A legidősebb bajnoknak Hitler is gratulált

Pénteken 98 éves a világ legidősebb olimpiai bajnoka: Tarics Sándor. A vízilabdázó a civil életben még többre vitte, mint sportolóként, bár az önmagában hatalmas érdem, hogy bekerült az 1936-ban győztes magyar csapatba, mert itthon óriási volt a konkurencia. A magyar válogatott ugyanis 1929-től tíz éven át nem kapott ki.

A Berlinben 23 éves Tarics Sándor – már csak kora miatt is - nem tartozott a kulcsemberek közé, a Málta elleni meccsen (12-0) vetette be őt a kapitány, mindjárt négy gólt is lőtt. A hazai németek ellen 2-2 után az utolsó fordulóban a franciákat legalább négy góllal kellett verni, végül 5-0-ra sikerült.

77 kilós volt, ma már elképzelhetetlen lenne az érvényesülése, viszont már akkor rájött, mennyire megtévesztő, ha jobbkezes létére, ballal is kapura lő. Komjádi Béla fedezte fel, a sportág legendáját második apjaként szerette és tisztelte.

„Nem féltem senkitől, úgy mondták, hogy sarkantyúk vannak a könyökömön, úgy oda-oda tudtam szúrni, ha sérelem ért” – jellemezte önmagát.

Már a háború alatt amerikai ösztöndíjat kapott, és amikor „itthon kezdtek eltünedezni az emberek”, 1948-ban hivatalos engedéllyel Amerikába települt. Folyamatosan tört előre – gombóc volt a torkában, mint a meccsek előtt, amikor munkába állt -, nyugdíja előtt már tulajdonosa volt annak a mérnöki irodának, amelyikben dolgozni kezdett.

Ezalatt beválasztották az ENSZ földrengésügyi bizottságába, mert rugós alapokra épített felhőkarcolókat, amelyek kibírták a mozgásokat. Szabadalmát számtalan építkezésnél használták fel, az ötletet a torta ihlette, ahogy a lapok és a krém egymásra épült. Három milliárd dollárra tehető az építkezések értéke, amelyeken felhasználták találmányát: Japántól Iránig és természetesen az Egyesült Államokban.

„Kidolgoztunk - két mérnök volt még segítségemre - egy technológiát, rugókra helyeztük az alapozást, és ez sikeresnek bizonyult. Dél-Kaliforniában meg is épült hetvenkilencben ilyen szerkezettel egy nagy toronyház, ami kibírta a földrengést. Hozzáteszem, mert a történeti hűséghez mindenképpen hozzátartozik, nem volt nagy földmozgás, de épp akkora volt, amit a műszerek érzékeltek, és megakadályozták az összeomlást.”

Tagja volt az Amerikai Mérnökök Egyesületének, 1985-ben Goethels érdeméremmel tüntették ki munkásságáért, 2006-ban rubindiplomát kapott a műegyetemen, majd a Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagja lett.

Tarics életszemléletét, jellemét, kisugárzását tökéletesen jellemzi, hogy a kihagyhatatlan riporteri kérdésre, miről szokott álmodni, csak annyit mondott: nem miről, hanem kiről, Marylin Monroe-ról.

Elképesztő élettörténet az övé, hiszen Hitlerrel is kezet foghatott, Jesse Owens futását látta, André Agassi és Joe Montana volt a szomszédja San Francisco egyik külvárosában.

Owens aranyára így emlékezett vissza: „a német versenyzőnek tapsolt Hitler vezetésével a hazai publikum, ám Owens pocsék technikával túlugrotta őt. Az egyik magyar szakedző, aki épp mellettem állt, nem véletlenül mondta: ha ez a srác megtanulna ugrani is, akkor legalább harminc centivel nagyobbat repülne. De hát Owens akkora klasszis volt, hogy így is nyert.”

A 2008-as pekingi olimpián ott volt a magyar csapattal, és már most jelezte, nagyon szívesen a magyarokkal tart jövőre, Londonba is.