A legnagyszerűbb ismeretlen olimpiabajnok

"Szülővárosán kívül talán ő a legnagyszerűbb ismeretlen olimpiai bajnok. Bár háromszor is győzni tudott - 1972-ben, 1976-ban és 1980-ban -, sportága, az északi összetett az egyik legismeretlenebb valamennyi olimpiai szám közül."

Így magasztalta az amerikai olimpiatörténész, Bud Greenspan a háromszoros olimpiai bajnok Ulrich Wehlinget. Egy másik amerikai szakértő, David Wallechinsky összesen egy mondatot szentelt vaskos könyvében az egykori NDK sportolójának, pedig műveiből aztán tényleg minden lényegeset meg lehet tudni a téli olimpiákról.

Azért az oberwiesenthali születésű Wehlingról annyit lehet tudni, hogy sokoldalú sportoló volt: nyert versenyeket, bajnokságokat kerékpározásban, mezei futásban, teniszben, magasugrásban és súlylökésben is és persze északi összetettben.

Abban a sportágban, amelyben kevés más számhoz hasonlóan az összes téli olimpián osztottak aranyérmet. Az északi összetettben 1984-ig csak férfi egyéniben avattak bajnokot: a normál sáncon rendezett síugrás után 15 kilométer sífutás következett. A két számban elért eredményeket pontszámokra váltották, összeadták és a legtöbb pontot szerző nyert.

Szapporóban, 1972-ben Wehling 19 évesen - mindössze egy junior Eb-győzelemmel a háta mögött - nagy meglepetésre lett olimpiai bajnok. A síugrásban negyedik volt, a sífutásban a harmadik legjobb lett, ami összesítésben olimpiai aranyat ért. A következő négy évben minden jelentős versenyt megnyert, így Innsbruckban nagy esélyesnek számított.

Két óriási ugrással az élre állt a síugrásban, a sífutásban azonban váratlan nehézségei akadtak. Ellenfelei nem tudták, de egy fertőzés miatt az egyik szemére szinte semmit sem látott. Teljesen homályos volt a látása, az emelkedőket alig tudta kivenni. Csak a tizenharmadik volt a 15 kilométeren, de a normál sáncon szerzett előnye elég volt a címvédéshez.

Elérte a céljait, ezért a visszavonuláson gondolkodott, de egy komoly térdműtét után visszatért. 80-ban, Lake Placidben megint jól sikerült a síugrás: két legnagyobb olimpiai ugrását mutatta be. Az előnye azonban nem volt akkora, mint 76-ban, mert legnagyobb riválisai, a szintén NDK-s Konrad Winkler és a finn Jouko Karjalainen sem voltak reménytelen pozícióban. Wehling mögöttük végzett a sífutásban, de előnye elég volt a harmadik, utolsó olimpiai aranyára.

Lake Placid után visszavonult, később a nemzetközi síszövetség tisztviselője lett, jelenleg Svájcban él.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!