Magyar olimpiai aranyakat követel magának Szlovákia

A naganói téli olimpián a szlovák csapatot bemutató kiadvány két korábbi magyar olimpiai bajnokot, Halmay Zoltán úszót és a sportlövő Prokopp Sándort is szlovák aranyérmesként tűntetett fel, de még ma is napirenden van a két bajnok, illetve további két kortársuk (az atléta Szokoly Alajos és Kóczán Mór) nemzeti hovatartozásának kérdése - derült ki a témában tartott szerdai háttérbeszélgetésen.

A márványtáblán is rajta van Prokopp és Halmay

A naganói esetet követően több, a szlovák olimpikonok eredményeit összegző hivatalos könyvben is szlovákként tüntették fel a négy olimpiai érmest, és a SZOB pozsonyi székházában lévő márványtáblán is szerepel a nevük. A MOB ezért a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól kért hivatalos állásfoglalást.

A tavaly ősszel illetve ez év elején lefolytatott levélváltás végeredményeként a NOB közölte: az archívumban talált iratok vizsgálatát, illetve a jogi szakemberek elemzését követően egyértelmű, hogy Szokoly, Halmay, Prokopp és Kóczán a Magyar Olimpiai Bizottság égisze alatt versenyzett, és eredményeik így is vannak rögzítve.

Kóczán még csak nem is a mai Szlovákiában született

Vad Dezső, a MOB sajtófőnöke ugyanakkor szerdán úgy fogalmazott: tudomásuk szerint erről az állásfoglalásról a NOB csak szóban tájékoztatta a szlovák bizottságot.

Az egykori kiválósággal kapcsolatban azért merülhetett fel, hogy szlovák olimpiai érmesek, mert valamennyien a Felvidéken születtek a Monarchia idején. Szokoly Garamvezekényen, a kor kimagasló gyorsúszójának tartott Halmay Magasfalun, Prokopp Kassán született, ami valóban a mai Szlovákiához tartozik. Kóczán azonban a Komárom-Esztergom megyében található Kocson. Szokoly kivételével valamennyien Budapesten vagy közelében hunytak el.

Hunyady Emese sohasem került magyar évkönyvbe

A NOB állásfoglalása azonban egyértelmű: a sportolók annak az országnak szerzik az érmet, amelynek az olimpiai bizottsága benevezte őket a játékokra. Márpedig ez Szokoly, Halmay, Prokopp és Kóczán esetében egyformán a magyar volt.

Időben közelebbi példa Gabriela Szabo romániai atléta, aki sohasem került a magyar évkönyvekbe, ahogy a gyorskorcsolyázó Hunyady Emese osztrák színekben szerzett ötkarikás aranyérme sem a magyar elsőségek számát gyarapítja. Korábban például Zimonyi Róbert az Egyesült Államok színeiben nyert olimpiát evezésben, a magyar évkönyvek mégsem tartják számon, noha '48-ban Londonban magyarként szerzett harmadik helyezést.

Prokopp Budapest főjegyzőjeként ment nyugdíjba

A MOB egyébként a nemzetközi olimpiai bizottsághoz a témában címzett első levelét elküldte a szlovákoknak is, érdemi válaszlépés azonban, mind ez idáig nem történt.

A szerdai beszélgetésen jelen volt Prokopp László, a 300 méteres hadipuska számban 1912-ben, Stockholmban győztes Prokopp Sándor fia is, aki dokumentumokkal bizonyította, hogy az 1887-ben, Kassán született apja magyar volt. A család egyébként az 1890-es évek végén Budapestre költözött, maga Prokopp Sándor - egyébként a tévés Prokopp Dóra nagyapja - a főváros főjegyzőjeként ment nyugdíjba.

Halmay a kor legjobb gyorsúszója volt

Szokoly, akit az újkori olimpiai játékok történetében elsőként szólítottak rajthoz, 1896-ban, Athénban harmadik lett 100 méteres síkfutásban. Halmay Párizsban, St. Louisban és Londonban 1900 és 1908 között összesen két arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet szerzett úszásban. (A váltóban becsúszott súlyos hibája miatt - nekiúszott a falnak - nem lett háromszoros bajnok.) Kóczán (Kovács Miklós) 1912-ben, Stockholmban gerelyhajításban végzett a harmadik helyen.