Megtisztelő, ha Gyurta-korszakról beszélnek

Gyurta Dániel száznál még hetedik volt, 150-nél már elsőként fordult, mintha csak ki akarta volna próbálni téthelyzetben, hogy egy világbajnokságon meg tudja-e ezt a nagy rohamot csinálni. Az utolsó ötvenen az volt csak a kérdés, meglesz-e az új világcsúcs 200 mellen - amit vissza akart szerezni -, de végül 23 századdal elmaradt tőle.

„Dani fantasztikus versenyzőalkat, nem lehet elégszer elmondani. Egy versenyző attól klasszis, hogy megvan az ereje a ritmusváltáshoz, és megvan a belső felismerés ahhoz, hogy most lépni kell. Ezt csak a legnagyobbak tudják” - értékelte Kiss László szövetségi kapitány a magyar mellúszó teljesítményét.

„Ha kívülről úgy is látszott, játszadozom a többiekkel, belülről ez nem egészen így van. Mindent úgy csináltam, ahogy megbeszéltünk, minden nap tartottam a kapcsolatot telefonon Széles Sándorral, aki nem lehetett itt velem. Büszke és boldog vagyok, mert az eredmények a munkánkat igazolják. Lehet sok rosszat mondani a stábomról, de a magánéletében mindenki azt csinál, amit akar, a munkaidőben egy közös célért dolgozunk. Nagyképűség nélkül mondom, csak vissza kell nézni, kik szállítják az aranyérmeket. Kicsit jobban meg kellene becsülni az edzőimet, nem tartottam korrektnek azokat, amik mostanában történtek” - mondta Gyurta.

Kifejtette, nagyon szerencsés, hogy ilyen szakmai stáb van mögötte - Széles mellett még Kovácshegyi Ferenc és Virth Balázs mesteredzők -, mert ők is ugyanolyan motiváltak évről évre, nem váltak jóllakottá az olimpia után.

„Éhesek vagyunk, és nem dőltünk hátra. Igen, mindent megnyertem már. De miért ne lehetne megnyerni ugyanazt többször? Majd még egyszer, és még egyszer. Ez is nagy motiváció. Nem elégedtünk meg, folyamatosan keressük, hogyan lehet még jobbnak lenni, tovább fejlődni, újítani, előrelépni. Nem tudtuk előre, hogy mire lesz elég a felkészültségem, mert a szezon közben a britek is jók voltak, a japán Jamagucsi világrekordot úszott, de a jelek arra utalnak, jól időzítettünk” - mondta Gyurta.

A vb után egy kicsit pihenni fog, majd folytatja tovább felkészülését Rióra, mert már az olimpiára is gondol. Százon is meg akarja mutatni erejét. Most még ezt nem érezte időszerűnek bevállalni.

A BBC már a londoni olimpia alatt Gyurta-korszaknak nevezte az előző olimpiai ciklust, akkor a versenyző úgy reagált, ő nem szeretné annak tekinteni.

„Megtisztelő, ha ezt mondják mások, de a lényeg: három vb-t és egy olimpiát nyertem, aminek nagyon örülök. Annak is, hogy egy olimpia után rögtön sikerült a világbajnokság, pedig sok esetben láttuk már, hogy ez nem általános. Nem éreztem nyomásnak vagy felelősségnek.”

A britek nemcsak Jamieson miatt követik fokozott figyelemmel ezt a számot, hanem mert a hetvenes években David Wilkie is duplázni tudott, és ebben a számban többnyire jó úszóik voltak, ha egyébként másban nem is.

Kovácshegyi Ferenc, Gyurta stábjának egyik tagja megállapította a verseny után: „Dani ellen nincs ellenszer, ezzel jó szembesülni. Tartotta magát ahhoz a versenyen, amit megbeszéltünk. Hihetetlen tehetség. Jon Urbanchek, az amerikai válogatott magyar származású edzője azt mondta egyszer, tehetséggel könnyű nyerni. Ennél találóbban talán nem is lehet megfogalmazni. Remélhetőleg mi is hozzátettük a magunkét.”

Urbancheknek már az 1976-os olimpián is volt bajnoka, de a hátúszó Tyler Clary például tavaly nyert aranyat.