Szegedi stadionpóker milliárdos ingatlanokon

Úgy tűnik, a Textil-, a Móravárosi, az UTC- és a Postás-pálya után újabb futballstadion tűnik el Szegeden, de ezzel egy időben egy részben megújul, továbbá rendezvénycsarnokot és uszodát is kezdenek építeni. Az önkormányzat és a berházásokban főszerepet játszó vállalkozó sportlétesítmény-fejlesztésről beszél, de a kritikusok szerint ingatlanspekulációról van szó, és ellehetetlenítik a város futballját. Annyi biztos, sok milliárdos ingatlanokról és befektetésekről van szó, miközben a mögöttük lévő cégcsoport egy még meg sem szerzett telket ajánl fel egy csereüzletben. A tulajdonos, az önkormányzat pedig szinte bevallottan látszatpályázatot ír ki a szóban forgó területre, noha még évekig nem is értékesíthetné azt. A figyelem középpontjában egy sportingatlan áll, amelyet a városvezetés készséggel minősítene át a vállalkozó kedvéért.

Nagyon máshogyan látják

"Ha ez a program nem megy át, át kell gondolnunk a sporttámogatási stratégiánkat. Megkockáztatom, ha ezt a fejlesztéssorozatot bárkinek sikerül megfúrnia, akkor ebben a városban nincs szükség a sportra" - fogalmaz Pistrui László, a beruházásokra készülő Szeviép cégcsoport egyik tulajdonosa. "Attól tartunk, hogy az új sportberuházásokkal elveszítik a szurkolók a Felső-Tisza-parti stadiont, s ezzel halálra ítélik a városban a futballt. Nem az újonnan épülő uszodával és rendezvénycsarnokkal van gondunk, sőt ennek nagyon örülünk, hiszen Szegednek szüksége van rájuk. Mi szeretett sportágunkért aggódunk" - érzékelteti a kritikusok kifogásait Nógrádi Tibor, az Együtt a Szegedi Labdarúgásért Egyesület egyik vezetője.

Képek eltűnőben lévő szegedi pályákról

Minden azzal kezdődött, hogy a pénzszűkében lévő Szegedi Vasutas Sport Egyesület (SZVSE) úgy döntött, a túlélés érdekében megválik sporttelepétől. Az SZVSE-pálya jó helyen, a Budapest felől érkező Kossuth Lajos sugárút mellett, egy majdnem négyhektáros telken van. Nem túl messze a városközponttól, a Szeged Plaza közelében, villamos mellett található a terület, amelyen a stadionon kívül van még egy elhanyagolt füves rész, egy szálloda és irodaház, és egy kis csarnok. A föld az SZVSE-é, viszont a felépítmények a MÁV tulajdonában vannak. Még egy csavar: az egyesület 1997-ben átruházással kapta meg a pályát az államtól, és a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal (KVI) kötött szerződés értelmében 15 éves elidegenítési tilalmat jegyeztek be a területre, vagyis 2012-ig nem adhatja el az SZVSE.

"Az anyacég, a MÁV hat-nyolc éve nem támogatja az egyesületet, az épületek díjmentes bérbe adásával és azzal segíti az SZVSE-t, hogy beszedhetjük az ezekből, illetve a pályán található reklámtáblákból származó bevételeket. Emellett a tagdíjakból, az önkormányzati támogatásból és az egyre fogyó szponzori pénzekből kell eltartanunk magunkat - jellemezte az SZVSE helyzetét Huszár Zoltán elnök. A klub 2006 telén ismét 13-15 millió forintos hiányt halmozott fel, ami az előző években is jellemző volt, viszont ezeket a tartozásokat nyárra általában törleszteni tudták. Ekkor azonban félő volt, az év hátralévő részében nem lesznek olyan bevételeik, amelyekből rendezni tudják a kinnlevőségeket. "Már jött volna a Dégáz embere a nagy lakattal, nekem és egy másik elnökségi tagnak kellett személyes kölcsönt nyújtanunk, hogy kifizessük a számlát" - mondja Huszár.

Az SZVSE-nek menekülnie kellett

Az elnök szerint ekkor lett egyértelmű, hogy az SZVSE-nek egyetlen igazi értékét, a tulajdonában lévő területet kell értékesítenie. Az elnökség 2007 februárjában döntött úgy, hogy befektetőt keres. "A Szeviép végül személyes ismeretség alapján jött a képbe" - emlékezett vissza a kezdetekre Huszár. Az elnökségi tag Szokol Lajos szerint egy társuk jelezte, találkozott a Szeviép-tulajdonos Pistruival, aki azt mondta, érdekelné az SZVSE-pálya. A testület ezek után foglalta határozatba, hogy befektető után néznek. "A Szeviép úgy került kapcsolatba a klubbal, hogy az SZVSE megkeresett minket, hogy segítsünk" - mondta Pistrui, aki egy éve foglalkozik a projekttel.

A tavaszi kapcsolatfelvétel és az elnökséggel folytatott tárgyalások után a klub közgyűlését tavaly június 5-re hívták össze, ugyanis ez a fórum hivatott dönteni az egyesület ingatlanvagyonának hasznosításáról. A tanácskozáson minden korábbinál több küldött vett részt, összesen egy ember hiányzott a meghívott 79-ből.

Az alpolgármester nyomásgyakorlása

Ez a fegyelem többekben gyanakvást keltett, és azt firtatták a közgyűlés elején, hogy a küldötteket szabályosan választották-e meg az egyes szakosztályokban. A levezető elnök Huszár a vitát azzal zárta le, hogy a hitelesített jegyzőkönyvek igazolják, megtartották a szükséges küldöttválasztásokat, minden szabályos volt.

A közgyűlésen megjelent Szeged gazdaságért és sportért felelős alpolgármestere, Szentgyörgyi Pál, aki a jegyzőkönyv (az idézetek is a hitelesített dokumentumból valóak) tanúsága szerint maga jegyezte meg, kivételes eset, hogy egy ilyen alkalmon a városvezetés részt vesz. Szentgyörgyi örömét fejezte ki afelett, hogy az SZVSE tárgyalni kezdett egy befektetői csoporttal, mert a Szeviép olyan ajánlattal állt elő, "amelynek végeredménye sportlétesítmények felújítása, létesítése, egyfajta működtetése is, ami több, mint egyfajta üzleti érdek, ingatlanspekuláció, több, mint egyfajta haszonlesés." Szentgyörgyi egyértelművé tette: "Ezen a területen nem fog épülni nagykereskedelmi létesítmény, valamelyest lesz kereskedelmi funkciója, de a felület nagyságához képest minimális lesz." Az alpolgármester azzal indokolt, hogy a Kossuth sugárút-Vásárhelyi Pál utca kereszteződése így is zsúfolt, egy bevásárlóközpont építése eldugítaná a közlekedést. A Szeviép ajánlata azért is megfelelő a város számára, mert "nem az a befektető volt, amelyik úgy gondolta, hogy megvesz egy területet, és utána valami lobbiérdekcsoporton keresztül kiharcolja a városból azt, hogy járuljon hozzá, hogy a területen az létesüljön, ami a legtöbb jövedelmet hoz és a legnagyobb beépítési lehetőséget adja."

Szentgyörgyi finoman érzékeltette a közgyűléssel, hogy a város mit tart a legjobbnak a klub számára. "Akik most úgy gondolják, hogy ez az egész ügylet az egyesület elszegényedését eredményezi, vagy hogy később felszabadul a sportingatlanra vonatkozó állami kötelezettség, és ebből többet lehet kihozni, azoknak mindenképp javaslom mérlegelni azt a dolgot, hogy ezen a területen a város nélkül, a városi építési szabályzatának módosítása nélkül, a rendezési terv módosítása nélkül senki semmilyen formában nem tud értékhez jutni. Ezzel az ingatlannal senki nem tud magának hasznot szerezni. Lehet, hogy el lehet adni sportcélú ingatlanként 2012-ben, amikor lejár az állami kötelezés, de az a befektető, aki ott be akar fektetni, nem hiszem, hogy sportcélra tenné ezt." Vagyis az SZVSE akkor tud valóban üzletet csinálni a pályából, ha a városnak tetszik a befektetői szándék.

Pénz és másik pálya

A közgyűlésen az is kiderült, hogy a Szeviép a sporttelepért cserébe egy másik stadiont kínál, amely azonban még az önkormányzat tulajdonában van. A város első számú pályáját, a Felső-Tisza-parti SZEOL-pályát, az Etelka sor egy részét, az azon található centerpályát felújítva, valamint emellé 230 millió forintot ajánlott Pistrui László. "Mi körülbelül lemértük, 54 ezer négyzetméterről beszélünk a harmincegynéhányezerrel szemben" - fogalmazott a Szeviép-tulaj. Huszár előterjesztéséből kiderült, a telek részét fogja képezni egy 6-10 ezer négyzetméteres vegyes kereskedelmi övezet besorolású ingatlan is. A megszerzendő területet pontosan körülírta a közgyűlési határozattervezet, és azt is részletesen leírták, hogy a felújítandó sporttelepen futópályát kell kialakítani, hogy ezerfős lesz az új lelátó, valamint korszerűsítik az öltözőket.

A küldöttek közül többen kifogásolták, nem kiforrott az ajánlat, és az egyesület több szakosztályának sorsát bizonytalanul hagyná a költözés. A SZVSE-sporttelepen van birkózócsarnok, ami az új helyen nem lenne, illetve az egylet dobóatlétái jelenleg ugyan nem a saját pályájukon edzenek, de az Etelka soron a további fejlesztésekkel eltűnne az a lehetőség is. A dobóatléták kifogásaira azt válaszolták, a lebontandó lelátó helyén edzhetnek majd, ezt azonban ők kevesellték, illetve veszélyesnek mondták. Huszár azzal zárta le a vita e részét, hogy ha meg tudják ott oldani, akkor ott helyezik el őket, ha nem, akkor nem lesz helyük. A birkózóknál az önkormányzat vállalta, hogy öt évig biztosítja számukra az edzési lehetőséget. Hogy ezután mi lesz velük, arra az elnök annyit mondott, ez ugyanannyira nyitott kérdés, mint az SZVSE többi szakosztályának a jövője.

Az alpolgármester nem akart szankciót

A szavazás előtt utolsóként felszólaló alpolgármester megnyugtatta a küldötteket: a döntés rajtuk múlik. "Amit hadd mondjak még el, a szavazás egyedül az egyesület kezében van. Semmiféle szankciót nem kívánok gyakorolni. Ha így marad minden, ahogy most van, így kívánja az SZVSE, tiszteletben tartja mindenki. Ez egy ajánlat, vagy tetszik, vagy nem. Vagy így akar működni az egyesület, ahogy most van." Szentgyörgyi azt is hozzátette, a városnak üzleti szándéka van ebben az ügyben, mert egy összegből két sportpályát tud létrehozni.

A közgyűlést Pistrui is biztosította szándékai komolyságáról: elhozta az ígért 230 millió forint első, harmincmilliós részletét. A döntés előtt, félve a titkos szavazás elhúzódásától, odaadta Huszárnak az arról szóló csekket.

A küldöttek végül nem titkosan, hanem kézfeltartással határoztak: 66 igen, 9 nem és 3 tartózkodással az SZVSE-pálya eladása mellett döntöttek.

Ki okozta az elszegényedést?

A döntés új helyzetet teremtett, de azóta kiderült, nem minden olyan egyértelmű, ahogyan az SZVSE-közgyűlésen tűnt. Már a kiinduló alapnak tekintett állapot, vagyis a klub tarthatatlan gazdálkodása is megítélés kérdése. Szokol Lajos szerint az egy évvel ezelőtti pénzhiány nem volt súlyosabb, mint a korábban már megszokott téli szűkösség. A közgyűlésen Szentgyörgyi is beszélt a pénztelenségről, arról, hogy a sportegyesületek helyzete évről évre nehezebb, ugyanazokat a szponzorokat keresik meg, a város csak korlátozottan tudja támogatni a klubokat. Határozottan igaz ez az SZVSE-re, amelynek csupán két szakosztálya, az atlétikai és a birkózó kapott támogatást az önkormányzattól; az előbbi évi 800 ezer forinthoz, illetve az Etelka soron ingyenes pályahasználathoz, utóbbi körülbelül százezer forinthoz jutott.

A közgyűlésen is volt olyan küldött, aki az alpolgármesternek felrótta, hogy a városvezetésnek is része van a helyzet kialakulásában. "Arról sem lehet érzelmek nélkül beszélni, hogy az SZVSE hogyan jutott idáig. Ebben nagy szerepe van a városnak és a város vezetésének is. Én szégyellni valónak tartom, hogy a város nem lépett közbe ezelőtt három évvel, vagy akár régebben is" - mondta Tari János. A sportra évente egymilliárdot, a költségvetés két százalékát áldozza Szeged, ennek kevesebb, mint a fele jut közvetlen támogatásra, a többit létesítményfenntartásra fordítják. A költségvetésből öt egyesületet támogatnak kiemelten: a Pick Szegedet 50-55 millióval, a vízilabdát, a kajak-kenut és női kosárlabdát 20-20 millió körül, a tekét hétmillióval; a juttatás egyik esetben se haladja meg az adott klub költségvetésének 30-40 százalékát.

Többek elmondása szerint a vasutasklub és a városvezetés nem volt jóban, aminek egy évekkel ezelőtti megkeresés volt az oka: 2003-ban az önkormányzat megkereste a pályaeladás gondolatával az SZVSE-t, amely akkor még nem jutott el az ingatlanértékesítés kényszeréig.

Eladja a MÁV, vagy nem adja?

Még kevésbé van kényszerhelyzetben a felépítményeket birtokló MÁV, amely egyelőre nem döntött arról, hogy eladja az épületeket. "Az SZVSE korábban megkereste a MÁV Zrt.-t az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban, ugyanis a felépítmény tulajdonosát a Ptk. alapján elővásárlási jog illeti meg. A megkeresés nem volt alkalmas arra, hogy az elővásárlási joggal kapcsolatban nyilatkozhasson a MÁV Zrt., így azt visszaküldte észrevételeivel, és egyeztetett arról, hogy miért nem alkalmas a megküldött dokumentum az elővásárlási jog gyakorlásában való nyilatkozattételre" - közölte érdeklődésünkre a vasúttársaság sajtóosztálya.

A tavaly októberi megkereséskor, illetve a januári egyeztetéskor felmerült az épületek értékesítése is. "Az akkor nem volt még aktuális, így ebben a kérdésben nem volt érdemi tárgyalás, jeleztük, hogy később térjünk vissza rá. Azóta nem történt az ügyben előrelépés" - áll a MÁV válaszlevelében. Az is kiderült, a cég sportingatlanokkal kapcsolatos koncepciójának keretében fogja az értékesítési kérdéseket is kezelni. Erre várhatóan a közeljövőben sor kerül, de jelenleg még nincs döntés erről sem. "Természetesen felmerült a Szeviép neve is, hiszen az elővásárlási jog kapcsán benyújtott tranzakcióban szerepelt" - zárul a MÁV tájékoztatása.

Egy másik eladhatatlan pálya

A város tehát megint aktív szerepet vállalt az SZVSE-pályával kapcsolatos elképzelésekben, olyannyira, hogy a Szeviép a város tulajdonában lévő területet ajánlotta fel a csereüzletben. A SZEOL-pálya a város északi részén, a Felső-Tisza-parton található, és a háború után Szeged első számú pályája volt, az élvonalbeli csapatok itt játszották meccseiket. Jóval nagyobb területű a sporttelep, mint a SZVSE-é, a stadion, vagyis a centerpálya mellett még egy füves, illetve egy műfüves pálya is található itt, de egy dobópályát és egy lőteret is magában foglal.

Az önkormányzat szintén átruházással 1998-ban jutott a területhez, amelyre ugyancsak 15 éves elidegenítési tilalmat jegyeztek be. Vagyis tavaly júniusban a Szeviép olyan telket akart elcserélni, amely még nem is volt az övé, ráadásul az aktuális állapot szerint 2013-ig meg sem szerezhetné, önkormányzati tulajdon lévén akkor is csak közbeszerzéssel. A cégcsoport ajánlata elég pontosan körülírta az Etelka sori ingatlan határait. Igaz, ekkor a telekkönyvben még egy helyrajzi számon szerepelt az összesen majdnem 9 hektáros sporttelep. Vagyis amellett, hogy eladhatatlan volt, papíron még nem is létezett a cseretelek.

A telekkönyvhöz az ingatlan megosztásáról a változási vázrajzot október 29-ével keltezték, és a szegedi közgyűlés december közepén tárgyalta az Etelka sori pálya további hasznosításáról szóló előterjesztést, amelyet Szentgörgyi Pál jegyzett. Az alpolgármester jelezte, érkezett vételi ajánlat a területre. Az eladási szándékot azzal indokolta, hogy a város folytatni akarja elöregedett sportlétesítményeinek megújítását, viszont az éppen elindított uszodaberuházás után újabb nagy fejlesztésre nem lesz pénze a városházának. Az SZVSE-nek kinézett terület majdnem megegyezett az egyesület közgyűlési határozatában rögzítettel, de az akkor ígért 5,4 hektárral szemben az önkormányzat már csak 4,3 hektárra írta ki a nyílt tárgyalásos pályázatot.

Azt nem kaphatják meg, amiből megélnének

A különbséget három részlet okozta: a centerpálya és a műfű közötti területen utóbbihoz akarnak csatlakoztatni egy mobil lelátót, ennek hagyták meg a helyet; a Felső-Tisza-part és a töltés szegletében egy háromszög alakú telket leválasztottak, amelyet egy későbbi trafótelep miatt a Démásznak tartanak fenn; a harmadik részlet a szomszédos, úgynevezett Hafner-telep felé eső rész volt, ezen az ott épülő lakópark és a Tesco áruház felé vezető utat építik meg.

A legnagyobb változás az SZVSE-nek tett ígérethez képest az, hogy nemcsak kisebb lett a terület, de a Hafner-telep felőli rész leválasztásával a klub épp annak a lehetőségétől esett el, hogy az ott folytatható kereskedelmi tevékenységből a jövőjét biztosító bevételhez jusson.

A kiírás rögzítette azt is, hogy az új tulajdonosnak az adásvétel után legalább 15 évig fenn kell tartania a sportcélú hasznosítást, és hogy milyen fejlesztéseket kell végrehajtani a területen: fel kell újítani az öltözőket, zuhanyzókat; nyolcsávos rekortán futópályát kell kialakítani; legalább ezerfős nézőteret kell építeni. A közgyűlési határozat szerint legalább az NB III.-as követelményeknek kell megfelelnie a futballpályának, bár az előterjesztésben az szerepel, "tervszerű együttműködés eredményeként, tudatos összehangolással elérhető, hogy a szakemberek élvonalbeli csapatot építhessenek, és ehhez megfelelő létesítményhátteret biztosítsunk."

Képek, stadionok

A pályázati kiírás világosan meghatározta azt is, hogy az új tulajdonosnak biztosítania kell a pályahasználatot a város kiemelt futballcsapatának, valamint a hozzáférést a szociális helyiségekhez a sporttelep többi pályáján sportolóknak. A kiemelt futballcsapat a legmagasabb osztályban játszót jelöli, vagyis az NB III.-ba tavaly feljutott Tisza Volánt. Amikor az SZVSE-közgyűlésen a küldöttek rá is kérdeztek, mi van most a SZEOL-pályán, Pistrui megnyugtatta a kétkedőket: "Ott nincsenek dolgozók, ott nincsenek sportolók, ott van egy kulcs."

A Szeviép-tulaj szavai félreérthetőek amiatt, hogy cége évek óta támogatta a TVSC-t, két hónappal kijelentése előtt pedig a Tisza Volán Zrt.-vel együtt futballvállalkozást alapított a csapat üzemeltetésre. A Szeged Labdarúgóklub Sportszolgáltató Kft.-t június 18-án vette nyilvántartásba a cégbíróság.

A közgyűlési határozat kissé laza határidőt szabott meg az előírt fejlesztéseknek: velük 2010. december 31-ig kell végeznie az új tulajdonosnak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!