Mária
-6 °C
-2 °C

'Sose akartam megélhetési disszidens lenni'

2004.12.09. 11:43
Tíz éve dolgozik edzőként Németországban az olimpiai bajnok kardvívó, Bujdosó Imre. Munkájára nem lehet panasz, szívesen haza is jönne, mert piszkálgatják, hogy a magyarok ellen készíti fel tanítványait, ugyanakkor fájlalja: eddig konkrétan senki sem hívta. Az Indexnek beszélt hitvallásáról, futballszeretetéről, sérelmeiről, és azt sem titkolta, a korosztályos vb-n ezüstérmes lánya vélhetően német színekben folytatja pályafutását.
Bujdosó Imre tagja volt a szöuli olimpián huszonnégy év után aranyérmet szerzett kardcsapatnak, négy év múlva pedig - egy komoly sérülés után - az ezüstérmes ötösben is helyet követelt magának. Tíz éven át volt válogatott, két vb-csapatarany birtokosa, egyéniben ezüstéremig jutott. Pályájának végén, '93-ban azonnal edzősködésbe fogott, de Magyarországon eddig soha nem tudta megmutatni: mire képes. A németországi Koblenzben viszont már '94 óta megbecsülik tudását, és a napokban hosszabbította meg 2008-ig szerződését.

A magyarok teremtették meg a kardvívást Koblenzben

"Egy véletlennek köszönhettem, hogy Koblenzbe kerültem. A város a német kardvívás bölcsője, és 1960 óta itt kizárólag magyar edző ténykedett, előttem Pákai Béla, aki, miután behívtak katonának, felajánlotta nekem ezt a lehetőséget. Én pedig örömest elfogadtam, elnyertem a vezetők bizalmát, bár akkor álmomban sem gondoltam arra, hogy ennyi időt fogok itt tölteni" - elevenítette fel munkába állását a Rajna-parti városban.

A ma negyvenöt éves Bujdosót sorban érték a meglepetések. Ötven gyerekkel kellett foglalkoznia, és amikor az elvárásokra rákérdezett, értetlenül néztek rá munkaadói. "A hazai eredményorientáltság nyomokban sem fedezhető fel itt, annyit kértek csupán: becsülettel és tisztességgel végezzem a munkámat, senki sem fog hátráltatni, egy árva szót sem szólnak, mit, hogyan csinálok. Mivel én addig is mindent szívből, odaadással és kitartással végeztem, nem esett nehezemre beilleszkedni, és én nem akartam soha megélhetési disszidens lenni" - magyarázta.

Szívesen hazatérne

Hozzátette, nincs kevés munkája, előfordul, hogy a különböző korosztályokkal minden hétvégén versenyekre jár, és nem ritka, hogy naponta csak este tíz körül ér haza. A klubnál komoly elismerésnek örvend, még nem akadt olyan amatőr vívó sem, aki ne tudta volna, hogy egy olimpiai bajnokkal iskolázik hetente kétszer.

A körülményekre nem panaszkodik, anyagilag kedvezőbb helyzetben van, mint hazai kollégái - erről azonban nem szívesen beszélt, mondván otthon amúgy is minden a pénzről szól. De ettől még szívesen térne vissza Magyarországra.

"Értesültem róla, hogy elkészült egy olyan program Magyarországon, amelyiknek a neves vívóedzők hazahozatala a célja, de tudtommal egyedül Kulcsár Győző hagyta el hazája kedvéért az olaszokat. Jómagam a vezetőkkel való beszélgetéseken csupán addig jutottam, hogy haza kéne jönni. Ezt többször is nyomatékosan elmondták, ám más konkrétum mindmáig nem hangzott el. Gondolatban tehát kész lehet otthon a terv, a gyakorlatban azonban semmi nem történt, nyilván pénzügyi akadályai is vannak. De mindez egy ilyen horderejű döntés meghozatalánál édeskevés" - mondta.

Piszkálgatják, hogy a magyarok ellen készíti fel vívóit

Bujdosó úgy érzi egyébként, hogy hazatérése esetén feszültségek is keletkezhetnének. "Azt hiszem, fenntartásokkal, de elfogadnak az otthoni kollégák, ha egyáltalán szólíthatom őket kollégáknak" - közölte némi éllel. Elmondása szerint piszkálgatják is, hogy a magyarok ellen készíti fel vívóit.

A német kardvívás egyébként már konkurenciát jelent a magyarnak - ez a szakág volt évtizedeken keresztül a legfejletlenebb a nagy múlttal rendelkező országban -, a négy évvel ezelőtti olimpián például harmadik lett csapatuk, amikor a mieink csupán az ötödik helyet szerezték meg. Annak a gárdának tagja volt Dennis Bauer is, aki Bujdosó tanítványa. "Konkurenciát is láthatnak bennem, még akkor is, ha egy szerencsétlen diplomáciai döntésnek köszönhetően a németek Athénban nem lehettek ott a páston. Helyettük az algériaiak utazhattak, akik még egyetlen valamirevaló vívóval sem rendelkeznek" - magyarázta.

Haladék, tanulmányút, Meister

Emellett kritizálásának lehet egy harmadik, az eddigieknél még nyomósabb oka is. Tizennégy éves lánya ugyanis - két fiú után ő a legkisebb a gyerekei között - az idei plovdivi kadett világbajnokságon elsőévesként második lett. "A magyar szövetség nem tudta finanszírozni Alexandra útját, a német ugyanakkor átvállalta, de a magyaroknak nyert ezüstöt. Ezek után nyomban feltették a kérdést nekem, határozzak, magyar vagy német színekben kíván a pici tehetséggel megáldott lányom versenyezni. Egyelőre haladékot kértem, de úgy érzem, hogy kevés az esély arra, hogy a magyar himnusz csendülhessen fel a sikereinél, még ha minden erőmmel törekszem is arra, ne szakadjon el minden kapocs, és ha tényleg tehetséges lesz" - állította. A lányával amúgy a páston nincs meg a családi viszony, "Meisternek" szólítja ő is, ahogy a többiek.

Bujdosó továbbra is magyar állampolgár, és az is fog maradni, a gyerekei viszont kettős állampolgársággal rendelkeznek. A szakvezető úgy fogja fel jelenlegi munkáját, hogy tanulmányúton vesz részt, tapasztalatokat gyűjt a későbbi sikeressége érdekében.

Mit vívnék magam ellen?

Az Indexszel szemléletét is megosztotta. "Ennyi év távlatából azt mondhatom, hogy a magyarok nagyon jó dolgokat találnak ki, de mindig a maguk útját járják, és nem képesek beleépíteni egy tervbe olyan elemeket, amelyek esetleg a realitáshoz közelebb állnak." A kardvívóklasszis úgy gondolja, ő ebben előrelépett, és "sakkozgató ember" lévén kombinálni tudja a német és a magyar módszerek előnyeit, amiből ígéretes eredmények születhetnek.

Edzőként igyekszik úgy felkészíteni növendékeit, ahogy ő maga is készült. "Mit vívnék magam ellen? Ez az egyik legfontosabb kérdés. Ha ezt tudom, és ki is tudom védeni riválisom próbálkozásait, nagyot léphetek előre. Ennek tudatosulni kell a tanítványaimban, és akkor váratlan meglepetések nem érheti őket."

A rendszeres futballal már felhagyott

Bujdosó itthon Berettyóújfalu díszpolgára, és egy tölgyfát is ültettek a városban a tiszteletére. (A városhoz kötődő másik kardvívó olimpiai bajnoknak, Kabos Endrének is kijárt ez a megtiszteltetés.) Bujdosó pár éve abbahagyta a futballt, pedig Koblenzbe érkezése után sokáig hódolt szenvedélyének a város melletti egyik kis falu együttesében, és az sem feszélyezte különösebben, hogy a hetedik osztályban lett életében először igazolt futballista.