Tekla
8 °C
13 °C

A Kannibált csak a versenyzés motiválja

2014.02.22. 22:11
Kevés olyan sportoló van, akiről már életében szobrot mintáznak, a szocsi teljesítményével minden idők legeredményesebb téli olimpikonjává váló Ole Einer Björndalen már hat éve kapott egyet. A most 40 éves norvég biatlonista 13 érmet, nyolc aranyat, két ezüstöt, három bronzot szerzett hat olimpián. Az ellenfelei ma már azok közül kerülnek ki, akik gyerekként még szájtátva nézték a biatlonkirályt. A legenda hat olimpia után visszavonul.

Ha két olimpiával ezelőtt abbahagyja, akkor is olyan pályafutást tudhatott volna maga mögött, amiért bárki irigykedhetne. Björndalen azonban nem véletlenül kapta a Kannibál becenevet, sikerek nélkül képtelen élni, csak a versenyzés és a győzelmek számítanak neki. Ezért is tudta kitolni karrierjét a végletekig. A 39 világbajnoki és 14 olimpiai érmével nagyon sokáig nem tud majd versenyezni senki sem.

Amikor Björndalen kijutott Szocsiba, csak az volt a kérdés, hogy tud-e egyetlen érmet nyerni, hogy utolérje éremszámban az eddigi csúcstartót, a sífutó Björn Daehliet. Az egyéni számokban nem igen nézett ki neki egy sem, arra lehetett számítani, hogy majd valamelyik váltóba beteszik a norvégok, és akkor ünnepelhet. Erre aztán nem kellett várni, rögtön az első versenyszámban, a sprintben érmet, ráadásul aranyat nyert. A célban ki mással, mint Daehlievel ünnepelt. Akit aztán egy bő hét múlva le is körözött, amikor a vegyes váltóval is érmet nyert.

„Nem gondoltam az aranyra, csak arra, hogy jó versenyeket fussak. Tudtam, ha közel leszek a legjobbamhoz, és ha minden részlet, a sífelszerelésem és egyebek is a helyükön vannak, akkor megcsinálhatom” – nyilatkozta a sprintben szerzett győzelme után. Björndalennek ez volt hetedik aranya, és minden idők legidősebb egyéni téli olimpiai bajnoka lett.

Szocsiban sem volt favorit, a biatlont a férfiaknál mostanában honfitársa, Emil Hegle Svendsen és a francia Martin Fourcade uralja. Úgy tűnt, Björndalennek már sohasem jön össze a nagy dobás, a világkupában több mint hétszáz napja nem tudott győzni, mikor korábban halálra nyerte magát a futamokon.

Már juniorként besöpör mindent

Björndalen 1974. január 27-én született a norvégiai Simonstradában, a sífutással próbálkozott gyerekként, de bátyja hatására a biatlont is kipróbálta. Már juniorként nagy tehetség volt, az 1992/93-as szezonban a felnőtt világkupában is indulhatott, de ekkor nyert három junior vb-aranyat is. Fiatal kora ellenére már az 1994-es lillehammeri olimpiára is nevezték, de az még nem róla szólt, egyéni számban a legjobb húszba sem tudott kerülni, a váltóval örülhetett egy hetedik helynek. A következő szezonban azonban már felfigyeltek rá, az első felnőtt-vb-jén épphogy lemaradt a dobogóról, az antholzi sprintben negyedik lett. Ezután gyorsan ívelt felfelé a karrierje, az antholzi pálya feküdt neki, 1996 januárjában megszerezte első egyéni világkupafutam-győzelmét.

Az idősebb norvég biatlonisták már a fiatal Björndalenen látták, mennyira profi, mindig nagyon átszellemülten készült a versenyekre, és mindig mindent leellenőrzött. Mikor felkerült a felnőttek közé, a ő mentalitásukat is megváltoztatta. Míg korábban a biatlonosok a világkupák előtt be-besöröztek, addig Björndalen absztinenciájával, és mindig kemény edzéseivel megszüntetette ezt a szokást.

Egy olimpiát nyert kétszer

1997-ben aztán már a vb-n is nyert érmet, üldözésesben lett harmadik. 1998-ban Naganóban aztán első olimpiai bajnoki címét is ünnepelhette, azt, amit kétszer nyert meg. A sprint idején leszakadt a hó, 20-30 centi hullott, és hiába ment már 40 perce a verseny lefújták. Björndalen ekkor az első helyen állt. Nem nagyon zavartatta magát, a másnap újra elindított futamot is megnyerte, majd a váltóval is begyűjtött az ezüstöt.

1999-től aztán elkezdődött egyeduralma sorra nyerte a világkupaversenyeket, már ő volt az, akit le kellett győzni. Nem véletlen, hogy sikeréhsége miatt megkapta a Kannibál becenevet, de volt, aki csak földönkívülinek nevezte.

Az olimpiára készülve 2001-ben Salt Lake City is rendezett világkupát, ahol Björndalen három győzelmet szerzett, és ezt az olimpián is meg tudta ismételni. Sőt még egy aranyat rátett. Az egyéni indításos, a sprint és az üldözéses mellett a norvég váltóval is nyerni tudott. Már ezzel is belépett a halhatatlanok közé, korábban és azóta sem volt biatlonista, aki egy egy olimpián négy számot nyert volna. Björndalen ráadásul még sífutásban is kipróbálta magát, a biatlonprogramba még a 30 kilométert is belepasszírozta, de ott nagy szomorúságára csak ötödik tudott lenni. Élete álma volt, hogy sífutásban is nyerjen egy érmet. A biatlonmezőnyben az egyik legjobb futónak számít, és biatlonistaként ő volt az első, aki sífutóvilágkupát is tudott nyerni. 2006-ban a svédországi Gälliverben jött össze neki.

Az olimpiai teljesítménye szülőfaluját, Simonstradát is lenyűgözte, és már ekkor elhatározták, hogy szobrot állítattnak neki, végül 2008-ban fel is avattak egy háromméteres bronzszobrot.

Björndalen az olimpia után is lendületben maradt, jöttek az újabb világkupa-győzelmek, de érdekes, hogy aranyhalmozás csak a páratlan években jött össze neki a világbajnokságokon. A torinói olimpia 2006-ban a négy évvel korábbi aratáshoz képest szerényebbre sikerült neki, csak két ezüstöt és egy bronzot szerzett. Négy évvel később Vancouverben egyéniben nem, csak a váltóval tudott nyerni, de valószínű, hogy éppen ez is közrejátszott abban, hogy még egy olimpiai ciklust bevállaljon 36 évesen.

Ilyen motivációja senkinek sincs

Bő húsz évet lehúzni nem egyszerű a világ élvonalában, Björndalennek is voltak nehezebb időszakai, de mindig átvészelte azokat. A relatív eredménytelenség sem csüggesztette. Vannak olyan vélemények, hogy még most sem kéne kiszállnia. „A motivációja, több mint elég, és ez a mentális állapot még tíz évig biztos kitartana nála, de előbb-utóbb a természet győz” – mondta a vele együtt dolgozó Torger Björn.

A Szocsiban két aranyat nyerő Martin Fourcade is ezt emelte ki még az olimpia előtt. „Az idő nem fogott a vágyain és motivációin. Még ha az eredményei mostanában messze is vannak attól, mint amikhez korábban hozzászokott, de ez egyáltalán nem csüggeszti, még mindig olyan éhes, mint egy fiatal farkas. Képes újra és újra felfedezni magát, ezért becsülöm igazán.”

A biatlonkirálynak jó a viszonya a fiatalokkal, az élmezőnyben sokan vannak, akik az ő hatására kezdtek el biatlonozni, a már négyszeres olimpiai bajnok Svendsent még szponzorálta is. A trónkövetlelők szívesen is fogadják a tanácsait, de Björndalen is profitál belőlük. A nyáron a norvég juniorokkal edzett együtt. „Ők engem is fiatallá tesznek. Nagyon keményen dolgoznak, és minden edzésnapon seggbe rúgnak, de nagyon élvezem, hogy egy csapatban vagyunk.”

Björndalen mindent alárendelt a biatlonnak, ezért is volt olyan sikeres, a már említett Björn szerint sem véletlen, hogy elkerülték a sérülések. A biatlonkirály szinte aszkétaként élt, keveset evett, mindig korán feküdt. Az edzőtáborokban már arra is odafigyel, hogy minél közelebb lakjon a lőtérhez, hogy az edzések után a lehető legrövidebb időn belül enni és pihenni tudjon. A hosszú pályafutását botránymentesen tudta le, egyszer figyelmeztették a doppingellenőrök, mert nem volt ott az előre bejelentett helyén, de ennyivel megúszta. A 2009-es világbajnokságon pedig az orosz vezetőkkel volt egy kisebb összetűzése. Björndalen megnyerte az üldözésest, de utólag kiderült, hogy a szervezők hibája miatt rövidebb pályán haladt. Ezért kapott egy egyperces büntetést is, és bukta az világbajnokságot. Ez nem volt elég, az oroszok csalással vádolták, pedig nemcsak ő tévesztette el a nyomvonalat. A fenyegetőző oroszoknak Björndalen csak annyit mondott viccesen, hogy bármi van, a puskáját azért magánál tartja.

Björndalen nemcsak hazájában hihetetlenül népszerű, Németországban is rajonganak érte, nem véletlen, hogy néhány szülő csak miatta az Ole Einar nevet adta a gyerekének. Norvégiában nem is tölt túl sok időt, az olaszországi Toblachban és az ausztriai Bertillachban van az év nagy részében, hogy magaslaton tudjon edzeni.

A biatlonlegendát folytonos kíváncsisága és újító szándéka is előre vitte, Björn mesélte, hogy amikor Björndalen a sífutókkal készült, minden apró részletre, technikai megoldásra kíváncsi volt, tőlük is csak tanulni akart, hogy jobb legyen. Mindenhol nyerni akart, a lövészeteknél nemcsak egyszerűen pontos akart lenni, hanem a lehető legkevesebb időt próbálta a lőállásban eltölteni. Képes volt csak egyet-egyet lélegezni két lövés között, míg korábban többet is kivártak a biatlonisták.

A kiváló sífutó Björndalennek pedig leginkább a lövészettel vannak gondjai, nagyon hektikusan tud alakulni a lövőformája, ahogy azt Szocsiban is láttuk, (az üldözéses utolsó körében ötből négyszer hibázott) napról napra megváltozhat. Pedig ott is minden részletre odafigyel a piros puskájáról messziről felismerhető biatlonista. A fegyverével is bensőséges viszonyt ápol, Vancouver előtt mesélte, hogy a versenyeken, ha nincs ott vele a felesége (a szintén biatlonista, Nathalie Santhertől már elvált), akkor a puskájával alszik.

Lesz még hetedik olimpiája is?

Björndalen a nyáron úgy nyilatkozott, hogy Szocsi után befejezi a sportolást, de vele nem lehet biztosra menni. Korában arról is beszélt, hogy a 2016-os oslói világbajnokság után szeretne visszavonulni. A korábbi sífutó Björn szerint Björndalen még sokáig a csúcson lehetne, ha nem áll rajthoz hétről-hétre a világkupákban, hanem csak egy-egy versenyre fókuszál. Ha van ideje regenerálódni, akkor még felveheti a versenyt a fiatokkal. Hogy a sportból nem kopik ki, az biztos, Szocsiban beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságába.