1904 - St. Louis

Atlétikában például szinte érmet sem nyertek az Óvilág reprezentánsai, a csillagos-sávos lobogót szinte le sem kellett vonni az eredményhirdetések között. A futószámokban egy illetve két arannyal szinte labdába sem lehetett rúgni: Archie Hahn, James Lightbody és Harry Hillman mellett. Előbbi besöpörte a sprintszámok aranyait (60, 100 és 200 m), míg utóbbi középtávon és gáton aratott (400 m, 400 gát és 220 yard gát). A gátszámok hozták az olimpiák történetének első színes bőrű - konkrétan néger - érmesét, George Poage személyében, aki két bronzzal írta be magát a történelembe. Lightbody a hosszútáv verhetetlen királyának bizonyult: besöpörte a 800 és az 1500 sík, plusz a 2500 akadály bajnoki címét. Természetese Ray Ewry sem hagyta ki a hazai pálya nyújtotta lehetőségeket, és Párizs után négy évvel újra megnyerte a helyből távol-, magas- és hármasugrást. Ewry így már hatszoros aranyérmesnek mondhatta magát.

Kisebb bonyodalmat okozott a diszkoszvetés és a maratoni futás végeredménye. Diszkoszban Martin Sheridan és Ralph Rose egyaránt 39.28 métert dobott, a bírák pedig sorsolással döntötték el a győztest - Sheridan nyert, Rose pedig a súlylökés aranyával vigasztalódott. Maratoni futásban Fred Lorz ért elsőként a stadionban, és meglepetésre alig volt megizzadva. Kiderült, hogy az út nagy részét segélykocsin tette meg, és csak viccnek szánta a célba érkezést. A bíróság azonban nem viccelt, és örökre eltiltotta a mókázó futót. A győzelmet végül Thomas Hicks szerezte meg, akit az utolsó öt kilométeren sztrichninnel és konyakkal tartottak lábon orvosai. Mivel bevallotta, hogy ajzószereket szedett nem vették vissza aranyát.

A mindössze négytagú magyar küldöttség (a bajnoki címre esélyes kardozók politikai okokból nem utazhattak, mivel katonák voltak) úszásban remekelt, bár a körülmények itt is elég furcsák voltak. Startkő nem lévén, egy pallót fektettek keresztbe a medencén, erről lehetett rajtolni. Már akinek sikerült. Volt, aki még a start előtt beleesett a vízbe - ha szerencséje volt, nem hanyatt. Ez sem zavarta azonban Halmay Zoltánt, aki 50 és 100 yard gyorson két aranyat is szerzett. Előbbiben meggyőző fölénnyel verte a mezőnyt, utóbbiban viszont újraúsztásban verte az amerikai Scott Learyt, aki a hazai bírók szerint az első döntőben egyszerre csapott a célba a magyar versenyzővel. Halmay mellett Kiss Géza is dobogóra állhatott: fél illetve egy mérföldön vehetett át ezüstérmet.

Először szerepelt a játékok programjában az ökölvívás, melynek érdekessége, hogy egy súlycsoport győztese a következőben is ringbe szállhatott. Így fordulhatott elő, hogy Oliver Kirk harmat- és pehelysúlyban is diadalmaskodott, így egy olimpián nyert két arannyal máig megdönthetetlen csúcsot állított fel. Szintén először adtak ki könyvet az olimpiai játékok eseményeiről, sőt hivatalosan forgalomba is került.

A játékokra - sok egyéb mellett - árnyékot vetett a nyílt faji megkülönböztetés. A szervezők csak külön versenyben engedték indulni az indiánokat, a pigmeusokat, a patagónokat és a kaffereket. Győzteseiket a NOB természetesen nem fogadta el olimpiai bajnoknak

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!