1976 - Montreal: Afrikai bojkott

Ennek ellenére remek hangulatban telt el a XXI. Olimpia, még az sem okozott gondot, hogy a nagy kanadai tél miatt nem készült el az olimpiai stadion tornya - helyén egy óriási munkagödör éktelenkedett. Az atlétákat azonban ez nem zavarta. Először fordult elő, hogy a férfi sprintszámokban nem nyertek érmet az amerikaiak. Százon a trinidadi Hasley Crawford, kétszázon pedig a jamaicai Donald Quarrie diadalmaskodott. Az Egyesült Államok a 4x100-as arannyal vigasztalódott. Szintén történelmi tettet hajtott végre a kubai Alberto Juantorena, aki elsőként nyert ugyanazon az olimpián négyszázon és nyolcszázon. Duplázni tudott a finn Lasse Viren is, aki megismételte müncheni 5000-es és 10000-es sikerét. Négyszáz gáton pedig egy bizonyos Edwin Moses győzött, aki aztán a nyolcvanas évek közepéig egyeduralkodóvá vált ezen a számon. Még nála is tovább tartott a kalapácsvető aranyérmes Jurij Szedih uralkodása, aki még Gécsek Tiborral is nagy harcot folytatott a kilencvenes években. A mieinknek is volt miért örülniük, Németh Miklós első kísérletére világcsúcsot dobott gerelyhajításban, s ezzel meg is nyerte a versenyt. A '48-as londoni olimpia kalapácsvető bajnokának, Németh Imre fiának eredményét szinte kívülről ismerte az ország, ugyanis sokáig 94-58 volt autójának rendszáma.

Úszásban a férfiaknál tovább folytatódott a Münchenben megkezdődött amerikai hegemónia. John Naber négy aranyat nyert (100 és 200 hát, valamint két váltó), s ebből a kétszáz hátat fantasztikus, két percen belüli idővel hozta. James Montgomery három bajnoki címmel (köztük két váltó) gazdagodott, méghozzá úgy, hogy ő úszott először 50 másodpercen belül száz gyorson. Nem sokkal maradt el tőlük Brian Goodell sem, aki a 400 és az 1500 méteres gyorsot abszolválta sikerrel. A nőknél az NDK-sok szinte lekopírozták az amerikai fiúk teljesítményét, sikerük értékét erőteljesen csökkenti, hogy azóta bevallották: mindenki doppingolt közülük.

Egyedi gyakorlatával nyert lólengésben Magyar Zoltán. Az általa kitalált (rajta kívül csak a magyar Donáth Ferenc tudta megcsinálni) kápa közti átfogásokkal ("Magyar-vándor") senki sem tudott versenyre kelni. A női torna eközben szinte gyermekversennyé avanzsált. A legnagyobb sztár, a román Nadia Comaneci mindössze tizennégy éves volt - ennek ellenére három arannyal gazdagodott (Egyéni összetett, gerenda, felemás korlát), s a sportág történetében egyedülálló módon hétszer kapott maximális - tízes - pontszámot. Az aranyak tekintetében nem maradt el tőle a szovjet Nelli Kim sem, aki ugrásban, talajon és csapatban diadalmaskodott.

Hatalmas botránnyal ért véget az öttusa-viadal. A szovjet Borisz Onyiscsenko - Balczó mögött második lett Münchenben - kissé átalakította párbajtőrét, s egy gombnyomással akkor ért el találatot, amikor akart. A turpisságra akkor derült fény, amikor a britek több asszót megóvtak, nem érzékelvén Onyiscsenko találatait. A szovjetek örülhettek viszont a súlyemelő számok után, az ólomsúlyú Alekszejev például már kétszeres bajnoknak vallhatta magát.

Nem maradt viszont vívóarany nélkül a magyar csapat: a férfiak gyengélkedését Tordasi (Schwarzenberger) Ildikó feledtette tőr aranyával. Ismét a dobogó tetejére állhattak vízilabdázóink: a Faragó Tamás vezérelte együttes magabiztosan nyerte a tornát. Először szerepelt a játékokon a női kézilabda, ahol a magyar válogatott - a szovjetek és az NDK mögött - bronzérmet szerzett.

Harminchárom éremből csak kettőt engedett ki a kezéből a "keleti blokk" kajak-kenuban, míg az ökölvívó versenyek amerikai-kubai háziversennyé váltak. Mivel az amerikaiaknál olyan sztárok öklöztek, mint "Sugar" Ray Leonard, Michael és Leon Spinks, ezért nem meglepő, hogy a különversenyt 5:3-ra ők nyerték.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!