A csalással nyert téli olimpia

Amikor 1995-ben, Budapesten a 2002-es téli olimpia helyszínét jelölte ki a NOB, a négy évvel korábban már próbálkozó Salt Lake City annyira meggyőző volt, hogy egyetlen kör alatt letudták a szavazást. Megkezdődött a munka, a dolgok jól mentek a 180 ezres, agglomerációjával együtt több mint egymilliós mormon városban.

Egészen 1998 novemberéig, amikor egy helyi tévécsatorna kirobbantotta az olimpiák történetének legnagyobb botrányát: a szervezők fizették az egyik Salt Lake-re szavazó NOB-tag amerikai egyetemi taníttatását.

Az amerikaiak azzal védekeztek, hogy ez valójában nincs szorosan a szabályok ellen és egyébként is valamennyi pályázó város hasonló eszközökkel szokott élni. Ekkor már nagy volt a baj, a korábbi kedvező pénzügyi helyzet is megromlott, a szponzorok pedig sorra léptek vissza. A szervezőbizottságban folyamatos lemondások, nyomozások követték az ügyet, alig két évvel a megnyitó előtt nem volt a projektnek vezére. Végül egy elismert üzletember, Mitt Romney vette át a vezetést.

Mindennek tetejébe jött még a 2001. szeptember 11-i terrortámadás is. Most már nem az volt a kérdés, lesz-e elég forrás a téli olimpiára, hanem maga a rendezés került veszélybe, az USA ugyanis heteken belül háborúba lépett Afganisztánban, minden bizonytalanná vált.

Éremtáblázat
1.	Norvégia	13	5	7
2.	Németország	12	16	8
3.	USA	10	13	11
4.	Kanada	7	3	7
5.	Oroszország	5	4	4

Salt Lake City azonban valahogy mégis megrendezte az olimpiát, ami emlékezetesre is sikerült. Mindez korábban soha nem látott biztonsági intézkedések mellett történt, de a botrányok a februári két hét alatt sem kerülték el a várost.

A legnagyobb balhét a műkorcsolyázók szállították, ahol az orosz páros, Jelena Berezsnaja és Anton Sziharulidze megelőzte a kanadai Jamie Salé-t and David Pelletier-t. A közönség és a sajtó is utóbbiakat látta jobbnak, majd nem sokkal később kiderült, a francia pontozó szavazatát megvették az oroszok. A hatalmas botrány folyományaként a NOB és a nemzetközi korcsolyaszövetség azt a furcsa megoldást választotta, hogy mindkét páros megkapta az aranyat.

Botrány övezte az egyik nagy hazai kedvenc, a short trackes Apolo Anton Ohno útját is. Első számában, 1000 méter döntőjében az utolsó kanyarig vezetett, de egy elképesztő bukássorozat végén csak estében, a lábát benyújtva ért célba, másodikként. A győztes a végig utolsóként haladó ausztrál Steven Bradbury lett. Aztán 1500-on még nagyobb volt a keveredés, a rövidpályás gyorskorcsolyában gyakran váltakozó szerencse ezúttal neki kedvezett: a bírók akadályoztatásért kizárták az előtte céba ért dél-koreai Kim-Dong Szungot. Ohno lett a bajnok, Dél-Korea pedig felháborodott, az amerikai halálos fenyegetéseket kapott.

Jutott doppingbotrány is Salt Lake Citybe: a németből lett spanyol sífutó, Johann Mühlegg három aranyat is szerzett, de harmadik győzelme után kiderült, egy EPO-hoz hasonló doppingszert használt. Elvették 50 kilométeres elsőségét, a másik kettőt furcsa mód megtarthatta, de csak a következő márciusig.

Persze nem csak negatív esetek jellemezték ezt az olimpiát sem. Ilyen volt a szkeleton visszatérése a programba 54 év után; mindkét számot a hazaiak nyerték. Debütált a női bob, itt az első győztes kettős egyik tagja, Vonetta Flowers a téli olimpiák első fekete bajnoka lett. Néhány  nappal később a férfiak első színes bőrű bajnoka is meglett: Jarome Iginla az ötven év után újra a csúcsra érő kanadai hokicsapat tagja volt.

A 2002-es olimpia legnagyobb sztrájai mégsem ők voltak, hanem a három aranyig és egy ezüstig jutó horvát sízőnő, Janica Kostelic, illetve négy aranyat szerző norvég sílövő, Ole Einar Björndalen.