Tekla
9 °C
16 °C

A kövér német bobosok olimpiája volt - Oslo (Norvégia), 1952

2014.02.04. 13:46
Az északi országok, köztük is Norvégia meghatározó szereplői a téli olimpiáknak, az első játékokon még inkább így volt ez. Mégis csak a hatodik rendezés jutott Oslónak, az első és eddig egyetlen házigazda fővárosnak. Kiváló helyszínek, lelkes nézők és a hazai sikerek jellemezték az 1952-es olimpiát, jóképű sísztárral és hatalmasra hízlalt német bobosokkal.

1924, 1928, 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960, 1964, 1968, 1972, 1976, 1980, 1984, 1988, 1992, 1994, 1998, 2002, 2006,

6. Téli olimpia

Helyszín: Oslo, Norvégia
Időpont: 1952. február 14-25.
A többi pályázó város: Lake Placid (Egyesült Államok), Cortina d'Ampezzo (Olaszország)
Program: 8 sportág/22 szám Résztvevők száma: 30 ország, 694 sportoló (585 férfi, 109 nő) Tengerszint feletti magasság: 0m

Megérdemelt helyére jutott el a téli olimpia: Norvégia a modern sísport szülőhazája és sportolói abszolút uralták az első öt játékokat. Szinte meglepő is volt, hogy a skandináv ország eddig nem rendezhette meg az olimpiát, de a második világháború előtt a NOB azt szorgalmazta, hogy a nyári rendezők vagy azok országai legyenek a téli házigazdák is. Így Oslo hiába jelezte, hogy szeretné az 1940-es játékokat, a végül meg sem tartott eseményt Tokió miatt Szapporónak adták. A háború végén a NOB szerette volna, hogy a 48-as londoni olimpia előtt Oslóba vigyék a télit. Ekkor viszont a norvégok mondták azt, hogy inkább a háború utáni újjáépítésre szeretnék koncentrálni erőforrásaikat.

1952

Az akaratok végül az 1952-es helyszín kijelölésekor vágtak össze: az oslói tanács 1946 augusztusában döntött a pályázás mellett, a NOB éves közgyűlése pedig egy évvel később odaadta a rendezés jogát a norvég fővárosnak. Az oslói pályázathoz rögtön forrást is rendelt a városvezetés, vállalta a helyszínek megépítését és későbbi üzemeltetését.

Oslo lett az első – és mindeddig az egyetlen – főváros, amely téli olimpiát rendezhetett (Szarajevó csak nyolc évvel a 84-es olimpia után lett az önálló Bosznia-Hercegovina fővárosa) és a norvégok mindent meg is tettek a tökéletes olimpiáért. Bár nem álltak rosszul létesítményekkel, újítottak, építettek. Például újjávarázsolták a már akkor is legendás Holmenkollen sísáncot, úgy, hogy a sánc alá üzleteket, éttermeket helyeztek el és hatalmas helyet teremtettek a nézőknek. Szintén megújult a 27 ezres Bislett Stadion, ahol a megnyitó mellett a gyorskorcsolya-versenyeket tartották.

A nemzetközi szövetség azt kérte, hogy műjéggel ellátott hokistadion épüljön az olimpiára, de a norvégok vonakodtak hozzákezdeni az építkezéshez: ekkor ugyanis még az is bizonytalan volt, hogy a NOB visszaengedi-e a programba a jégkorongot. A norvégok beadták a derekukat, felépítették a Jordal Amfit és a hokisok is ott lehettek Oslóban. A téli olimpiák történetében először adódtak jelentős távolságok azzal, hogy az alpesi versenyeket nem Oslóban, hanem Norefjellben, az Oslótól másfél óra útra fevő hegységben rendezték.

A rendezők nemcsak a helyszínekkel akartak alaposak lenni, de újítottak az ekkor már megszokott lángfutással is: az olimpiai lángot a modern sízés szülőatyjának tartott Sondre Norheim szülőfalujában, Morgedalban gyújtották meg, és 94 sífutó vitte el a megnyitóra, ahol Olav Bjaaland, Amudsen 1911-es déli sarki expedíciójának a tagja gyújtotta meg.

 Éremtáblázat      
 1.  Norvégia  7  3  6
 2.  USA  4  6  1
 3.  Finnország  3  4  2
 4.  Németország  3  2  2
 5.  Ausztria  2  4  2

Az éremtáblázaton természetesen a hazaiak végeztek az élen, az aranyak harmadát – hetet – a norvégok szerezték meg. Ebből három lett az olimpia legeredményesebb sportolójáé, a gyorskorcsolyázó Hjalmar Hjallis Andersené. A 28 éves trondheimi teherautósofőr négy évvel korábban csak egy számban indult, de St. Moritzban nem tudta befejezni a 10 000 métert. Utána a viszont a világ legjobbja lett, 1950-52 között nemcsak az 5000 és a 10 000 méter világbajnoka volt, az összetettben is mindháromszor ő lett a legjobb. Oslóban 1500-on és a két hosszabb távon nyert, utóbbiakban az olimpiai gyorskorcsolya-versenyek legnagyobb különbségeivel, tizenegy, illetve huszonöt másodperccel. Akárcsak a megelőző vébéken, ezúttal is Andersen árnyékában maradt Kees Broekman. A két hosszabb távon ezüstérmes holland országa első érmeit szerezte a téli olimpiákon. Ezzel kezdődtek a holland gyorskorcsolyázók sikeres évtizedei: eddig összesen 75 érmet szereztek az olimpiákon, a sportágban ennél többet csak a 79-ig jutó norvégok gyűjtöttek.

Hazai győzelmet hozott Oslóban a síugrás is, a legrosszabbul sorolt norvég, Arnfinn Bergmann szerezte meg az aranyat, a második Torbjörn Falkanger lett és honfitársaik sem végeztek hatodiknál rosszabbul. A Holmenkollen sísáncon egyes források szeriont 130-150 ezren látták a versenyt, ezzel minden idők legnézettebb olimpiai versenye volt. Más forrás szerint 104 ezer fizető néző volt jelen (ez kevesebb, mint a garmisch-partenkircheni körülbelül 106 ezer, ami máshol viszont csak 80 ezer), de még harmincezren egy szomszédos dombról nézték meg a síugrókat. Később derült ki, Bergmannék sikerével egy nagy sorozat zárult le: 1924 óta a norvégok a sportágban megszerezhető 18 olimpiai érem közül 18-at vittek el, a következő 54 évben viszont már csak kilenc jutott nekik a lehetséges hatvankilencből.

Egy másik nagy sorozat is lezárult Oslóban: ötödik olimpiájukat is megnyerték a kanadai jégkorongozók. Az 1924 óta lejátszott meccseiken 37 győzelem és három döntetlen mellett mindössze egyszer veszítettek, 403 gólt ütöttek és csak 34-et kaptak. Négy évvel később jöttek a szovjetek és Kanadának éppen ötven évet kellett várnia az újabb hokiaranyra.

Negyedszer is érem

Sorozatban a negyedik téli olimpián is szereztek érmet a magyar sportolók: a Nagy Marianna, Nagy László műkorcsolya páros harmadik lett. Összesen tizenketten képviselték Magyarországot Oslóban, műkorcsolyában Nagyékon kívül még egy páros, illetve egy-egy férfi és női versenyző, két-két gyorskorcsolyázó és sífutó, valamint egy alpesi síző.

A műkorcsolyázóknál egy amerikai írt történelmet: a címvédő Dick Button nem akart a biztonságra játszani és a sportág történetében először versenyen mutatott be a tripla ugrást. Button a műkorcsolya egyik nagy fejlesztője volt, 1948-ban ő ugrott elsőként dupla ugrást, és a camel spint is ő találta fel. Az amerikai Oslo után profinak állt, később jogi diplomát szerzett, majd a sportág talán legjobb tévés szakkommentátora lett.

A tripla ugrásnál egyszerűbb fejlesztést mutattak be 1952-ben a német bobosok: a jóltáplált sportolók elsősorban jelentős súlyuk miatt vitték el mindkét aranyat is. Az együtt 227 kilót nyomó Andreas Ostler és Lorenz Nieberl egy tizenhét éves bobbal nyerték meg a kettesek versenyét. Ők ketten, kiegészülve Friedrich Kuhnnal és Franz Kremserrel már 472 kilósak voltak és négyesben is olimpiai bajnokok lettek. A nemzetközi bobszövetség ezután korlátozást vezetett be a bobok összsúlyára.

Az oslói is nyugodt, rendkívüli események nélkül telt, a sportra összpontosító olimpia volt. Négy évvel később már megérkeznek a keleti blokk országai és velük együtt a hidegháború hangulata. A norvégok a hazai rendezéssel gyakorlatilag el is köszöntek: 1956-ban már a Szovjetunió végzett az éremtáblázat élén, Norvégiának ez azóta csak egyszer, 1968-ban, Grenoble-ban sikerült. 88-ban az a csúfság is megesett az északiakkal, hogy a téli olimpiák történetében először nem szereztek aranyat. A következő hazai rendezésű olimpián, 94-ben Lillehammerben ugyan a legtöbb érmet szerezték a norvégok, de első helyből akkor is többet gyűjtött Oroszország.

Stein Eriksen, a jóképű síoktató prototípusa

SteinEroksenlarge
A norvég Stein Eriksen volt az első férfi, aki nem alpesi országból tudott olimpiai aranyat szerezni alpesi síben. Az óriás-műlesiklás oslói győztese (a műlesiklásban bronzot szerzett) rendkívül szerényen azt mondta, nagy előny volt a számára, hogy kívülről ismerte a pályát. Hogy ennél többről volt szó, bizonyítja, két évvel később, az arei vébén három aranyat szerzett. Eriksen az alpesi sí első szupersztárja lett: amellett, hogy nagyszerű sportoló, jóképű, stílusos és karizmatikus férfinek is tartották, aki után döglöttek a nők. Az olimpia után nem sokkal az Egyesült Államokba költözött, ahol a következő évtizedekben számos üdülőhelyen dolgozott síoktatóként. Azonkívül, hogy így is nagy hatással volt a sízésre – többek között neki tulajdonítják a szabadstílusú aerial műfaj megjelenését –, Eriksen személyisége insiprálta az 50-60-as évek tipikus jóképű síoktatójának figuráját. A norvég síző most is Utahban él, a Deer Valley-i síközpont igazgatója (itt rendezték a 2002-es olimpia freestyle versenyeit), a nevét viseli egy ötcsillagos szálloda, amelynek bejáratánál egész alakos bronzszobra áll.