Tizennégy magyar olimpiai arany veszett eddig el

Miután a lausanne-i székhelyű nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) április elsején jogerősen is megfosztotta aranyérmétől Annus Adriánt és Fazekas Róbertet, a tizenharmadik, illetve a tizennegyedik magyar olimpiai aranyérem nem került ahhoz, aki a legjobb teljesítményt nyújtotta az adott vrsenyen. Annus és Fazekas magának köszönheti, hogy megfosztották első helyétől, felsorolásunk szereplői azonban általában vétlenek voltak abban, hogy a második vagy a harmadik helyre kerültek, mert mindent megtettek a diadal érdekében, csak nagyhatalmi játszma áldozatai lettek, vagy a bírók részrehajlása akadályozta meg elsőségüket.

Somfay élete végéig bajnoknak tartotta magát

Az első méltánytalanság a magyar sportot 1924-ben, Párizsban érte. Akkor az ötpróbázó Somfay Elemérnek a kétszáz méteres futásban hat tizeddel elmérték az idejét, és így finn riválisát hirdették ki győztesnek. Somfay, aki Stromfeld Aurél rokona volt, élete végéig nem volt képes megemészteni a hibát, és még a síremlékére is azt íratta, hogy olimpiai bajnok. A magyar csapatvezetés a vesztes háború után vélhetően annak örült, hogy az antwerpeni kényszerű kihagyás után egyáltalán részt vehetett a játékokon, az óváson nem is gondolkodtak.

Nyolc év múlva a kétszeres bajnok tornász, Pelle István lehetett volna háromszoros aranyérmes is, de a bírók vagy feledékenységből, vagy szándékosan eltüntették azt a jegyzőkönyvet, amelyikben a nyújtón bemutatott javítógyakorlatát lepontozták. Az akkori szabályok értelmében Pellének lehetősége volt egyszeri rontásra, és utána egy újabb gyakorlat bemutatására, ám az erről készült jegyzőkönyv szőrén-szálán eltűnt.

Pórul járt úszóváltó, lepontozott tornászcsapat

A tornában Hencsei Pál sporttörténész szerint még két aranyérem úszott el a pontozóbírók ténykedése miatt. 1936-ban, Berlinben a magyar női tornászcsapat végül a harmadik helyet szerezte meg, 1948-ban a másodikat. Előbb Tőrös Olga mindaddig sohasem látott, ebből adódóan nagy meglepetéssel fogadott akrobatikus ugrásait nem fogadták kellő elismeréssel, így még az ezüst sem a magyarokhoz került.

"1948-ban még furcsább eset történt, hiszen a csehszlovák Eliska Misakova gyermekparalízisben elhunyt Londonban. A pontozóbírók feltehetően nehezen függetlenítették magukat az eseménytől és a csehszlovákok nyakába került az arany - a két válogatott között minimális különbség alakult ki -, holott a magyarok jobban rászolgáltak volna az elsőségre. Ezen az olimpián a magyar 4x200-as gyorsúszó váltó is kiválóan teljesített, a világcsúcson belül úszott, az amerikaiak viszont így is legyőzték Kádas Gézáékat. Azonban kiderült: az egyik váltásuk nem volt szabályos, a megengedettnél hamarabb ugrott a vízbe soros úszójuk. A vesztes háború után talán érthetően egyik esetben sem fellebbeztek a magyar sportvezetők" - mondta Hencsei, aki a műszaki egyetem tanára és a Magyar Olimpiai Akadémia tagja.

Elek Ilona nem nyerhetett harmadszor

A következő két olimpián is rájárt a rúd a magyarokra, mert 1952-ben, a már kétszeres olimpiai bajnok tőrvívó Elek Ilona helsinki döntőjénél meglehetősen elfogult volt a belga zsűrielnök az olasz Irene Camber javára, így minden idők egyik legjobb tőrözője sorrendben harmadik fináléját elveszítette. Melbourne-ben, 1956-ban az akadályfutó Rozsnyói Sándor fél órán át győztesnek érezhette magát, mivel a győztes brit Chris Brashert kizárták lökés miatt. Az angolok óvtak, a zsűri pedig mégis az eredeti sorrendet hagyta jóvá.

1980 volt a következő év, amikor igen komoly méltánytalanság érte a magyar sportolókat, első ízben a téli és a nyári olimpián is. A Sallay András, Regőczy Krisztina jégtáncos pár annak ellenére, hogy a legjobb gyakorlatot mutatta be, csak második lehetett, így nem lett meg az első magyar arany a téli játékokról.

Nagyhatalmi játszma áldozatai

Sallay, aki most a világ legnagyobb sportmarketinges cégének, az EMG-nek az alelnöke, így emlékszik vissza a Lake Placid-ben történtekre: "Kívülről nyilván másként látták az emberek a kűrt, és a mi sportágunkat igen nehéz megítélni, kivált mert a zsűritagok sem szakértők, hanem orvosok, jogászok, de még sajtkereskedő is volt közöttük. Mi nem gondoltuk közvetlenül a verseny után, hogy nyertünk. Nem az aranyért mentünk mindenáron, csak az foglalkoztatott, hogy mindent kiadjunk magunkból. Sikerült is, és évekkel később tudatosult csak bennünk, hogy igen, a mi kűrünkben több volt a lélek, hibátlan volt, mégsem lettünk elsők. Mondhatnám, ilyen a korcsolyasport, de mi akkor egy hatalmi játszma ártatlan részvevői és közeli szemlélői voltunk, és akkor még nem tudtuk, hogy mi nem nyerhetünk."

Éjszakákon át tartó egyeztetés a szovjet aranyért

Az olimpia után három héttel világbajnoki címet szerző sportoló az Indexnek elmondta, évekkel később szerzett tudomást egy szovjet edzőtől arról, hogy éjszakákon át azt számolták, miként kerülhet a magyarok elé a Linicsuk, Karponoszov duó, a bíróknak hogyan kell pontozniuk, milyen háttéralkukat kell kötni a biztos siker érdekében. "Kétségtelen: a lapok előre le voltak osztva. Végül az angol pontozó döntött, aki döntetlent hirdetett, mert már a feltörekvő, és a következő éveket uraló Thorville, Dean kettősre gondolt" - érzékeltette.

A pár az amerikai tévétársaságoknak köszönhetően szinte az egész világ rokonszenvét kivívta, hiszen végig úgy kommentálták az eredményhirdetést, hogy a dobogó második fokán állnak a győztesek. "Még azt is megtették, hogy a mi kűrünk mozdulatait vágták be a szovjet himnusz alatt" - közölte a ma ötvenhárom éves olimpiai ezüstérmes, aki nem titkolta, a vb-t úgy nyerték, hogy jóval több hibát követtek el, mint az olimpián. Sallay már az amerikai jégrevüben szerepelt, amikor az emberek még mindig megállították az utcán, és az egyik texasi rendőr épp amiatt nem büntette meg gyorshajtás miatt, mert eszébe jutott a közvetítés.

Kétszer annyit kell adni egy magyarnak

Az egykori korcsolyázó úgy tartja, nem okozott most is fájó sebet a lelkében az olimpia, és nagyon büszke arra, hogy párja, Regőczy Krisztina láza ellenére képes volt végrehajtani a gyakorlatot. "Egy percig még a jégen kellett lennünk, amikor mondta nekem, hogy már nem bírja, de megnyugtattam: csináld csak, majd én foglak" - elevenítette fel a huszonöt évvel ezelőtti történteket.

Az élet valamennyi területén, így értelemszerűen a sportban is egy magyarnak mindig kétszer annyit kell nyújtania, mint riválisának a siker érdekében, véli Sallay. "Valahogy belénk nevelték, hogy kicsik legyünk, és nem tudunk ebből kitörni" - állította.

A moszkvai ezüst előtt, és után is világbajnok lett Tóth István

A nyári olimpián a kötöttfogású birkózó Tóth István lett a kettéosztott világ áldozata. A hatvankét kilósok döntőjében görög ellenfelével, Sztilianosz Migiakisszal szemben Tóthnak már a kettős leléptetés is az aranyat jelentette volna, de döntetlen állásnál, annak ellenére, hogy ő volt a kezdeményező fél, harmadszor is megintették, ami a finálé végét jelentette. Tóth dermedten állt a szőnyegen, és nem értette, mi történik körülötte, aztán kénytelen volt elfogadni a megmásíthatatlan tényt: a kötöttfogásúak között a hetvennégy kilóban első Kocsis Ferenc és a kilencven kilósoknál aranyérmes Növényi Norbert sikere után neki csak az ezüst juthat.

"Azt hiszem, egy nemzetnek sok lett volna három arany, másrészt nem a keleti blokkhoz tartozó országnak is nyernie kellett. Itthon győztesként ünnepeltek, de csak ezüstérmem van. Ritkán van egy birkózónak három olyan jó éve, mint amilyen nekem volt akkoriban, hiszen az olimpia előtt és után is világbajnokságot nyertem a hatvankét kilósok között" - nyilatkozott az Indexnek Tóth, jelezve, hogy nem emésztette magát sokáig a történeteken, de karrierjének fájó pontja a moszkvai vereség.

Tóth később bíró lett

Felvételről amúgy még sohasem látta a döntőt, mert nincs meg a tévé archívumában, a rádióban viszont többször végighallgatta aranycsatáját. "Valahogy mindig bízom benne, hogy a végén nyerek, de nem" - jegyezte meg viccesen.

A BVSC birkózószakosztályának jelenlegi igazgatója ötvenhárom éves, öt gyerek édesapja és pályája befejezése után maga is bíráskodott. Ráadásként a döntőjének a "szőnyegzsűrije" jelenleg a nemzetközi szövetség első embere, és korábban főnöke is volt. "Furcsa, vagy sem, egyszer sem beszéltünk egymás között arról a júliusi napról" - jelentette ki. Arról csak pletykákból értesült, hogy a meccsét dirigáló csehszlovák bírót eltiltották, mert a görögöktől egy utazást fogadott el. Bíróként egyértelmű feladatként tűzte ki, hogy amennyire csak lehet, a magyar érdekeket érvényesítse - de részrehajlása fel sem merülhetett.

Hajtós megkapta az aranyéremért járó jutalmat

'92-ben Barcelonában fordult elő újra, hogy egy magyar arany a bírók miatt veszett el. A hetvenegy kilós cselgáncsozó, a ma negyven éves Hajtós Bertalan a japán Koga ellen mérkőzött, és az egyenlő állás miatti bírói döntés őt érintette hátrányosan, pedig sokkal aktívabb volt ellenfelénél. "Mindenki azt mondta nekem, ha Kovács Anti nem nyer, akkor én vagyok az olimpiai bajnok, de még egy magyar első hely már sok lett volna, hiszen a döntőmig a japánoknak is csak egy volt. A helyszínen győztesnek kijáró fogadtatást kaptam, a hazai szövetség kiegészítette egymillió forintra - ennyit kaptak az elsők - ennél kevesebb állami jutalmamat. Az életjáradékom viszont a törvényeknek megfelelően most is a másodikoknak járó" - magyarázta.

Az idén negyvenéves Hajtós fináléja után az abban közreműködő bírók már nem ténykedhettek, és a továbbképzéseken többször is bemutatták elrettentő példaként az összecsapás felvételét. A dzsúdós joggal fanyalgott, hogy csak most jutott eszébe a nemzetközi szövetség vezetőinek, hogy a tévedések elkerülése végett a bírók videóról azonnal visszanézhetik a meccset. Hajtós elmondta még, hogy egy másik bírót élete végéig tiltottak el, mivel az Eb-n bizonyítottan elcsalta a döntőjét Helsinkiben.

Ha Egerszegi rajthoz állt volna

Négy évre rá, Atlantában, sokak szerint Egerszegi Krisztinában maradt egy aranyérem, amikor nem állt rajthoz a százméteres hátúszásban. "Egér" négyszáz vegyesen címvédőként indult, de az ír Michelle Smith legyőzte - végül bronzot nyert a magyar világklasszis. Smith a játékokon kívül nem produkált semmi említésre méltó eredményt, ráadásként sikere után egy évvel el is tiltották doppingszerek miatt. Egerszegi négy aranya után, talán némileg félve a csalódástól, nem mert elindulni a rövidebbik hátúszó számában, ám a váltóban elért eredményével simán nyert volna az amerikai Beth Botsford előtt. Kétszáz háton esélye sem volt riválisainak, így gyűjtötte be ötödik egyéni aranyérmét, ami addig magyar sportolók közül senkinek sem sikerült.

Nemcsik már vissza is vágott a vereségért

Athénban, 2004-ben egy hajszál választotta el a kardozó Nemcsik Zsoltot, hogy az első magyar érem ne arany legyen. Sokak szerint ebben komoly szerepet játszott a román zsűrielnök, aki a fináléban a Vasas vívójának 14-13-as vezetésénél nem adta meg az inkább a magyar javára ítélhető találatot, hanem a későbbi győztes, olasz Aldo Montanónak kedvezett. "Magamban kerestem a hibát, de a páston is úgy éreztem, én nyertem, mert megvolt a tempókülönbség a javamra. Talán az a legfontosabb kérdés, bár megválaszolhatatlan, hogy nekem megadták-e volna a találatot, ha Montano helyén vagyok" - vetette fel.

Nemcsik felhívta még arra is figyelmet, hogy az olasz vívót, arronganciája és a viselkedése miatt, korábban is meg lehetett volna büntetni, akár tussal is, és akkor ő még simábban nyerhetett volna. Így viszont meg kellett elégednie az ezüsttel. A csapatban világbajnok kardozó kiemelte, az idei olaszországi "visszavágón" már ő nyert.

Mivel a magyar sportolók eddig százötvenhét aranyérmet szereztek, optimális esetben akár százhetvenegynél is tarthatnánk. Ha kicsivel erősebb a magyar sportdiplomácia, ha nincs a hidegháború, vagy a vesztes háborúk utáni "kitaszítottság", akkor alighanem héttel, de jó esetben akár kilenccel több bajnokra lehetnénk büszkék.