Mérhetően sok a magyar arany

A 2012. évi londoni olimpián 54 ország ért el legalább egy aranyérmet (2012. augusztus 12-én 19.30 óráig, az olimpia hivatalos internetes oldala szerint). A táblázat bal szélső oszlopában olvasható az országok neve, a harmadik oszlopban az aranyérmek száma. A második oszlopban található a GNI mutató milliárd dollárban, vásárlóerőn számítva (a GNI a GDP-hez hasonló mutató, ahol nem az számít, hogy adott ország területén mennyi jövedelmet állítottak elő, hanem az, hogy adott ország természetes és jogi személyei, bárhol éljenek és termeljenek is, mennyi jövedelmet állítottak elő). A GNI értéket a Világbank adatbázisából vettük, 2011-re vonatkozik, kivéve Iránt, ahol 2009-re és a Bahamákat, ahol 2010-re van adat, továbbá nincs adat Kubára és Észak-Koreára.

A GNI jövedelemtömeg és az olimpiai aranyérmek száma között várható, hogy kapcsolatot találjunk a következők miatt. Ha két ország azonosan fejlett (az egy főre jutó jövedelmük azonos), akkor a nagyobb népességű ország polgárainak, nagyobb esélye lehet, hogy több élsportolót állítsanak ki, mint egy kisebb létszámú országnak. Másfelől, ha két országot azonos létszámú népesség lakja, akkor várhatóan a gazdagabb (magasabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező) ország többet tud a sportolásra fordítani, mint a szegényebb ország. E két tényező (egy főre eső jövedelem és népesség) szorzata adja a GNI értéket. Ábrába illesztettük az adatokat és megnéztük a kapcsolat szorosságát és mértékét. A kapcsolat szorossága 77 százalékos, tehát közepesen szoros az összefüggés a megszerzett aranyérmek száma és a jövedelemtömeg között. Fontos, hogy a kapcsolat természetéről is tájékoztat az ábra.

A vizsgált 54 országra átlagosan igaz, hogy 1,94 aranyérmet + minden milliárd dollár jövedelemtömeg után további három aranyérmet várhattak el a szurkolók. (Például Olaszország 1966 milliárd GNI-vel bírt 2011-ben, így az olaszok 1,9+5,9=7,8 db aranyéremre számíthattak, és a csapat ténylegesen 8 aranyat is szerzett.) Ennek alapján az utolsó előtti oszlopban felírtuk, hogy hány aranyat várhattak (el) az egyes országokban. Magyarország eszerint 2-3 éremre lett volna esélyes (pontosabban: 2,5-re).

Most jön a sporthatékonysági számítás, elosztottuk a megszerzett aranyak számát a várt aranyak számával, ezt neveztük az utolsó oszlopban hatékonyságnak. Nézzük most a sporthatékonysági sorrendet! A házigazda Egyesült Királyság sportolói voltak a leghatékonyabbak, mivel 29 aranyérmet szereztek az elvárható 8,9 helyett, tehát a megszerzett aranyérmek száma 3,26–szorosa a jövedelemtömeg alapján várhatónak.

A második leghatékonyabbnak Magyarország bizonyult, 8 aranyérmet nyert, ami 3,14-szerese a jövedelemtömeg alapján elvárhatónak. 2–es hatékonyság feletti értéke van továbbá Kazahsztán, Oroszország, Új-Zéland, Ukrajna és Dél-Korea sportolóinak. Az 1-es érték azt mutatja, hogy adott ország sportolói éppen azt hozták, amit gazdagságuk és létszámuk alapján vártak tőlük, ilyen ország volt például Kína, Olaszország, USA, Németország, Kenya. Voltak olyan országok, amelyek jövedelemtömegükhöz képest kevés aranyat szereztek, itt 1-nél rosszabb a mutató (ilyen ország például Japán vagy Kanada). Magyarország tehát a házigazda Egyesült Királyság után az olimpiai sporthatékonysági versenyben 2. helyezettként végzett, és ezzel nemcsak vagy félszáz olyan országot előzött meg, amelyek sportolói legalább 1 aranyérmet elértek, hanem azokat is, akik most egyáltalán nem értek el aranyérmet.

Tanulmányozza a pekingi olimpia éremhatékonysági táblázatát is!

(A szerző a BGF Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!