Papp Laci 75 éves

Bokszlegendánk, Papp László holnap ünnepli 75. születésnapját. Háromszoros olimpiai, kétszeres Európa-bajnok, és a profik között is Európa elsőszámú öklözője volt. Csak az a fránya világbajnoki öv hiányzik, de az nagyon. Csodálatos győzelmekkel teli pályafutásának beteljesedését a százszor elátkozott kommunista rendszer akadályozta meg. Jelenleg betegséggel hadakozik, de remélhetően ezen a meccsen is sikerrel lesz túl, mint pályafutása során annyiszor.

A kezdetek: Focista vagy bokszoló?

Papp László

Angyalföldön született, és ott is élte le gyermekkorát. Eleinte úgy tűnt, semmi sem menti meg attól, hogy futballista legyen. Aztán végül mégis az ökölvívás mellett döntött.
"Édes fiam, ha pofon kell, csak szólj, adok én neked minden este lefekvés előtt!"
Óvta őt édesanyja, aki jobban örült volna, ha nem bokszol, inkább focizik a fia. Ám ekkor már nem lehetett őt a ringek közeléből eltántorítani.

Érdekesség, hogy előbb láthatták őt külföldön öklözni, mint itthon. 1945. szeptember 13-án Bécsben az 1. menetben kiütötte az osztrák Böhmöt, majd október 6-án jött a hazai bemutatkozás, amikor a nézőtérről hívták fel, mert a csepeli Bicsáknak nem volt ellenfele. Az eredmény: kiütéses győzelem a 2. menetben a hatszoros bajnok ellen. A következő két évben azután sorra jöttek a győzelmek, de ekkor még egy-két vereség is becsúszott. Ezek közül valószínűleg a legfájóbb, az 1947-es dublini Eb. Ez volt az első világverseny, amelyen indult Papp László.

1948-1952. Négy veretlen év

1948-tól aztán eljött az ő ideje. Négy éven keresztül nem talált legyőzőre. Azokban az időben az számított jó ökölvívónak, aki kibírta ellene kiütés nélkül. Ebbe a sikerszériába tartozik két megnyert olimpia, két Európa-bajnoki cím és két főiskolai vb-győzelem. Közben még egy súlycsoportváltás is belefért, legyőzni itt sem tudták.
1953-ban aztán becsúszott egy vereség, de ez sem törte meg a lendületét, és a következő két évben, azokon a versenyeken, ahol indult, csak az ő kezét emelték magasba.
Harmadik olimpiája előtt (1956-ban) elszenvedte élete egyetlen kiütéses vereségét. A történelmi tettet a lengyel Pietrzykowski vitte véghez, Papp László még ma sem tudja hogyan. Valószínűleg a lengyel sem...

Melbourne a magyar forradalom leverése árnyékában zajlott, de ez sem tudta kizökkenteni a harmadik olimpiai bajnoki címére készülő magyar klasszist. A legyőzöttek között szerepel bizonyos Pietrzykowski is, aki már az első menetben a padlón volt... Innentől pedig már sima volt az út, az újabb aranyig. A harmadikig!
Amatőrként összesen 193 mérkőzésből 183-on győzött 2 döntetlen és 8 vereség mellett. Három olimpia, két Eb-, két főiskolai vb-, 6 magyar bajnokság kapcsolódik a nevéhez.

Profiként

Schmitt Pál adja át a díjat az évszázad egyik legjobb sportolójának

1957-ben engedélyezték profi pályafutását, 27 diadal, 2 döntetlen, Európa-bajnoki cím a mérlege. Ezt Chris Christiansentől szerezte meg 1962. május 16-án Bécsben. Hatszor sikerült megvédenie elsőségét. 1965-ben mérkőzhetett volna a vb-övért, de a rendszer közbeszólt. A kommunizmus még a verhetetlen Papp Lacit is legyőzte.

Ha kissé késve is, de kárpótlást kapott a bokszvilágtól. 1990-ben megkapta a talán legjelentősebb profi bokszszervezet, a WBC "A világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának" járó övét. Papp László trénerként is nagyot alkotott. 1969 és 1992 között kisebb megszakításokkal a magyar amatőr ökölvívó-válogatott szövetségi kapitányaként megszámlálhatatlan ezüst és bronz mellett egy olimpiai, egy vb- és tíz Eb-aranyérem fémjelzi.

A mai, a Gundel étteremben tartandó vacsorán betegsége ellenére maga Papp László is tiszteletét teszi.

PAPP LÁSZLÓ Született: 1926. március 25., Budapest Versenyzőként. Egyesületei: BVSC (1945-48), Bp. Lokomotív (1949-50), Bp. Bástya (1951-53), Vasas (1954-56), hivatásos ökölvívó (1957-62). Edzői: Fehér István (1945-50, nevelőedző), Kovács Károly (1951-52), Adler Zsigmond (1953-62) Eredményei. Az amatőrök között: olimpiai bajnok (1948, London, középsúly; 1952, Helsinki, nagyváltósúly; 1956, Melbourne, nagyváltósúly), Európa-bajnok (1949, Oslo, középsúly; 1951, Milánó, nagyváltósúly), magyar bajnok (1946, 1947, 1954, középsúly; 1952, 1953, 1955, 1956, nagyváltósúly). A hivatásosok között: Európa-bajnok (1962-64), 29 mérkőzésen veretlen Edzőként. Egyesületei: Ferencváros (1964-68), Bp. Honvéd (1968-69), Óbuda Tsz SK (1978-79). Szövetségi kapitány: 1969-92, megszakításokkal Elismerései: NOB-érdemrend (1982); A WBC (Bokszvilágtanács) öve a ,,világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának" (1989); a Halhatatlanok Klubjának tagja (1991-); a Boxing Hall Of Fame tagja (2001); Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje (1992); Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, Miniszteri Díj (1996)