Az elúszott vébé

"Istók is megdöbbent, mikor észrevette, hogy mellette, a bal oldali rajtkövön egy walhallai lány áll, de aztán figyelmét a versenyre fordította. A walhallai versenyző technikája viszont őt is meglepte – az összes szakértővel egyetemben. A rajtpisztoly dördülésére nem ugrott bele a vízbe, hanem egy nagyot dobbantott, és egyszerűen átugrotta az egész 33 egész és egyharmad méter hosszú uszodát, a második hosszt ugyanígy tette meg, csak az utolsó hosszban, a táv vége felé ereszkedett bele a vízbe, hogy mégis legalább nedves fürdőruhában csapjon be a célba.
- Ez nem igazságos, Géza bácsi, mindenki tudja, hogy a walhallaiak azért tudnak ilyen nagyot ugrani, mert szöcskeláb-sűrítményeket fogyasztanak."
(Moldova György: Istók, a vizek királya)

Sok csodát lát, aki életének jelntős részét sportesemények bámulásával tölti, na de olyat, hogy a szpíker már fel se emelje a hangját, ha világcsúcs dől meg, olyat még az öregapám se látott. A Rómában vasárnap véget ért vizes világbajnokságon mégis megtörtént ez a csoda, és mi, magyarok, különösen sajnálhatjuk, hogy ez a torna most nem a sportteljesítményekről szólt, hiszen mi több igen szépet is bemutattunk. Hosszú Katinka váratlan és elképesztően fölényes diadala, Gyurta ravasz, szívós, és persze egy kicsit szerencsés, ám ettől csak még édesebb győzelme egyaránt megérdemli, hogy beszéljenek róla. Sajnos azonban csak Magyarországon fognak, mert a világ közvéleményének azon része, amely egyáltalán érdeklődik az úszósport iránt, nem győzelmekről beszél most, hanem mérnöki teljesítményekről.

Az én személyes türelmem az olaszországi világbajnokság harmadik-negyedik napján fogyott el, amikor az az ötletem támadt, hogy a Forma-1 mintájára talán itt is érdemes lenne feltüntetni az egyes sportolók neve mellett, hogy ki gyártja a felszerelésüket. Ahogy egy időben fontos információ volt, hogy ki milyen márkájú gumival rója a köröket, úgy lett hirtelen érdekes, hogy egy adott úszón Arena, Speedo, Adidas vagy valami egyéb gyártó dressze feszül. Mit feszül, inkább folyamatosan a szétrepedés veszélyével fenyeget. Pedig a dressz márkájának az úszásban sem kellene nagyobb szerepet kapnia, mint hogy egy focista milyen cipővel rúgja a tizenegyest, vagy egy síelő milyen léceken siklik.

Illetve lehet azt a megoldást is választani, hogy számítson a dressz, csak akkor az már nem úszás lesz, hanem az egykoron úszás néven ismert technikai sport. Vannak sportágak, amelyek kizárólag az emberi erőről, ügyességről és kitartásról szólnak, és vannak olyanok, amelyekben a technika, a mérnöki teljesítmény is nagyon fontos, esetenként döntően fontos szerepet kap. Michael Schumacher Trabanttal nehezen venné fel a versenyt a többi pilóta autóival, és bizony ezen a mostani római vébén sok úszónak csak Trabant jutott, függően attól, hogy melyik sportszergyártóval volt érvényes szerződése.

Kétség sem fér ahhoz, hogy a most csodálatos győzelmeket arató, hihetetlen világcsúcsokat úszó férfiak és nők ugyanolyan keményen edzettek az utóbbi években, mint versenytársaik, akiknek most nem osztogattak aranyakat. A baj csak az, hogy így, egyenlőtlen feltételek mellett csak a lényeg nem tud kiderülni: ki az adott számban a világ legjobb úszója. A probléma természetesen nem újkeletű, már a pekingi olimpián is voltak csodadresszek, ám egyrészt akkor még nem volt ennyire súlyos a probléma, másrészt pedig a FINA-nak, a Nemzetközi Úszószövetségnek még nem volt ideje reagálnia az aggasztó jelenségre. Most viszont már lett volna, és ahogy az a nemzetközi sportszövetségek nemes hagyományaihoz illik, a lehető legrosszabb megoldást választották.

A FINA előtt két jó megoldás is volt. Vagy azonnal, még a világbajnokság előtt betiltani minden úszódresszt, ami eltér a hagyományos méretű és anyagú fürdőruháktól, vagy teljesen szabad kezet adni mindenkinek, és onnantól kezdve nem csak a sportolóknak adni aranyérmeket, hanem a mérnököknek is, ahogy az már a Forma-1-ben jól működik. Na de egy versenyre engedélyezni mindent, és csak utána tiltani be az űrruhákat, ahogy végül a FINA tette, annak mi értelme van? Most itt állunk egy rakás irreális eredményt hozó versennyel, egy rakás irreális világcsúccsal, amelyeket hagyományos ruhával talán évtizedeken át nem fognak megdönteni, és egy rakás siránkozó sportszergyártóval, akik mind azt hitték, hogy mostantól övék a pálya.

A római világbajnokság csúnyán tönkre lett téve. Voltak élvezetes versenyek, és szerencsére magyar sikereknek is lehetett örülni, ám ettől függetlenül tény, hogy az itt elért időket, az itt elért győzelmeket még nagyon sokáig körbelengi majd a kétely. Úgy tűnik, a FINA elszánta magát, és szembeszállva a ruhákat gyártó cégek érdekeivel olyan szabályokat hoz, amelyek mindenkit visszakényszerítenek a hagyományos fürdőruhákba. Ez jó lépés, azonban még egyre van szükség. Eltörölni a mostani világbajnokságon elért világcsúcsokat, sőt, talán mindegyiket visszamenőleg az első szuperdresszek megjelenéséig. Aranyérmeket ne vegyenek el, de erre a döntésre szükség van ahhoz, hogy a jövő úszói reális, ne pedig a keletnémet atlétanők ideire emlékeztető, nevetséges eredmények ellen versenyezzenek. Nem lenne ez olyan szokatlan döntés, gerelyhajításban és pályakerékpározásban egyaránt volt már példa sok-sok világcsúcs eltörlésésére, amikor változtak a sportszerekre vonatkozó szabályozások. A sportolóknak ez nem túl nagy érvágás, hiszen érmeik azért megmaradnak, a nézők szempontjából pedig nagyon hálás döntés. Hátha több kínos úszóvébét nem kell látnunk.

"Az eredményhirdetéshez behozták az emelvényt, a hangosan beszélő elsőnek O’Niesst szólította. Az ír fiú egy könnyed mozdulattal fel akart ugrani a dobogó legmagasabb fokára, de ugrás közben megbotlott, elesett, és a közönség legnagyobb megdöbbenésére a jobb lába elvált. Az odasiető versenybizottság megállapította, hogy O’Niess műlábat visel, és a műláb tokjába egy „Aurora” mintájú, hatezer köbcentis csónakmotor van beépítve. Csak meg kellett nyomnia egy elrejtett gombot, a motor hangtalanul működésbe lépett, és irtózatos sebességgel vitte előre O’Niesst. Az ír versenyzőt törölték a bajnokok névsorából, és kétszázhatvanhárom évre eltiltották, de mindez sem adhatta vissza Istók megsemmisült reményeit. Vigasztalóan a vállára tettem a kezem.
– Ne vedd a szívedre, Istók! Gondolj arra, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.
De Istók már nem hallgatott rám, vérben forgó szemekkel felugrott, és eltűnt a legközelebbi patakban. Azóta senki nem hallott Istókról, a vizek királyáról."