• Legfrissebb
• Eredmények
• Program
• Sportágak Alpesi sí Bob Curling Északi összetett Gyorskorcsolya Hoki Műkorcsolya Rövidpályás gyorskorcsolya Síakrobatika Sífutás Sílövészet Síugrás Snowboard Szánkó Szkeleton
• Magyarok
• Helyszínek
• Történelem
• Képek

Képek

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A világ jó néhány pontján a téli olimpia műkorcsolya versenyeit többen várják, mint a jégkorongot, Torinóban is hatalmas tombolás fogadta már a rövidprogramban jégre lépőket, főként a nőket.

Amerikai orosz zenére táncolva

A "jeges cirkusz" szemlátomást más közönségréteget vonz, mint a hoki, itt nem nagyon fogy a sör, a sznobizmus érezhető, hiszen azzal mégiscsak más eldicsekedni a lépcsőházban, hogy láttam korcsolyázni az amerikai Sasha Cohent orosz zenére, minthogy az oroszok legyőzték az amerikaiakat, és közben olasz zene szólt.

Maga a jégpálya is olyan, mintha egy színpad lenne, nem szokás a lelátón telefonálgatni, miközben valamelyik versenyző bemutatja a gyakorlatát. A csarnokban a bejárati ajtókat felváltották a függönyök, nehogy a becsapódás bárkit is megzavarjon.

Giccsparádé

A leggiccsesebb jelenetek is rendre itt játszódnak, hiszen nem ritkán nyolc-tíz plüssmackó repül a jégre, egymást felülmúlva versenyeznek a drukkerek, ki tudja jobban meglepni kedvencét.

A japán Ando például fagyasztott szusit kapott, de játékautó is landolt már a jégen, leporolva a port az egyik legviccesebb középiskolás élményről, amikor a nagymama rikító rózsás ágyneműgarnitúrát tesz a kisunoka vállára a virágcsokrok mellé.

Nem analfabéta közönség

A közönség amúgy nem teljesen analfabéta, mert néha a tudósítónak fel sem tűnik, milyen kevés valakinek a pontszáma, a nézők azonnal jeleznek, fütyülnek, hangosan felháborodnak. Ők sokkal inkább különbséget képesek tenni a szép mozdulatok között a csodálatos javára.

Jómagam mégis becsapva éreztem magam, mert szembesültem vele, hogy nem kell megtanulni az ugrásokat, azt, hogyha valaki külső ívről ugrik el, és ugyanarra a lábára, de annak a külső ívére érkezik, akkor mit is csinált a levegőben, milyen elemet hajtott végre.

Kiábrándulás

Valaha, a nyolcvanas évek végén Gyulai István riportert tévedhetetlennek hittem, erre itt a kiábrándulás, mindent leírnak előre, tanulást nem is igazán igényel a szakértés, vagy az írás.

A sportágba vetett hitemet viszont helyreállította, hogy a sajtópáholy mögötti folyosón melegítenek a korcsolyázók, és férfi szemnek üdítő látvány néhány állóspárgát látni másodperceken belül lenge öltözékben.

Hackl ölében ült a forgatáson

Az igazi látványosságot azonban nem ez, hanem Katarina Witt feltűnése jelentette. Kék blézerben, hozzá egy koptatott farmerben jött, a levegő pedig beszorult a sajtóközpont folyosóján, méltóságot sugárzott a járása, tekintélyt a pillantása.

Witt az egyik német televízió szakkommentátora, aki még arra is kapható volt nemrégiben, hogy a szánkóbajnok Georg Hackllel egy szánkóra üljön a kamerák előtt. Pontosabban Hackl ölébe.

A szemöldök levon az összhatásból

Kedd este senkihez sem szólt, épp szőrmebundájával törődött, hogy kifogástalanul álljon rajta, ha netán valaki leleményesen lefotózná. A megjelenése szinte tökéletes, bár meg kell állapítani, Kiszel Tündére emlékeztető "endékás" szemöldöke levon valamelyest az összképből, és a művészi hatásból.

Sokkal fontosabb, hogy kétszeres olimpiai bajnok, aki tíz évvel az első győzelme után, Lillehammerben '94-ben visszatért, tíz kilóval nehezebb volt, nem halt bele a jégen a Carmenbe, mint a calgaryi olimpián, de mindenkit rabul ejtett.

N;