Látványos játékkal zárult le egy korszak

A magyar férfi vízilabda-válogatott Spanyolországgal játszott az ötödik helyért. Az olimpiák történetében csak egyszer végeztünk ennél rosszabb helyen. 1992-ben volt a mélypont, akkor az ausztrálokkal szemben veszítettük el a helyosztót és hatodikok lettünk.

Az első negyedben Kiss Gergely és Steinmetz Ádám góljaival rögtön elmentünk kettővel, a spanyolok szépítettek, Varga Dénes ötméterest hibázott, de ez sem törte meg a végre jó formában játszó magyar pólósokat. Hárai két közeli góljával elhúztunk 4-1-re, ezzel mentünk a szünetre is.

A második negyedet Alferez gólja nyitotta, de Varga Dániel gyorsan válaszolt. Újabb spanyol találat után Biros vágott be egy ötméterest, majd Madaras lőtt hatalmas gólt nyolc méterről. 3-7.

A félidő után egy kiállítás miatt emberhátrányba kerültünk, de Nagy Viktor bravúros védéseinek köszönhetően nem tudtak feljönni a spanyolok, sőt, utána Biros talált be emberelőnyből. Varga Dénes hatgólosra növelte a magyar előnyt, Nagynak továbbra sem lehetett gólt dobni. Steinmetz, Hosnyánszky és Varga Dénes is betalált, közben csak Alferez tudott gólt dobni a másik oldalról. 12-4 volt az utolsó negyed előtt az állás.

Az utolsó nyolc percre kicsit elkezdtünk könnyelműsködni, Alferez és Rodríguez is gólt lőtt, hat gólra feljöttek a spanyolok. Szerencsére még így sem vált szorossá a meccs, Hosnyánszky és Kiss Gergely újra visszaállította a rendet. Tizennégy után többet már nem dobtunk, Lifante és Vargas révén a spanyoloké volt az utolsó kettő, 14-8 lett a vége.

Kemény Dénes csapata ezzel legalább a becsületét megőrizte Londonban, az ötödik helyre odaért, ráadásul meggyőző, szép játékkal. A magyar férfi vízilabda ennél rosszabbul olimpián csupán egyszer, 1992-ben szerepelt, akkor hatodik lett, ötödikként pedig korábban kétszer, 1924-ben és 1988-ban végzett.