Botondot, mint eddig, szeretném tisztázni a dolgokat, ezért is lenne jó, ha végre beszélne velem.

- Edzőtök, Sári Nándor is egyetért a szakítással? Nem, dehogyis! Nándi egész télen azt mondta, hogy mehet a páros Botonddal. Igaz, csak akkor, ha ott készülünk és ő edzi a párost, úgy mint régen. Amikor lesérült Horváth Gabi, Nándi felhívta a kapitányt, hogy Mechelenbe jöjjön ki Botond és menjünk két párost együtt. De ő nem akart, akkor már Bártfaival edzett.

- Mennyire mehet ez az egész az eredményesség rovására?

- Alapvetően még nincs gond, egy-két hétig még ráérünk gondolkodni, de aztán itt az idő: el kell dönteni, hogy kivel menjek. Az egyéni teljesítményem rovására viszont biztosan nem megy.

- Mennyi esélyt adsz arra, hogy jövőre Athénban Storcz Botonddal ülsz egy hajóban?

- Ötven százalékot. De lehet, hogy mi most egymás között civakodunk, közben pedig jön egy páros, amely lemos majd mindenkit a pályáról.