Megszűnik a dzsúdóban a kézfogás

A Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) vezetése elkötelezett, szeretné látványosabbá, érdekesebbé tenni a sportágat. Nem utolsósorban, hogy a világ legjobb dzsúdósa - mint például a francia Teddy Riner Londonban - ne nyerhessen pusztán azzal meccset, hogy folyamatosan támad, de akciót nem tud, és a rivális passzivitása miatt nem is nagyon akar végrehajtani.

A véglegesített szabályokat februárban már alkalmazzák, így a Hungária Kupán is. Az augusztus végi brazíliai világbajnokság után pedig kiderül: életképesek voltak-e. Természetes, hogy a hazai edzők háborognak, nem könnyen emésztik meg, hogy a Dzsigoro Kano professzor által kitalált szabályrendszert változtatgassák.

Nagy András, a sportág hazai szakmai igazgatója kijelentette: nem a bírók kezdeményezték a változást, és nem ők határozták meg a részleteket, hanem az edzők. Ezio Gamba (olasz színekben olimpiai bajnok, az orosz válogatott jelenlegi kapitánya) és Neil Adams (világbajnok, olimpiai második, a britek kapitánya) vezetésével ők voltak a meghatározó szereplők.

Végignéztük a változásokat.

1, A mérlegelés rendje módosul, nem aznap reggel, hanem egy nappal korábban kell a versenyzőknek a súlyukat hozniuk. A birkózásban ezt már rég meglépték, Majoros István például úgy lett olimpiai bajnok 2004-ben, hogy nyolc kilót ledobott magáról a mérlegelés előtt, amit másnapra visszaszedett. A birkózásban ez tehát megszokott, a dzsúdóban nem, és például értelemszerűen a nagy fogyasztóknak kedvez. Ha valaki például Joó Abigél súlycsoportjában 84 kilóról lefogyaszt, egyúttal 78 kiló alá megy, másnap viszont simán elérheti újra a 84 kilót. Könnyen előfordulhat, hogy öt vagy kilóval is nehezebb lesz például Joónál, aki nem fogyaszt. Az olimpiai második, háromszoros Európa-bajnok Ungvári Miklósnak egyre nehezebb volt 66 kiló alá mennie, de vállalta ezt a megterhelést. Mivel ő nyugodtan hízhat, és a szervezete villámgyorsan tud kilókat felvenni, neki előny lehet a versenyen, nagy kérdés, pszichésen mennyire őrli fel a mérlegelés előtti stressz.

2, Változik a fogásbontás. Két kézzel nem lehet leszedni a rivális egyik kezét, ha megfogja a másik gallérját, ruháját, akkor csak egy kézzel szedheti le róla. Ezzel is az akciókat akarják elősegíteni. Az olimpián sérülten is hihetetlenül küzdő Joónak ez igen szerencsés lehet, mert magasabb a többieknél, és ha felülről megfog valakit, igen nehéz védekezni ellene szabályosan. Igazából ez valamennyi magyarnak előnyös lehet, csak a tízéves berögződéseket kell kiküszöbölni egy hónap (január) alatt, ami viszont nem egyszerű feladat. Sem versenyzőnek, sem edzőnek.

3, A lábfogás teljes megszüntetése, aki lábra fog, leléptetik.

4, Megszűnik a meccsvégi, döntetlennél alkalmazott bírói döntés, mert csak egy bíró lesz a tatamin. Hajtós Bertalan például így kapott ki a barcelonai döntőben, jóllehet dominált a mérkőzésen.

5, Intéseket gyakrabban adnak, de két intés automatikusan nem jelenik meg jukóként. Ha négyszer intenek valakit, akkor viszont neki véget ért a meccs, mert az ipponértékű. Ha öt perc után egyenlő az állás – az akciók és az intések száma is -, a küzdelem az első akcióig, vagy az első intésig tart a ráadásban. A több intéssel is a támadásokat kívánják elősegíteni, szeretnék elérni, aki hátrányba kerül támadjon, aki viszont megy előre, próbálkozik, az megkapja érte a megfelelő honorálást.

6, Szigorítják, miért adható ippon, el kell élesen választani, mire adható jukó vagy waza-ari. Ez még értelemszerűen sok vitára adhat okot, a mérkőzés vezetője többször fog videózni, mint korábban bármikor. Ha rosszul ítél meg egy helyzetet, a videót néző két bíró rászól a fülére.

7, Megszűnik a kézfogás. Ha valaki kezet fog, nem büntetik, de arra kérik a versenyzőket, meghajlással üdvözöljék egymást, amikor a szőnyegre lépnek a küzdelem előtt, mert ez illik bele a sportág szellemiségébe.

A szabályváltozásokról itt vannak a hivatalos videók, kiderül, mit szabad és mit nem a jövőben.