Vesztes, de megváltoztatta a műkorcsolyát

"Janet Lynn nem nyert olimpiai aranyat, de minden korcsolyázó számára legenda" - mondta 1997-ben az ötszörös világbajnok amerikai Michelle Kwan sportága egy kevésbé ismert alakjáról. A 60-as évek végének, 70-es évek elejének legjobb amerikai korcsolyázónője, Lynn nemcsak olimpiát, de vébét sem nyert soha, pályafutása mégis sokakra volt nagy hatással. Olyan átéléssel, élvezettel tudott a jégen siklani, ami a valaha volt egyik legnagyszerűbb szabadkorcsolyázóvá tette.

Pedig a chicagói születésű Lynn először ugrásaival nyűgözte le a pontozókat. Azóta korcsolyázott, amióta járni tudott és tizenegy éves korára - addigi legfiatalabbként - teljesítette az amerikai szövetség szigorú versenyvizsgáját. Két évvel később, 1966-ban junior országos bajnok lett, azon a versenyen ugrott egy tripla salchowot, amit akkor kevés női versenyző tudott. Tizennégy évesen harmadik lett a bajnokságban, így indulhatott a grenoble-i olimpián (9. lett) és a vébén (szintén kilencedikként végzett).

69-ben nyerte első amerikai bajnokságát, ezután 73-ig, visszavonulásáig már nem is tudták otthon legyőzni. A nemzetközi versenyeken már nem ment ilyen jól neki, 69-től sorban 5., 6., 4., 2., végül 73-ban 3. volt a világbajnokságon, pedig rendre az esélyesek közé tartozott.

Lynn nagy problémája a már már elfeledett kötelező gyakorlatok nevű versenyrész volt. A kívülállók számára nehezen követhető kötelezők során a pontozók árgus szemei előtt kellett a korcsolyákkal különböző figurákat leírni a jégen. Mindez kicsit sem volt látványos, a tévék nem közvetítették, az összpontszámnak azonban az ötven százalékát adta. Lynn ebben legalább hullámzó teljesítményt nyújtott, a gyengéjének számított.

A mára meghatározó szabadkorcsolyázásban azonban nemcsak kora legjobbja volt, hanem mostanáig az egyik legnagyobbként emlegetik. "Öröm" - ezzel szokták jellemezni telejesítményét, olyan tisztán tudta átadni, hogy mennyire élvezi azt, hogy a jégen van.

Az 1972-es szapporói olimpián történtek szemléletesen ötvözték pályája e kettőségét. Lynn a kötelezőkben csak negyedik lett, és állandó ellenfele, a szabadkorcsolyázónak legfeljebb közepes osztrák Trixi Schuba szinte behozhatatlan előnyre tett szert.

Az amerikai hibátlan teljesítménnyel talán előzhetett volna. Leoncavallo Bajazzók című operájára ismét nagy beleéléssel adta elő programját. A korcsolyázás minden szépsége benne volt ebben a mozgásban, egy ugrást azonban elrontott. A minden reményét elveszítő Lynn nemcsak felállt, hanem angyali mosollyal tette mindezt. A kanadai Karen Magnussen is megelőzte, harmadik lett, de az eredményhirdetés fotóin is csak mosolyogni lehet látni.

Ezután néhány héttel a calgaryi vébén is ez volt a sorrend, Lynn pedig úgy gondolta, elvesztette motivációját. Folytatta, míg Schuba visszavonult, a szabályok pedig változtak. 73-ban is megnyerte az amerikai bajnokságot, a vébén azonban ezúttal Magnussen előzte meg.

73-ban többek között azért változtak a szabályok, mert Schuba és Lynn szabadkorcsolyázása között akkora volt a különbség. Ekkor vezették be a rövidprogramot és a kötelezők csak negyven százalékot értek ezentúl. A kötelezők súlya folyamatosan csökkent, majd ez a versenyelem 90-ben el is tűnt a műkorcsolyaversenyekről.