Máté, Mirella
10 °C
13 °C

Kész, ennyi. Fidzsi megnyerte az olimpiát.

2016.08.12. 08:41 Módosítva: 2016-08-13 01:06:08

Mire a nap felkel, a fél világ Fidzsi olimpiai bajnok rögbiseiről fog beszélni. Néhány indok, hogy miért.

A szenzációhoz már az is elég lenne, hogy a Csendes-óceáni szigetcsoport még sosem nyert olimpiai érmet, sőt helyezett versenyzőjük sem volt, erre most egyből arannyal nyitottak. Ám olyan csapatot, mint Fidzsi rögbisei, még nem látott a világ.

Ki gondolta volna például, hogy egy rögbiválogatott fogja előadni az olimpiák történetének legemlékezetesebb karénekét. Miután megnyerték a döntőt, az egész csapat összegyűlt, és pontosan ez történt. Kodály besírna örömében.

Valószínűleg felfoghatatlan számunkra, hogy mit jelent Fidzsinek a rögbi. Más sportág gyakorlatilag nem létezik az országban, legfeljebb a sznorkelezés. Rögbiben viszont ez a szűk egymillió lakosú szigetcsoport a világ élvonalához tartozik. Legyen az a játék 15 fős, nagy profi bajnokságokban űzött változata, vagy a szerényebb háttérrel bíró hetes, amely bekerült a riói programba.

fiji.jpg large

Kedves vásárlóink. Fidzsi hamarosan történelmet ír... Szeretnénk figyelmeztetni mindenkit, hogy a Fidzsi–Nagy-Britannia mérkőzés alatt 30 percig zárva leszünk, utána újra kinyitunk. Elnézést az esetleges kellemetlenségekért.

"Olyan, mintha Fidzsin két vallás lenne" – mondta erről a csapat edzője – "vasárnap templomba megyünk, nincs játék. De az összes többi nap a rögbié".

 Az olimpiai részvétel jelentőségét tökéletesen érzékelteti, hogy a torna előtt a miniszterelnök hirdette ki a válogatott keret névsorát. Amelybe alig került be profi játékos, három külföldön játszót leszámítva majd' mindenkinek van civil állása, akad börtönőr, londiner, rendőr, katonatiszt, illetve pár családjával élő munkanélküli.

Képzelhetik, mekkora mosollyal csekkolhatott be például a riói járatra Masivesi Dakuwaqa, aki hétköznap a reptéren biztonsági őr.

A hazai játékosokhoz való ragaszkodás azért nagy szó, mert a legtöbb válogatott igyekezett megerősíteni keretét a profi ligákban játszókkal, van aki egyenesen az NFL-ből kölcsönzött. Fidzsi angol születésű kapitánya viszont az egységre szavazott. Még Jarryd Hayne-t, a legnagyobb sztárt is kihagyta – hiába adta fel a szereplés reményében az amerikai futball karrierjét –, mondván túl kevés ideje lenne alkalmazkodni a hétfős változathoz.

Amelyben Fidzsi toronymagasan a világ legjobbja, miként ezt a döntőben Nagy-Britannia is megtapasztalhatta. A különbség akkora volt – 43-7 lett a vége –, hogy még arra is tudtak figyelni, olyan szerezze a pontot, akinek még nem volt.

Pedig a torna előtt sokan féltették a nagy vetélytársakhoz képest elenyésző anyagi háttérrel bíró csapatot. Ben Ryan edző az űrtechnikával megtámogatott sportcentrumok híján a körülményekhez igazította a felkészülést. Futás a homokdűnéken, úszás a tengerben és szigorú fegyelem, ha kell szondáztatással. Miközben a csapategység spirituális szinten meghatározó, reggel és este együtt énekelnek, közösen imádkoznak.

A pályán viszont a szórakoztató, sziporkázóan felszabadult játékstílusé a főszerep, ami Fidzsi rögbijének védjegye. Ezért is szeretik annyira a hétfős változatot, amelyben sokkal nagyobb a tér, és alig áll a játék.

Ahogy ebből az olimpiai döntőben is bemutatót tartottak. Amikor pedig már minden eldőlt és a végéhez közeledett a tűzijáték, a kamera a kispadon ülő csapatkapitányra tévedt, és egy kicsit fidzsi-i lett mindenki.

De tényleg, milyen jelzőt lehet még arra a csapatra találni, amelynek tagja térdre ereszkedve veszik át az érmeiket a dobogón?

Szerénység, nagyság, csoda. Fidzsi megmutatta, hogy nem csak olimpia van, de még az eszméből is maradt valami.