Két világrész legendája lett az atlétaedző

2006.10.24. 16:12
Aligha kapott nagyobb elismerést magyar mesteredző a külföldi sajtótól, mint Iglói Mihály. A The Sunday Times összeállított egy könyvet, a XX. század 1000 híres emberéről, és ebben kilenc magyar között szerepel az '50-es évek korszakalkotó atlétaedzője, Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert, Teller Ede társaságában. Jóllehet az ilyen válogatások, antológiák szubjektívek, figyelemre méltó a legendás hírű szakember munkásságának megítélése. Iglói idején élte legszebb korszakát a magyar közép- és hosszútávfutás. A szakember az '56-os melbourne-i olimpiára utazó küldöttség egyik vezető alakja volt, a cseh földön megalakuló háromtagú olimpiai forradalmi bizottság elnöke. Életének utolsó interjújával emlékezünk rá.

A feleségén kívül szólítja önt valaki Mihálynak?

Korábban, sportolóként hívtak a keresztnevemen, de edzősködésem óta Náczi bácsi vagyok mindenkinek. Az eredeti vezetéknevem ugyanis Ignácz, ám amikor főiskolás voltam, csak álnéven versenyezhettem. Ekkor vettem fel az Iglói nevet. A '36-os berlini olimpián azonban még Ignáczként álltam rajthoz. Kezdetben nemcsak futottam, az atlétika más szakágait is űztem, '27-ben például Heves megye rúdugró bajnoka voltam.

A lexikonok szerint meglehetősen balszerencsésen szerepelt a berlini játékokon. Igaz ez?


Forrás: Vér és aranyak, Ringier kiadó

Nem jutottam tovább az előfutamokból 1500 méteren. A rendkívül erős mezőnyben a második - továbbjutó - helyen futottam, még a célegyenesbe is így fordultam be, amikor az amerikai Cunningham a vállamnál fogva visszarántott, és visszacsúsztam az ötödik helyre, ami a kiesést jelentette. Három évre rá viszont a 4x1500-as magyar váltó tagjaként világcsúcsot értem el. Noha nem kárpótolt ez az eredmény, a nevem fennmaradhatott versenyzőként is.

Szakvezetőként pedig egyenesen a halhatatlanságig vitte. Mennyit köszönhet annak, hogy '38-ban Finnországban a közép- és hosszútávfutás fellegvárában tanulmányi úton vehetett részt?

Az alapokat kétségkívül akkor sajátítottam el. A finnek az edzésmódszerükbe egyedül engem avattak be, a kilencszeres olimpiai bajnok Nurmi is elismerően nyilatkozott rólam. Elhivatottnak tartott. A második világháború előtt az utolsó géppel repülhettem haza. Ezután kikerültem a frontra, hadifogságba estem, ami megviselt, ezzel félbeszakadt sportolói karrierem. A '40-es olimpián pedig, ha megrendezik, bizonnyal mondhatom: nem lettem volna esélytelen, mert nagyon jó formában voltam, talán még érmet is sikerült volna szereznem. De nem így történt. Nem maradt más, edzőként kellett alkalmaznom a látottakat. Feltűnt, hogy a finnek háromszor edzenek naponta, de csak az állóképességet fejlesztették magas fokra, a gyorsaságra nem figyeltek kellőképpen. Ezen a téren újítottam én. Hál' Istennek meg is lett az eredménye.

Mindvégig hitt a módszer sikerében?

Kénytelen voltam, hiszen az eredmények engem igazoltak. Természetesen nem máról holnapra jöttek a sikerek. Iharos Sándorral huszonegy éves korában kezdtem el foglalkozni. 43 évesen még gyakran futottam tanítványaimmal, és előfordult, hogy szóltam Sanyinak, hogy szaladjon gyorsabban, különben utolérem. Teltek, múltak a hónapok, Sanyi egyre gyorsabb lett. '55-ben pedig halmozta a világcsúcsokat. Azt sajnálom borzasztóan, hogy a melbourne-i olimpián nem tudta bizonyítani klasszisát. De hát a szerelem. Egy nappal a kiutazás előtt mondta le az olimpiai részvételt, azt pedig én nem engedtem, hogy tudósítóként utazzon. Én elutaztam, aranyat sajnos nem nyertünk, és már biztos voltam abban, hogy nem jövök haza.

Iglói Mihály karrierje
Iglói Mihály 1951-56-ig volt a Budapesti Honvéd futóedzője. Tanítványai 21 világ-, 25 Európa-rekordot állítottak fel. Közülük a legsikeresebb, Iharos Sándor 1955-ben kilenc világcsúcs "gazdája" és abban az évben a világ legjobb sportolója. Tanítványai: Rózsavölgyi István, Mikes Ferenc, Tábori László, Róka Antal, valamennyien világcsúcstartók. '56-ban Amerikába távozott, és a csúcsgyártást ott folytatta. Jim Beatty egy mérföldön először futott a négyperces álomhatáron belül, Robert Schul a tokiói olimpia ötezres bajnoka volt. Göncz Árpád - hazatelepülése után három évvel -, '98 októberében tüntette ki a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével. Egy évvel később, 89 évesen hunyt el.

Amerikában állás várta?

Ugyan, dehogy. Hová gondol? Nem terveztem előre semmit. Csak nem akart visszajönni. Amerikában fizikai munkásként dolgoztam két évig. '58-ban értesült arról a Life magazin főszerkesztője, hogy én atlétaedző vagyok. Futárt küldött értem, aki Bródy Sándor dédunokája volt. Családját jól ismertem Egerből, hiszen én is Egerben nevelkedtem. E lapban nyilatkoztam először, amióta kinn voltam, és erre figyeltek fel. Ezek után lettem a Santa Clara Club futóinak a trénere. '70-ig tizenegy világrekordot értek el tanítványaim. Amerikában is a nulláról indultam, akárcsak a versenyzőim. Jim Beatty elhízva jött hozzám, ám később elnyert egy olyan díjat, amivel olimpiai bajnokok sem büszkélkedhetnek.

A kilencszeres olimpiai bajnok Carl Lewis is több interjújában hivatkozik önre, mondván kiváló volt a kapcsolatuk. Netán ő is Iglói-tanítvány?

Őt sohasem edzettem, mert sprinter volt, menedzserével viszont, Joe Douglassal valóban - nagyon sokáig - foglalkoztam. Sokszor kérte ki a tanácsomat.

'91-ben tért haza Magyarországra. Miért?

Az Egyesült Államokból Görögországba költöztem, és ott dolgoztam több mint húsz éven át. Aztán úgy gondoltam, mivel megöregedtem, egyre többet betegeskedem, hazatérek. Ezen a földön születtem, itt ringott a bölcsőm, itt is szeretnék meghalni.