'Nemrég fogytam 18 kilót, most csak 150 vagyok'

2003.08.13. 16:27
Hiába aratnak világszerte jelentős sikereket a magyar szumósok, itthon képtelenek szponzort találni. Pedig nincsenek nagy igényeik, mindössze az utaztatásra és a szállásra kellene egy kis támogatás. Így marad a versenyzés önerőből és az olyan "lelki támogatások", mint megmérkőzni, együtt vacsorázni Akebonóval, minden idők legjobb szumósával.
"Pufi később jön, mert dugóba került" - feleli a szumós Major Gyula, aki pontban megérkezett az ötórás edzésre. Pufi, Tóth Barnabás a magyar szumósport legnagyobb sikerét érte el a múlt hétvégén Los Angelesben, amikor a nemzetközi versenyen a nehézsúlyban, vagyis a 115 kiló felettiek között és a nyílt kategóriában is első lett.

A 27 éves Tóth cselgáncsozóként kezdte pályafutását, de még ifistaként megsérült a csigolyája, és az orvosai eltanácsolták a sportágtól. Néhány évvel ezelőtt tetszett meg neki a szumó, amelynek alapjait a sportág magyarországi atyjától, Rovnyai Jánostól sajátította el. Két évvel ezelőtt indult el először rangos versenyen, azóta kizárólag az a cél lebeg a szeme előtt, hogy Európában ő legyen a legelismertebb versenyző.

Eb-ezüstérmes edző

Ehhez a Vasas edzőtermébe jár, néha naponta kétszer is, tonnákat nyom fekve, lépcsőzik, erősít. Az egykori Eb-ezüstérmes szabadfogású birkózó, Dvorák László, a "főnök" készíti fel.

Major Gyulát szintén Dvorák edzi. A zömök, 160 centis Major az 57 kilós birkózók között szerepelt még pár éve, most azonban 115 kiló. "Nem volt kedvem szikkadni, megelégeltem az örökös koplalást, ebben a sportágban nyugodtan ehetek. No meg, mindkét térdemet háromszor műtötték." Pechjére az amerikai versenyen az elődöntőben összetalálkozott Tóthtal, kikapott tőle.

"Nemrég fogytam 18 kilót, most csak 150 vagyok"

"Pufira" nem kell sokat várni, bezúdul. Ő nemrégiben dobott le tizennyolc kilót, így most csak százötven. Ő volt az első magyar, aki a sportág legendás alakjával, Akebonóval is megmérkőzhetett, és aki kiérdemelte a "yokozuna" minősítést. A hawaii születésű Akebono az első nem japán születésű versenyző volt, aki eredményes tudott lenni a sportág őshazájában.

"Azt hittem, egy vonat jön szembe velem, amikor ott álltam a körben. Akebono lehetett vagy 270 kiló, legalább tizenöt centivel két méter felett, úgyhogy esélyem nem lehetett ellene. Egyszer azért sikerült tenyérrel jól állon vágnom - ez szabályos -, de feltartóztatni nem sikerült" - értékelte a sorozat győztesének járó "jutalommeccset" a közel hatvanas bicepsszel büszkélkedő Tóth. "Tizenöt győztes meccs volt már a lábamban, ráadásul nemcsak fizikailag, idegileg is elképesztően megviseli az embert még egy félperces menet is" - fűzte hozzá.

Harmincezren siratták Akebono haját
Pár éve, amikor Akebono úgy döntött, hogy szimbolikusan levágatja a haját, vagyis búcsút int a profi versenyzésnek, rajongói követelték tőle, hogy egy stadionban legyen a szertartás. Akebono eleget tett a kérésnek, így harmincezer fanatikus siratta a visszavonuló királyt.

A meccsek fele a szerencsén múlik

A találkozókat egy teniszstadionban rendezték, ahol rendre összeverődött két-háromezer ember. A szumócsaták gyorsan véget érnek, átlagban húsz másodpercig tartanak. A szabály úgy fogalmaz, ha három perc alatt nem születik döntés, akkor következhet az újabb három perces csata. Nemcsak akkor van vége az összecsapásnak, ha az egyik versenyző a körön kívülre kerül, hanem akkor is, ha a négy méter ötvenöt centi átmérőjű körben a talpon kívül bármelyik testrésze érinti a talajt. Így fordulhatott elő, hogy egy női meccsen azért maradt alul az egyik fél, mert a földet érintette a copfja.

"Szerencse is kell ehhez a sportághoz. Szerintem a meccsek fele ezen múlik" - mondja Major, és Tóth helyeslőleg bólogat. A két szumós idén egy hétre Japánba utazott, hogy a Takushoku egyetemen még jobban megismerkedjenek a sportág rejtelmeivel.

"Együtt edzhettünk az ottani növendékekkel, és a keménységet látva alig hittünk a szemünknek. Folyt a vér az edzéseken, az összefejelésektől olykor szétnyílt a küzdő felek fejbőre, de egy percig sem bánták, pontosan tudták, hogy enélkül nincs eredmény, és mindent alávetettek a cél érdekében" - ismertette Tóth.

Tóth arra a kérdésre, hogy mi fogta meg a sportágban, "nem is tudommal" felelt. Aztán "mindenre" helyesbített. "Az Óriás bolt vezetője mondta nekem, amikor nagyméretű pólókért nála jártam, hogy a szumó biztosan tetszene nekem. Istenigazából nem is foglalkoztam vele, aztán tényleg igaza lett. Most már ez a fő célom az életben, mégha mostoha viszonyok között kell is felkészülnünk" - fejtette ki.

Válaszra se méltatják őket

A magyar szumósok az Indexnek elmondták, hogy a cégek többnyire válaszra sem méltatják őket, jóllehet csak annyi szponzori pénzt kérnek, hogy a repülőjegyre elég legyen, ne buszokkal kelljen utazniuk a világ- illetve Európa-bajnokságokra. Az étkezésük nem ölt "Fekete László-i" méreteket - húsz grillcsirke naponta -, de a fehérjékre komoly összegeket költenek.

Szolnoké a jövő évi Eb
Idén októberben Németország adhat otthont a szumózók Európa-bajnokságának, jövőre azonban Szolnokon lehet látni a sikeres magyar versenyzőket. Feltehetően az lesz a következő nagy világverseny, mert a moszkvai vb elmarad. Tavaly ugyanis az oroszok példátlan mértékű csalás mellett nyertek aranyérmeket, ami meglehetősen felbosszantotta az ázsiaiakat. Európában az orosz, a fehérorosz, a lengyel és a bolgár versenyzők képviselik az élvonalat.

"Doppingszer viszont semmi" - jegyzik meg büszkén. A kisebb kiadások között szerepel még azonban a fogorvos, hiszen óhatatlanul előfordul, hogy egy-egy meccs átrendezi a fogakat. (Mindketten vállalkozók, a nyereségük egy részét a sportba fektetik.)

A magyar döntőn többen voltak, mint egy bajnoki focimeccsen

Magyarországon egyébként egyre népszerűbb a sportág, a bajnoki döntőn például háromezer ember zsúfolódott össze a küzdőtér közelében. "Már fel is ismertek bennünket" - mondják, de nem ez a jellemző.

"Külföldön keresnek, ha éppen kihagyunk egy-egy versenyt, legutóbb az új-zélandiak hívtak meg edzőtáborozásra. Épp ezért fájó, hogy csak itthon nem ismerik el az érdemeinket, hogy itthon szólnak be, vagy ha ügyet sem vetnek ránk. Pedig mi csak egyszerű sportőrültek vagyunk."