A város, amelyiknek nem kellett az olimpia

A NOB 1972-ben távozó elnöke, Avery Brundage azt mondta, reméli, 76-ban Denverben a téli olimpia tisztes temetést kap. Az amerikai sportvezető gyűlölte a téli sportokat, mert számára azok az elüzletiesedést testesítették meg. Brundage-nak majdnem igaza lett, de nem rajta múlott, hanem a coloradói szavazókon.

Denver 1970-ben, két évvel a méregdrága és Brundage ízlése szerint gigantomán grenoble-i téli olimpia után kapta meg a rendezés jogát. Az amerikaiak többek között azzal nyertek, hogy szerény, olcsó olimpiát ígértek. Összesen 14 millió dolláros kiadással számoltak, ami a horribilis költségvetések miatt aggódó NOB-nak vonzó volt a grenoble-i 250 millió után. Azt is állították, hogy a helyszínek nyolcvan százaléka kész.

A pályázat a svájci Sion, a finn Tampere és a kanadai Vancouver előtt nyert, a küldöttség pedig rezesbanda és autós felvonulás közepette tért haza 70 májusában. Nem sokkal később azonban ellenkampány indult, amely véget vetett az olimpiai álmoknak. Az első ellenérvek a környezetvédőktől érkeztek, nyomásukra a síhelyszíneket a korábbinál is nyugatabbra jelölték ki. Ez pedig azt okozta volna, hogy a legtávolabbi versenyt Denvertől majdnem 250 kilométerre rendezték volna.

Az ellenzők féltették Denver és Colorado állam fejlődését is, attól tartottak, hogy az olimpiarendezés tarthatatlan növekedést indít majd el. A legerősebb érv azonban az volt, hogy a játékok vállalhatatlan adósságba hajszolnák az adófizetőket. A költségeket ugyanis nagyvonalúan határozták meg a szervezők, akik azt állították, 14 millió dollár elég lenne és ebből ötmillió jönne az államtól. A közvéleménynek később derült ki, hogy már a 60-as olimpia előtt Kalifornia is többet költött ennél. A tervezett büdzsé hamarosan 25 millió dollárra ugrott. Az ellenzők élére állt a demokrata képviselő, Dick Lamm és a különböző ellenérvek hangoztatóit egybeszervezte. Az eredmény az 1972. november 7-i népszavazás lett, amelyen a szavazók hatvan százaléka megtiltotta, hogy ötmillió dollár állami forrást fordítsanak a 76-os rendezésre.

A NOB kezdettől fogva egyértelmű volt: ha nincs állami pénz, nincs olimpia. Így a denveri vezetők nem tehettek mást, mint hogy 1972. november 12-én jelezték, nem tudják megrendezni az alig három évvel később esedékes eseményt. A beugró a 64-es házigazda, az osztrák Innsbruck lett.

Mindez majdnem negyven éve történt, de a vita azóta sem nyugodott arról, hogy jól döntött-e Denver. Az olimpia akkori pártfogói szerint a szavazás előtt nem voltak teljesen tisztában vele az emberek, hogy ha nemet mondanak a költésre, akkor elveszik a várostól a rendezést. Az ellenzők pedig arra emlékeztetnek, hogy rendezéspártiak nem figyeltek az emberekre, és lenézően kommunikáltak.

Többek szerint az ellenzők hangadója, Lamm számára mindez csak politikai eszköz volt, így szerzett ismertséget. Valóban, hasonló témákkal - környezetszennyezés, fenntarthatatlan növekedés - kampányolva két évvel később kormányzónak választották. Lamm most már úgy látja, a rendezés lemondásával sem tudták megakadályozni azt, amitől féltek. Colorado lakossága az 1970-es 2,4 millióról bő harminc év alatt 4,3 millióra ugrott. Az óvni kívánt hegyek beépültek és azóta is rohamosan változnak, állandó a nagy forgalom és a dugók. Az egykori kormányzó azt mondja, nem bánta meg az ellenkampányt, de most már ő is úgy tekint a 76-os olimpiára, mint egy elszalasztott esélyre.

Mindennek azért is van jelentősége, mert Denver ismét azt tervezi, hogy megpályázza a téli olimpiát. A 2018-as tervezett pályázatra az amerikai olimpiai bizottság mondott nemet: nem akart amerikai jelentkezőt, hogy ne romoljanak a 16-os nyári játékokért induló Chicago esélyei. A colradóiak azonban nagyon elszántak, 2022-re oda akarnak érni. Sokan azonban figyelmeztetnek: ha egy város egyszer nemet mondott az olimpiára, nem biztos, hogy még egyszer lehetőséget kap.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!