Véget ért a huszonegyedik téli olimpia

A kanadaiak újítottak: a nyitóünnepség után a vancouveri téli olimpia záróünnepségén is meggyújtották a lángot. Ennek az volt az oka, hogy az első ceremónián a négy kandeláber közül az egyik, az egykori gyorskorcsolyázóé, Catriona LeMay Doané nem bújt ki a padlóból. Így ő kapott egy újabb lehetőséget, miután egy szerelőnek öltözött bohóc jelent meg a BC Place Stadiumban, és megjavította a nyitóünnepségen meghibásodott kandelábert. Őszinte, stílusos és meggyőző beismerése volt ez egy jelentős hibának, olyan gesztus, amely némiképp feledtette a számos nehézséget, amely rányomta bélyegét erre az olimpiára.

Azt persze nehéz lenne megváltoztatni, hogy az első dolog, ami eszünkbe jut Vancouverről az egy fiatal sportoló halála. Az egész világot megrázta, hogy órákkal a megnyitó előtt a grúz szánkós, Nodar Kumaritasvili kicsúszott a pályáról, és egy oszlopnak csapódott, a kórházban belehalt sérüléseibe. Sokkoló volt Kumaritasvili halála (ő volt a téli játékok történetének negyedik sportoló áldozata), hiszen a közvélemény 99 százaléka az olimpiák alkalmával érzékeli a csúszósportok létezését. Kumaritasvili előtt több mint negyvenen haltak már meg a világ jégteknőiben, legutóbb hat éve egy német lánnyal történt tragédia. Világversenyen majdnem harminc éve halt meg egy bobos, olimpián pedig egyedül 64-ben, Innsbruckban történt végzetes baleset, így érthető volt a sokk.

A felelősséget egyből a szervezőkre hárították, akik valóban gyorsra építették a whistleri pályát. A 2008-as nyitás óta nem egy komoly baleset történt a jégteknőben, amely a világ leggyorsabb pályája lett. Azt kevesen merték felvetni, hogy minden csúszósportos baleset oka egy emberi hiba, így ebben az esetben is épp a szerencsétlenül járt grúz volt az, aki leginkább hozzájárult a tragédiához.

Arról még kevesebben szóltak, hogy a nemzetközi szövetség engedte ki Vancouverbe azt a szánkóst, aki alig két éve versenyzett és az idei szezonban kevesebb futamot teljesített, mint a mi Pulai Imrénk. (Sőt, az utolsó futamig kevesebb pontot is szerzett a grúz.)

A vita eldönthetetlen, a valódi felelősség gyakorlatilag kimutathatatlan. Az azonban érdekes adalék, hogy a csúszósportok legnagyobb presztízzsel bíró számát, a négyesbobok versenyét Steven Holcomb nyerte. A 29 éves amerikai két éve még majdnem vak volt, úgy bobozott, és annyira hozzászokott ahhoz, hogy érzésből vezessen, hogy összekarcolt, alig átlátszó bukósisakkal versenyez annak érdekében, hogy ne zavarja a tökéletes látás.

A rossz élmény kategóriába tartozik az időjárás többszöri kedvezőtlen alakulása. A Vancouverhez közeli Cypress-hegy miatt már a megnyitó előtt aggódtak a hó miatt, hordták havat a versenyhelyszínekre, aztán esett is. A síakrobaták és a hódeszkások versenyeit többször sújtotta a vizes hó, eső, rossz feltételek. A távoli Whistler-hegyen, ahol az alpesi síelők szerepeltek, a hóviharokkal és a köddel akadt gond, négy napig a versenyeket sem tudták megtartani.

Az időjárást ugyan nem lehet befolyásolni, de van egy közös vonás a szánkós, a hódeszkás és az alpesi helyszínben: előre lehetett tudni, hogy gond lesz. A jégteknőről előre szóltak, hogy túl gyors, sok a veszélyes borulás. Az időjáráson csak az lepődött meg, aki korábban egy szót sem hallott Vancouverről. A téli olimpiák történetének legmagasabb februári középhőmérsékletű helyszíne volt Vancouver, ez érvényesült a Cypress-hegyen, Whistlerben pedig másfél évtizede nem rendeztek sí Világkupa-futamokat, mivel a köd számtalanszor okozott nagy gondokat.

A nehézségek mégsem nyomták rá teljesen a bélyegüket erre az olimpiára. Kumaritasvili tragédiája néhány napig érzékeltette nagyon erősen a hatását, az időjárás változásait pedig láttuk a tévében, a bőrünkön mégsem érezhettük.

Maradtak a hősök, a sztárok, a bukások, a váratlan győzelmek. Minden olimpiával kapcsolatban kérdés, volt-e igazán nagy sztárja az eseménynek. És ez olyan kategória, amit nem feltétlenül az érmek száma, a sportteljesítmény dönt el, sok szubjektív tényező is szerepet kap. Hiszen hiába szerzett a norvég Marit Björgen, a svéd Marcus Hellner, illetve a kanai Vang Meng is három aranyat, sífutókból, illetve rövidpályás gyorskorcsolyásból nehezen lesz az olimpia arca. Nagyszerű teljesítmény a legsikeresebb idei férfi sportolóé, a két első hely mellett egy-egy ezüstöt és bronzot szerző sífutóé, a norvég Petter Northugé, illetve az egyaránt két aranyig jutó alpesi síelőé, Maria Riesché, a kanadai short trackesé, Charles Hameliné, a szintén rövidpályás dél-koreai Li Jung-Szué, a cseh gyorskorcsolyás Martina Sáblikováé, mégsem fogunk a 2010-es olimpiára miattuk jobban emlékezni.

Nem egy személy, de a sztár kategóriához talán a kanadai csapat jutott a legközelebb. A hazaiak úgy indultak neki ennek a két hétnek, hogy az országban rendezett eddigi két olimpián (76-ban nyári Montrealban, 88-ban téli Calgaryban) egyetlen aranyat sem szereztek. Most nagyon akarták a sikereket, az első napokban úgy tűnt, a nagy menetelés ezúttal is elmarad. Az utolsó három napban aztán hatalmas hajrát vágtak le a kanadaiak, hat első helyet szereztek és végül tizennégy első hellyel, hét ezüsttel és öt bronzzal nemcsak a vancouveri éremtáblázat élén végeztek - sőt, a legfontosabb elsőség, a hokitorna megnyerése is sikerült. Ennél több aranyat egyetlen ország sem szerzett még egy téli olimpián.

Nem lettek éremhalmozók, mégis emlékezetes pillanatokat szereztek olyan sportolók, mint az amerikai alpesi síelő, Bode Miller, aki hiába volt eddigi sportága egyik meghatározó alakja, eddig olimpiai győzelem nélkül volt. Vancouverben is túl volt két legjobb számán, amikor a szuperkombinációban győzni tudott. De ott van a szintén síelő, norvég Aksel Lund Svindal is, aki 2007-ben még összetörte magát, kihagyott egy évet, idén bajnok lett. Vagy akadtak abszolút meglepetések, mint a szlovák sífutóé, Anastasia Kuzmináé, a francia sílövőé, Vincent Jay-é, vagy az északi összetettben első szintén francia Jason Lamy Chappuis-é.

De voltak olyanok is, akiknek sportáguknál fogva esélyük sem volt arra, hogy több aranyat szerezzenek. Nagyszerű siker volt a Sen Hszüe, Cso Hung-po alkotta kínai műkorcsolyapárosé, akik harmadik olimpiájukon, három vb-arany és egy visszavonulás után, 31, illetve 35 évesen gyakorlatilag utolsó nagy versenyükön értek pályájuk csúcsára. Nagyot alkotott a hódeszkás félcső legnagyobb alakja, az amerikai Shaun White is, aki ellenállhatatlan teljesítménnyel lett 2010-ben is első.

A bobosoknál a kettesek között első Andre Lange sportja legeredményesebb olimpiai bajnoka lett: pályafutása negyedik aranyát szerezte. Sokan a négyesek között is elsőséget vártak Langétól, ott ezüstöt szerzett, azonban ennek is úgy örült, mintha soha semmit sem nyert volna még. Imponáló volt a szánkósnak nagyon fiatal, húszéves német Felix Loch győzelme is, aki, tekintve korát, sportága még nagyobb alakja lehet a következő olimpiákon.

Loch aranya egy nagy sorozat végét jelentette: megfosztotta az olasz Armin Zöggelert attól, hogy sorozatban harmadik olimpiáján is diadalmaskodjon. Nem sikerült a nagy bravúr az orosz műkorcsolyázónak, Jevgenyij Pljuscsenkónak sem, 2006 bajnoka visszavonult, majd visszatért, most azonban az amerikai Evan Lysacek mögött a második helyre szorult, úgy, hogy négyfordulatos ugrást is bemutatott. Igaz, gyakorlatából épp sportága lényege, az átélés, a harmónia hiányzott. Aztán furcsa leírni, de némileg csalódás az amerikai alpesi síelő, Lindsey Vonn szereplése: az első számát, a lesiklást még megnyerte, újabb aranyat azonban nagy esélyesként sem gyűjtött. Az amerikai sajtó azt sugallta, Vonn-couver lesz az idei olimpia, ehhez képest talán kevésbé csillogott.

A sikerek mellett és a grúz szánkós tragédiáján túl is hozott drámákat az olimpia. A legnagyobb fájdalom mindenképp a kanadai Joannie Rochette-é volt, akit elkísért édesanyja Vancouverbe, de versenyezni már nem láthatta lányát, mert szívrohamot kapott és meghalt. A műkorcsolyázónő rajthoz állt és harmadik lett. Ha nem is ennyire, de nagyon meggyötörte a sors a holland gyorskorcsolyázót, Sven Kramert is. Sportága jelenlegi egyik legnagyobb alakja megnyerte az 5000 méteres versenyt, a 10 000 méteren is elsőként ért célba, de néhány pillanattal később közölték vele, edzője hibájából rosszul váltott sávot, így kizárták. Célba ért, sőt érmet is szerzett Vancouver legnagyobb küzdője, a szlovén sífutónő, Petra Majdic is, azok után, hogy a sprintverseny előtti edzésen egy gödörbe zuhant és eltörte négy bordáját.

Olimpiai aranyak, emlékezetes drámák nem jutottak a magyar sportolóknak ezen az olimpián, mégis nagyot alkottak a rövidpályás gyorskorcsolyázók, köztük is Huszár Erika. A 2006-ban 1500 méteren negyedik sportoló ugyanezen a távon hatodik lett, 80 után elsőként sikerült neki magyarként két egymást követő olimpián pontszerző helyen végeznie, majd a váltóval is ötödik lett. A műkorcsolyázó Sebestyén Júlia ugyan 17. lett, de a negyedik olimpiáján sikerült ez neki , ami sportágában egyedülálló dolognak számít.

Ilyen volt ez az olimpia, aranyakkal, drámákkal, kudarcokkal. Négy év múlva kiderül, jó volt-e vagy sem.