145 kiló idegroncs

A Miami Dolphins két méter magas, 145 kilós falembere, Jonathan Martin néhány napja csapatával egy közös ebédnél utolsóként ült le az asztalhoz, mire a többiek felálltak és otthagyták. Martin a földhöz vágta tálcáját és kiviharzott a menzáról,  idegösszeomlást kapott. Kiderült, a miami profi amerikaifoci-csapatánál az újoncokat sújtó alázások, lehúzások már évek óta mentek, most is csak az összeomlott Martin miatt bukott ki az ügy. Az USA-ban a bullyingot (agresszióval kísért kiközösítés) mindenhol komolyan veszik. Már az iskolák honlapján is bejelentést lehet tenni, ha valaki ilyesminek esik áldozatául akár az iskolában, akár a csapatban, a klubnál viszont szinte féktelenül ment, bőven túllépve a megszokott ugratások határait.

Itt egy újonc, jó lesz pénzautomatának

Martin még a múlt héten vesztette el az önuralmát, azóta egyszer sem edzett a csapattal. Családja szerint a fiatal játékos pszichiátriai kezelésre szorult. Közben az is kiderült, hogy csapattársa, az öltözőn belül tisztelt Richie Incognito két éve folyamatosan zaklatta, alázta a fiatal Martint, állítólag bántalmazás is történt. 

A klub felfüggesztette Incognitót, és azt kérték az NFL-től, hogy derítse ki, mi történt. A játékost ki is rúghatják. Incognito hírneve egyébként már megelőzte a botrányt, ligaszerte az egyik legalattomosabb játékosként ismerik.

A vízilabda-válogatott és élsportolók mellett évek óta pszichológusként dolgozó Imre Tóvári Zsuzsanna a kiváltó okokról beszélt:

A csapaton belüli szerepek olyan erősek lehetnek, ami ilyen agresszív viselkedéshez vezet. Valószínűleg az a játékos, aki erre képes, korábban gyakran családon belül hasonló megalázott vagy bántalmazott helyzet részese lehetett, ugyanúgy, mint a sértett játékos. Minél keményebb valaki kifelé, annál törékenyebb belül, és ez a bántalmazó játékos komoly belső lelki sérülésekkel rendelkezhet, amit megtorol máson. Sajnos a csapatból való kirekesztettség is lehet olyan félelmetes, hogy egyre durvább viselkedésekhez vezet.

Richie Incognito

Fotó: USAToday

De mi vezethet odáig egy klubnál, hogy egy játékost társa folyamatosan terrorizál retorziók nélkül?

Nem lehet kizárólag a vétkes sportolót felelősségre vonni. Valószínűleg a csapat belső rendszere is beteg, hogy ilyen erőszakos helyzet fennállhat évekig. Sok lehet az őszintétlenség, megfélemlítés és erőszak, és komoly szervezetfejlesztésre lenne szükség ebben a helyzetben egészen a klubvezetőségtől az utolsó játékosig. Ahhoz a ma már kiemelkedően erőszakosnak minősített pszichológiai kísérlethez hasonlítanám az esetet, amikor egyetemisták börtönszimulációs helyzetben vettek részt. A kiosztott szerepeknek akkora erejük volt, hogy napok múlva be kellett fejezni a kísérletet, mert a börtönőr szerepben lévő kísérleti személyek olyan durva brutalitást mutattak, hogy sérültek a rabok. Zimbardo ezt a jelenséget Lucifer-hatásnak nevezte, amikor jó emberek rosszá válnak a rájuk osztott szerepek és a negatív félelemkeltő csoporthatás nyomására.

– mondja a szakember.

Ez alátámasztja azt a sajtóinformációt, hogy Incognitótól a trénerek kérték azt, keményítse meg Martint, mert a játékos kihagyott néhány napot az edzőtáborból. Egy ilyen esetben, edzői utasításra, könnyen ellenőrizhetetlenné válhatott a helyzet az öltözőn belül.  

A játékosok mentálisan és viselkedésben is akár 3-5 éves szintig lemehetnek, ahol a dühöt és az agressziót sokszor nem tudják kontrollálni és bármilyen formában kitörhet. Egy hároméves kisfiú előfordulhat, hogy anyát vagy a falat kezdi el rugdosni mérgében, mert még nem tudja, hogyan máshogy vezesse le a feszültségét. Valószínűleg a vezetés és az edzők is annyira kemény és félelmetes szülőkként viselkedtek az amerikai csapat játékosaival, hogy a játékosok agressziója a legszélsőségesebb kontrollálatlan formában tört ki az újonc felé, mert az edző ellen nem fordulhat

– beszélt a helyzet veszélyeiről Imre Tóvári Zsuzsanna. 

Öltözői kultúra 

Na, mi újság, te félnéger szarházi? Láttam Twitteren, hogy már tíz hete edzésben vagy. Jobb lenne, ha inkább befognád a pofád, mert pofán baszlak. Ahogy az anyádat is. Baszki, még mindig csak egy újonc vagy. Véged van.

Incognito többek között ezt a hangüzenetet hagyta Martin telefonján még bőven szezon előtt, idén áprilisban, erősítette meg több forrás. Egyesek szerint csak poén volt az egész. A fiatal játékos nyilvánosan még ezek után is haverjaként emlegette zaklatóját, sokan úgy gondolják, egyszerűen félt, mire képes csapattársa. Valószínűleg attól is tartott, ha szót emel, vagy a nyilvánosság elé tárja, mennyire bántja a dolog, rögtön elvesztette volna az öltözőn belüli maradék megbecsülését. 

Egy ilyen közegben a csoport és a szerepeinek a hatásai akkora erejűek lehetnek, hogy a kirekesztettségtől való félelem miatt senki nem mer őszintén kommunikálni, és emiatt eltűrik az agresszió bármilyen szintjét. Egy ilyen sérülés után hosszú önismereti munkára van szükség, hogy egy sportoló feldolgozza a történteket, a dolog viszont nem ilyen egyszerű. 

Imre Tóvári Zsuzsanna szerint Martin valószínűleg alapból nem volt lelkileg rendben, ha ilyen hosszú ideig hagyta a „bántalmazást”. A szakember úgy véli, komoly személyiségprobléma lehet amögött, hogy valaki ennyi megalázást tűr el éveken keresztül. „Hasonló légkörben nőhetett fel otthon is, mert egyébként nem viselt volna el ennyi sérelmet. Ebből adódóan hosszú terápiás folyamat rendbe tenni lelkileg ezt a sportolót".

Jonathan Martin

Fotó: CBS Sports

Zsákot húztak rá, aztán rúgták 

Egy amerikai honlap évek óta gyűjt bullying-eseteket az élet minden területéről, így a sportolói közegből is. Hogy az öltözői kultúra milyen hatással lehet a csapatok körül dolgozókra, azt mutatja az a történet, amit a többihez hasonlóan név nélkül tettek közzé. 

Hetedikes voltam, nagyon szerettem a futballt, viszont koromhoz képest kis termetem volt, ezért játék helyett szertárosnak jelentkeztem, mert jó volt a csapat közelében lenni. Nem is tudom, hogy kezdődött az egész, de az edzők lenéztek a fizikumom miatt. Aztán a játékosok is elkezdtek zaklatni. Egy napon az öltözőben éppen a felszereléseket rendezgettem, amikor néhány futballista elkapott, rám húztak egy nagyobb zsákot, amiben a felszereléseket tároltuk, a zsák tetejét pedig összehúzták. Elkezdtek rugdosni és alázni, összegömbölyödtem, úgy tűnt, mintha örökké tartott volna a dolog. Aztán kiszabadultam, és meglepődtem, az edzés már véget ért, mindenki ott volt az öltözőben. Az egyik edző ott állt és azt mondta, keményebbé kell tennünk téged. Végignézte, mi történt, senkit nem vont kérdőre.

Idén nyáron egy kentucky-i esett kapott nagy nyilvánosságot, egy középiskolás lány kosárcsapat egyik tagját előbb a csapattársak kezdték ki, aztán az egész iskola rá utazott, többször nyilvánosan megalázák, emiatt a jegyei is leromlottak. A tizenégy éves lányt ázsiai származása miatt támadták, a testsúlyát cikizték, pedig posztján az egyik legjobb játékos volt. 

Az ehhez hasonló esetek megelőzése érdekében ma már nemcsak Amerikában, hanem Angliában is több szervezet foglalkozik azzal, hogy a sportéletben, korosztályos csapatoknál megakadályozzák a bullyingot. A szülők, edzők figyelmét külön kiadványokkal igyekeznek felhívni, mik lehetnek annak a jelei a kiutálásnak. Igaz, a legtöbb ilyen anyag inkább ismeretterjesztő jellegű.

Ütni vagy változtatni?

Rengeteg közösség van, ahol az újoncok ugráltatásának hagyománya van, és emiatt senki nem panaszkodik. A sportág öregjei ezért is hivatkoznak most arra, hogy az ő idejükben az elsőéveseknek legrosszabb esetben cipelniük kellett az idősebbek felszerelését, lefőzni a kávét, elviselni néhány komolytalan szívatást.    

Az újoncok szívatása, betörése gyakori a katonai rendszerekben, de ha megnézzük, akkor a sport, azon belül a csapatok működése és hierarchiája erősen hasonlít a katonai rezsimekhez. Vannak a felsővezetők, akik megmondják az edzőnek, mi a dolga. Ezután az edző irányítja a játékosokat és a játékosoknak kötelességük mindent teljesíteni. Nincsen felülbírálás. Ez működik a mai magyar sportban is, a játékosok katonák, akiknek kötelességük minden előírást teljesíteni. Azért lenne itt is szemléletváltásra szükség, mert ha felelősségteljes felnőtt teljesítményt várunk el a játékosoktól tétmeccseken, akkor fontos lenne, hogy az edző felelősségteljes felnőtt férfit vagy nőt faragjon minden játékosából, akik a tétmeccseken képesek lesznek jó döntéseket hozni. Ha az edzők felelőtlen gyerekszinten tartják a sportolókat, akkor minden felelősség az övék és nem várható el kreatív, hatékony hosszú távú jó teljesítmény, ahol játékos a legjobb önmagát hozza.

– beszélt a rendszerről a vízilabda-válogatott pszichológusa. 

Az edzők felelősségéről beszélt az eset miatt az NFL-es Oakland Raiders vezetőedzője, Dennis Allen is, aki kinevezése után rögtön megtiltotta az újoncok zaklatását. „Kizárólag az én felelősségem, hogy mi zajlik az öltözőben. Bármi történik a csapattal a pályán vagy azon kívül, azért én felelek. Az én felelősségem az is, hogy kézben tartsam őket. Megvan a módszerem, hogy ellenőrizzem, mi folyik odabent. Nem járok be mindennap az öltözőbe, és figyelem, hogy mi folyik ott, ennek ellenére érzékelem, és igyekszem néha elbeszélgetni emberekkel, hogy minden rendben legyen" – nyilatkozta a tréner. 

Az ESPN amerikai sportcsatorna kiemelten foglalkozott a Martin-üggyel, a stúdióban nyilatkozó szakértők között akadt olyan hetvenes években aktív edző, aki szerint a fiatal sportolónak egyszerűen szét kellett volna rúgnia Incognito seggét. Az már más kérdés, hogy az évek során mennyit változott az öltözői kultúra, a sportot övező felfogás. 

De mi a helyzet Magyarországon? 

A magyar sportéletet egyelőre elkerülték az ehhez hasonló hangos botrányok, Imre Tóvári Zsuzsanna szerint itthon inkább a szülők, edzők veszik el a sportolók önbecsülését.

Lehet ez akár gyerekkorban vagy később válogatott szinten. Ezek persze legtöbbször nem azért történnek, mert az edzők tudatosan bántanák a játékosokat, mint az amerikai esetben. Magyarországon még nincsen igazán kidolgozva az edzők és a pedagógusok lélektani és mentális felkészítése a pozitív tudatos hatékony kommunikációra. Nagyon gyakran az edzők és a tanárok is olyan megfogalmazásokat, visszajelzéseket használnak, amik megszégyenítik, megalázzák, elgyengítik a játékosokat. Csak menjünk ki bármilyen sportág bármilyen korosztályának a meccsére és figyeljük meg, milyen visszajelzéseket adnak az edzők a játékosaiknak. Ha elkezdenénk strigulázni a pozitív és a negatív visszajelzések arányát, akkor elég határozottan billenne el a mérleg a negatív felé.

A sportpszichológus szerint komoly önismereti munka és tudatosság szükséges, hogy a sportolókat pozitív megerősítésekkel tanítsák, sokszor az is gond, hogy nem a jó működéseket keresik az oktatók, edzők. Az iskolákban például inkább a tudás hiányos részeit keresik egy-egy dolgozatban vagy vizsgán, és nem azt, amit a diák vagy a sportoló tud. Ezért is lenne szükség szemléletváltásra az oktatásban és a sportolók nevelésében egyaránt. 

„A gyerekek motivációja, a sportág és a kortársaik szeretetéből fakad és ekkor még teher nélkül élvezik az edzéseket és a meccseket. Aztán elveszik az önbizalmukat az edzők vagy a szüleik azzal, hogy túl sok nyomást és elvárást pakolnak rájuk. Ha ez pozitív, akkor nem okoz sérülést, de ha negatív visszajelzésekkel jár, akkor erősen sérül az önbizalmuk" – beszélt a lehetséges buktatókról.

Az ilyen sérülést ráadásul nem könnyű feldolgozni, a felnőttebb korosztályban, még válogatott szinten is foglalkozni kell vele: „Gyakran találkozom olyan válogatott szintű játékossal, akivel hosszú hónapokig azon dolgozunk, hogyan erősítse meg az önbizalmát és lépje túl azokat a szülői vagy edzői negatív belső emlékeket, mondatokat, amik gyengévé teszik. Itthon a legritkább esetben találkozom azzal, hogy a csapattársak rombolják valaki önbecsülését, bár ez is előfordul."

Ha ön sportolóként tapasztalt a cikkben leírtakhoz hasonlót, és megosztaná velünk, írjon levelet. Nevét természetesen nem tüntetjük fel. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!