1960 - Róma: Ókori hangulatban

Ennek megfelelően rengeteg meglepetést okoztak. Német futó - Armin Hary - győzött például a 100 méteres síkfutásban, s 4x100-as váltójuk is a dobogó tetejére állhatott. Az atlétáknál maradva, folytatódott az amerikai diszkoszvető, Al Oerter diadalmenete, s 1500-on fantasztikus világcsúccsal győzött az ausztrál Herb Elliott. Ugyanebben a számban a magyar csodafutó, Rózsavölgyi István bronzérmes lett. Nem kellett szégyenkeznie dobóatlétáinknak sem: a gerelyhajító Kulcsár Gergely harmadik, míg a kalapácsvető Zsivótzky Gyula második helyen zárt.

Az úszás ezúttal az amerikaiaké volt, bár néhány számban ismételni tudtak az ötvenhatos győzők: az ausztrál Dawn Fraser a női 100 gyorsot, honfitársa, Murray Rose pedig a férfi 400-at húzta be. Női műugrásban a német Ingrid Krämer tréfálta meg az esélyeseket megnyerve mind a torony-, mind a műugrás aranyát. A tornaszámokban Larissza Latinyina mellől hiányzott a nagy vetélytárs Keleti Ágnes, az orosz bajnoknő így újabb két arannyal (egyéni összetett, talaj) nyomatékosította a fiatalokban, ő a sportág legnagyobbika. A férfiaknál a melbourne-i nagy vesztes, a japán Ono Takasi nevétől volt hangos a verseny, hiszen végre a csúcsra ért.

A vívásban ismét két magyar aranynak örülhettünk, de egyben le is zárult egy nagy korszak. Kardcsapatunk, mely időtlen-idők óta kibérelte magának a dobogó legfelső fokát ismét diadalmaskodott, de ezzel le is zárult a nagy generáció pályafutása. Gerevich Aladár, aki mellett vívónemzedékek nevelődtek fel és öregedtek ki, s aki első aranyát még 1932-ben, Los Angelesben nyerte 22 évesen, ötven esztendősen ismét a csúcsra ért, megszerezve ezzel hetedik aranyérmét. Ha hozzávesszük, hogy ehhez még egy ezüst- és két bronzérmet is gyűjtött, ráadásul sorozatban hat olimpián szerzett aranyérmet_ Egyéniben ezúttal pályatársa, Kárpáti Rudolf örülhetett, a nagy csapat tehát dicsőséggel vonult le a pástokról.

Ökölvívásban Papp László ekkor már profiként, Európa-csúcsáról figyelte amatőr társait, aki közül Török Gyula, alias Béka írta tovább a világháború utáni magyar sikersztorit. Hasonlóan Helsinkihez és Melbourne-höz, harmadszor is csak az ezüst jutott viszont Polyák Imrének a kötöttfogású birkózók között. Nem úgy a kajak-kenusoknak. A Fábián-Urányi duó megkezdett egy utat, melyről azóta ritkán tértek le a mieink: Rómában Parti János ünnepelhetett, miután elsőként evezett át kenujával az ezres döntő célvonalán. A kardozókhoz hasonlóan taroltak öttusázóink is: Németh Ferenc ijedtében a dobogó tetejére futott, s nem sokkal maradt el tőle Nagy Imre sem, aki a második helyen végzett. Így szinte természetes volt, hogy Balczó Andrással kiegészülve a csapat is aranyéremmel térhetett haza.

Óriási szovjet fölényt hoztak a súlyemelőversenyek, birkózásban viszont a törökök taroltak, hétszer is a tiszteletükre vonták fel a félholdas lobogót. Labdarúgásban ezúttal a szintén legjobbjaival felálló Jugoszlávia győzött, Magyarország bronzérmes lett. A nyugatiak másod-harmadosztályú amatőrjei mellett jól mutattak a keleti blokk nagyválogatott játékosai.

Mivel az olimpiai bajnoki cím már túlment a személyes dicsőségen, megjelentek negatív velejárói is: a doppingok. A római olimpián ebből tragédia is történt: a dán Knud Jensen, a tandemversenyekben rosszul lett, majd röviddel a kórházba szállítás után meghalt. Túl volt kokszolva.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!