Bobpályából lövészárok, sísáncból lőállás

Szarajevó (Jugoszlávia, Bosznia-Hercegovina), 1984

2010.02.23. 12:36 Módosítva: 2010.02.23. 12:36
Az első kelet-európai téli olimpia sikeres és kedélyes esemény volt, Jugoszlávia és Szarajevó jó rendezőnek bizonyult. Ezért is volt különösen fájdalmas a sportvilágnak azt látni, hogy az egykori helyszínek nyolc év múlva lángba borultak. A csarnokot, ahol a Torvill, Dean kettős megváltoztatta a jégtáncot, rommá lőtték, a sísáncból, ahol Mati Nykänen első aranyát szerezte, lőállás lett, a bobpályából lövészárok.

14. Téli olimpia

Helyszín: Szarajevó, Jugoszlávia Időpont: 1984. február 7-19.
A többi pályázó város: Szapporo (Japán), Göteborg (Svédország) Program: 10 sportág/39 szám Résztvevők száma: 49 ország, 1237 sportoló (996 férfi, 277 nő) Tengerszint f-i magasság: 500 m

Amikor 1978. májusában a NOB úgy döntött, hogy első kelet-európai helyszínként Szarajevónak adja a 84-es téli olimpia rendezési jogát, kisebb meglepetést okozott. Valóban, a jugoszláv város első pályázata rögtön sikeres volt, ami a világháború óta mindössze két rendezőnek sikerült (Squaw Valley - 1960, Grenoble - 1968). Nemzetközi tanulmányok már évekkel korábban javasolták, hogy a szarajevói régióban érdemes lenne a téli sportokat fejleszteni, más szakértők pedig egy téli olimpia megrendezését javasolták a város megismertetése, a turizmus fejlesztése érdekében. A jugoszláv vezetők úgy döntöttek, összekapcsolják a két ötletet. Abban is szerencséjük volt, hogy a vetélytársaknak egyértelmű gyenge pontjaik voltak: Szapporo a NOB-döntés előtt hat évvel rendezte meg a játékokat, míg Göteborg már a pályázatában jelezte, hogy olyan messze lennének az egyes helyszínek, hogy repülőgéppel kellene közlekedni közöttük. A boszniai város végül szűken előzte meg Szapporót a szavazáson.

Szarajevó reálisan mérte fel a helyzetet és eleve 160 millió dolláros költségvetéssel számolt. Meglepő, de az ekkor már gazdasági gondokkal, 13 százalékos munkanélküliséggel küzdő Jugoszláviában a kiadások nem is szálltak el, végül 135 millió dollárt költöttek az olimpiára. A fellelt források szerint nem maradt adósság az esemény után, sőt, tízmillió dolláros profitot könyvelhettek el a szervezők. Ezt elsősorban az ABC amerikai tévétársaságtól érkezett 91,5 millió dolláros közvetítői jogdíjnak köszönhették. (A kétharmad lett Szarajevóé, egyharmad a NOB-é.) Pedig a helyszínek közül szinte mindegyiket újonnan kellett felépíteni. A létesítmények közül sípályák és bobpálya került a városon kívülre, a többi sportág versenyeit a megnyitó helyszíne, az 55 ezresre kibővített Kosevo Stadion közelében rendezték.

Az olimpia előtt a NOB még utoljára fogást próbált találni az amatőr témán. Két sportágban sem engedtek rajthoz sportolókat: az alpesi sízőknél a kétszeres bajnok liechtensteini Hanni Wenzelt, illetve az egyszeres győztes Ingemar Stenmarkot, a hokisoknál öt NHL-es nem léphetett jégre.

 Éremtáblázat      
 1.  NDK  9  9  6
 2.  Szovjetunió  6  10  9
 3.  USA  4  4  0
 4.  Finnország  4  3  6
 5.  Svédország  4  2  2

A NOB azonban a Lake Placid-i tapasztalatok alapján nagyon félt a közlekedés megszervezésétől, a helyiek viszont a hó hiányától tartottak. Végül egyikkel sem akadt gond, hanem a hirtelen jött nagy havazás okozott fennakadásokat. Az első négy napban például nem rendezhettek alpesi versenyeket, a férfi lesiklás például egy egész hetet csúszott.

Phil Mahre (jobboldalt) és ikertestvére Steve.
Phil Mahre (jobboldalt) és ikertestvére Steve.

Amikor elkezdődött, az alpesi sí részben meglepő amerikai sikereket hozott, hatból három aranyat a tengerentúliak vittek el. Legérdekesebb siker mindenképp a Mahre testvéreké: az olimpiák első ikerpárja az övék, amely egy versenyben az első két helyet meg tudta szerezni, a műlesiklásban. Koruk kiemelkedő sízői voltak, épp ezért az amerikai sajtó tombolt, amikor az óriás-műlesiklásban csak nyolcadikként és tizenhetedikként végeztek. Legszívesebben hazaküldték volna őket, aztán jött a szlalom. A sízőknél született az egyetlen hazai eredmény is: Jure Franko második lett az óriás-műlesiklásban, ezzel Jugoszlávia első érmét szerezte a téli játékokon. (A hamarosan széteső országnak a síugró Matjaz Debelak még két érmet szerzett a hátralévő olimpiákon.)

Még Hunyady Emesével

Szarajevóban kezdődött a korszak, amely egészen 2006-ig, Torinóig tartott és amely alatt magyar sportolók nem végeztek pontszerző helyen a téli olimpiákon. Így volt ez 1984-ben, a csapatban a fiatal gyorskorcsolyázóval, Hunyady Emesével, aki tíz évvel később olimpiát nyert, de már osztrákként.

Szintén a havon, a sífutóknál a finn Marja-Liisa Hämäläinen volt a legsikeresebb, mindhárom egyéni számot megnyerte, a váltóval bronzot szerzett. Itt is előjönnek a családi történetek: édesapja, Kalevi Hämäläinen 60-ban szerzett aranyat szintén sífutóként (50 km-en), Szarajevó után pedig hozzáment a szintén sportágbeli Harri Kirvesmiemihez. Mindketten 6-6 olimpián vettek részt, a a családi hármas pedig összesen négy aranyat és tíz bronzot síelt össze az olimpiákon (csak Harri nem tudott győzni). A férfiakál a Björn Dählie előtti időszak legnagyobbja, Gunde Svan hozott el két aranyat és egy-egy ezüstöt, bronzot.

1984 Winter Olympics logo.png

A legnagyobb sztárokat mégsem a sízők, hanem a korcsolyázók szállították 84-ben. A nőknél először győztes Katarina Witt még nem volt akkora kedvenc, mint később, de a keletnémet szépség már ekkor mindenkit lenyűgözött. A férfiaknál pedig az a Scott Hamilton lett az első, aki magasan dominálta sportágát, Szarajevóban viszont gyengén futott, mégis győzni tudott. A brit Jane Torvill, Christopher Dean kettős a harmadik olimpiáján szereplő jégtáncba vitt olyan színt, ami a korábbinál jóval népszerűbbé tette a sportágat. Fantasztikus befejezésű Bolerójukkal aranyat nyertek, majd visszavonultak, de 1994-ben visszetértek egy újabb bronzért.

Egy tizenkilencedik helyezettről is érdemes szót ejteni: a svéd bobos, Carl-Erik Eriksson 53 évesen az első lett, aki hat olimpián is részt vett. A kettes 19. helye mellett a négyesek között 21. lett, olimpiai pályafutásán a 72-es hatodik hely volt a legjobb eredmény.

A téli olimpiák történetében először tartották zárt helyen a záróünnepséget, a műkorcsolyaversenyeknek is helyet adó Zetra-csarnokban. Az épület tíz évvel később már romokban állt, a boszniai polgárháború martaléka lett. Ahogyan több más helyszín is, a bobpályából lövészárok lett, a sísáncból lőállás. A szarajevói olimpia barátságos esemény volt, egy ország nagy erőfeszítése, éppen ezért is voltak duplán sokkolóak a sportvilág számára a 91-95 között történtek. A Zetra csarnokot a kilencvenes évek végén a NOB segítségével helyreállították. Szarajevó elindult a 2010-es téli olimpia pályázati folyamatában, de nem jutott el a végső szavazásig.