1948 - London: A béke olimpiája

Bár a magyar belpolitika is viszontagságos időket élt (a koalíciós időszak vége felé járunk), szép számú, és főleg jó erőkből álló küldöttség utazott Londonba. S ez meg is látszott a teljesítményeken. Magyarország tíz aranyéremmel és rengeteg egyéb éremmel az nemzetek versenyében a harmadik helyen végzett. A sikerek felsorolását kezdjük a kardozókkal. Csapatban szinte természetes, hogy a mieink állhattak fel a dobogó legmagasabb fokára, míg egyéniben ezúttal Gerevich Árpád diadalmaskodott (ez volt a negyedik aranya). Megvédte Berlinben kiharcolt címét Elek Ilona is, aki női tőrben állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

Remekeltek atlétáink is: Gyarmati Olga női távolugrásban, Németh Imre pedig kalapácsvetésben utasította maga mögé a mezőnyt. Folytatódott a szabadfogású birkózók sikersorozata is, ezúttal a nehézsúlyú Bóbis Gyula tért haza bajnokként. Új korszak kezdődött ökölvívásban. A londoni játékokon debütált, (és rögtön nyert is) Papp László, minden idők egyik legnagyobb bokszolója. Mellette Csík Tibor is bajnokként térhetett haza. A jászberényi szegénycsaládból származó fiú minden ellenfele ellen úgy lépett ringbe: vagy kiüti vetélytársát, vagy őt ütik ki. Védekezni ugyanis nem tudott - az eredmény ismert. Utánozhatatlan és felülmúlhatatlan talajgyakorlatot mutatott be Pataki Ferenc. A gyerekkora óta artistának készülő tornász mutatványa elkápráztatta a zsűrit, így Pelle István után ismét magyar arany született tornában.

Történelmet írt Takács Károly is. Az egykori ludovikás tiszt már a harmincas évek végén bizonyította képességeit, amikor egy hadgyakorlaton egy gránát letépte jobb kezének fejét. Takács óriási szorgalommal megtanult ballal lőni, edzés közben megkérte társait, hogy csapjanak minél nagyobb lármát, utánozzák a versenykörülményeket. Londonba úgy utazott ki, hogy győzni fog. Hogy nem a levegőbe beszélt, bizonyította, amikor az utolsó sorozat után kilépett a lőállásból, és megrohanták az újságírók, zsebéből elővette előre megírt bajnoki nyilatkozatát.

Ismét az atlétikai versenyek adták a játékok legnagyobb sztárját. A holland Francina Blankers-Koen négy aranyérem birtokosaként térhetett haza. Győzött a száz és a kétszáz méteres síkfutásban, nyolcvan gáton, valamint a 4x100 méteres váltóban. Először fordult elő a sportág történetében, hogy a hatból négy döntős színes bőrű volt a férfi 100 méter fináléjában. Közülük az amerikai Harrison Dilliard győzött. Kettős jamaicai siker született 400-on: Arthur Wint nyert Melvin McKinley előtt. Tízezren új nevet tanult meg a világ: a csehszlovák Emil Zátopek Londonban kezdte meg fényes karrierjét. Meglepetésre lehangoló eredmények születtek az ugrószámokban, míg tízpróbában egy mindössze tizenhét esztendős amerikai, Robert Mathias diadalmaskodott.

Birkózásban a skandinávok mellé felzárkóztak a törökök, súlyemelésben az egyiptomiak törték meg az amerikai hegemóniát, amely azonban tovább folytatódott az úszóversenyek során. A hazaiak számára legfájóbb vereséget azonban a nyolcpárevezős regattájuk szenvedte el: az amerikaiak óriási fölénnyel előzték meg a verhetetlennek hitt brit egységet.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!