Mourinho számára felfoghatatlan

Jose Mourinho sok mindent mondott, ami kiverte a biztosítékot Olaszországban, de elhintett köztük néhány olyan dolgot is, ami talán érdemes lett volna meghallania az olasz közvéleménynek. A portugál mester az Inter Olasz Kupa-negyeddöntője előtt azt mondta, felfoghatatlan számára az olasz csapatok Coppa Italia felé mutatott közönye, és kijelentette, ő bizony fontosnak tartja és meg akarja nyerni a sorozatot. Majdnem egyedül van ezzel, és nem csak Olaszországban.

A kupakiírás senkit nem juttat a Bajnokok Ligájába, az UEFA-kupás helyekre pedálozás pedig a szezon közben jól hangzik, csak ne látnánk rendszeresen, hogy a második számú kupában szereplő nagycsapatok még a bajnoki meccseiket is többre becsülik, mint egy-egy európai kupameccset. Tisztelet a kivételnek.

Ezek a kivételek szinte kivétel nélkül kiscsapatok, vagy olyan nagycsapatok, amelyek elkapálták a szezonjukat, és a kupával akarnak vigasztalódni.

A két spanyol gigász 10 éve nem tudott kupát nyerni, a Barcelona 1998-as győzelme óta a Real Madrid egy döntőt tud felmutatni, miközben a Zaragoza, a Mallorca, a Betis és az Espanyol is elhódította a királyinak legkevésbé sem mondható Copa del Reyt.

Olaszországban félrevisz a statisztika, itt a nagyok uralják a kupát is, de komolyan csak azok veszik, akik minimális erőfeszítéssel (és általában B-, C-, esetleg ZS-csapattal) bejutnak a legjobb 4 közé. Ott már érdemes, addig viszont könnyen előfordulhat, hogy például a Milan hazai pályán esik ki a legjobb 16 között az ellen a Lazio ellen, amelynek idén is ez lesz az egyetlen lehetősége, hogy magasról tehessen az UEFA-kupára.

Angliában az FA-kupa presztízse tartja magát, de ahogy évről évre egyre keményebb a versenynaptár, sok csapat áldozza be (a Ligakupáról már nem is beszélve) a bajnoki hajtás és a nemzetközi kupameccsek miatt. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt öt évben a döntőig jutott a Cardiff, a Millwall és a Southampton is.

A nemzeti kupák súlytalanságát mutatja, hogy az 1960-ban alapított KEK (amely a többi labdajátékban él és virul), a labdarúgásból 1999-ben hivatalosan is kikopott, illetve összeolvadt az UEFA-kupával.

Ez a probléma gyakorlatilag megoldhatatlan, csak a versenynaptár lazításával lehetne vele kezdeni valamit, az erre vonatkozó tervek azonban pont a kupák kárára kurtítanák meg a szezont.

A másik lehetőség ugyanis a játékosok nyári szabadságának lerövidítése, erről viszont maguk az érintettek hallani sem akarnak. Épp elég nekik, hogy minden második nyáron a válogatottakban kell megfeszülniük, pedig nem egy játékos teljesít 60 tétmeccset a klubjával egy szezon alatt.

Ahogy az UEFA-kupában, úgy a nemzeti kupákban is fel-feltűnik néha egy csapat, amelyet aztán a szívébe zár a közvélemény (ők a csodálatos óriásölők), már csak miattuk is kár lenne, ha a nagyok nem fektetnének kellő energiát ezekbe a rendszerint komoly múlttal rendelkező sorozatokba. Az óriásöléshez ugyanis óriások is kellenek.