Chacón kiütötte Kokót

A hamburgi Universum Box Promotion harmadszor hozta Magyarországra a hivatásos ökölvívógálát, mégpedig mindannyiszor Kovács István miatt. 1999 májusában a Budapest Sportcsarnok, 2000 júniusában az Üllői úti Fradi-pálya volt a helyszín, míg idén a Kisstadionba látogatott ki 15 ezer Kokó-szurkoló. Kokó meccsére számos, sport-személyiség is kíváncsi volt: a nézőtéren ült Csollány Szilveszter , Deák Bárdos Mihály és a spanyolok ellen győztes pólóválogatott is.

Új koreográfia a bevonulásra

Egész este alatt - Kokó meccséig - mindig a piros sarokban készülő öklöző győzött, mindez akár kedvező előjel is lehetett volna, hiszen Kokó is a piros sarokban kezdett. Olimpiai bajnokunk egészen a mérkőzésig titokban tartotta, milyen új bevonulási koreográfiával vonul be. Nos, erről a nagy titokról is lehullt a lepel. Látványos tűzijáték kíséretében érkezett az arénába.

Az első négy menetben Kokó érezhető fölényben volt, ám az argentin öklözőn látszott, hogy kemény kötésű és az ütések nem igazán hatnak rá. A negyedik menet után aztán az Universum edzője, Fritz Sdunek azt az utasítást adta a címvédőnek az eddigi tapasztalatok alapján: menjen neki. Nemsokára kiderült: hiba volt.

Kokó tartotta magát az előírásokhoz. Az argentin azonban egy kemény jobbegyenessel megállította a rohamokat. Kokó megrogyott, de felállt. Rászámoltak, ám tekintetéből ekkor még semmi rosszra nem lehetett gondolni. Chacón azonban vérszemet kapott, egy balhoroggal ismét padlóra kényszerítette. A legjobbkor jött a menet végét jelző gongszó.

A végzet

Ekkor még abban reménykedhettünk, hogy ez a két pofon nem viseli meg túlzottan, de hamarosan kiderült, tévedtünk. Sokkal nagyobb ütéseket kapott, mint amilyennek első látásra látszottak. A néhány másodpercig tartó hatodik menetben már kizárólag a kihívó volt a ringben, teljes mértékben az ő akarata érvényesült. A kötelek mellől mozdulni sem bíró Kokót megsorozta, és egy bal felütéssel véget vetett az ekkor már kilátástalannak látszó küzdelemnek.

Tizenötezer magyar dermedt csendben

A nézők, a barátok nem akartak hinni a szemüknek, megdermedtek a jelenetektől. Kovács Istvánra ráborult a mérkőzés vezetője, ezzel is jelezve: vége.

A mérkőzés nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Kovács István sírva vette tudomásul, hogy már nem ő a WBO világbajnoka, megfosztották trónjától. A legmegrázóbb pillanat azonban ezek után következett. Kokó kisfia, Bence, zokogva borult a ringben édesapja vállára.

"Szégyellem magam"

Kokó elcsukló hangon nyilatkozott a népes, egyúttal megdöbbent publikumnak: "Szégyellem magam, mert a saját hibámból vesztettem el ezt a mérkőzést. Nem kellett volna könnyelműsködnöm, könnyen vennem ezt az ütközetet. Teljes erőbedobással készültem, az ellenfelem viszont ma jobb volt. Legalábbis az ötödik menetben, amelyik megpecsételte a sorsomat. Gratulálok neki és elnézést kérek mindenkitől, akinek elrontottam a szombat esti szórakozását".

Az újdonsült bajnok a meccset követően elmondta, hogy szerinte szerencsésebb lett volna, ha Kokó az amatőrök táborában marad, mert ott kivételes klasszist képviselt, a profik között azonban az ütőereje nem elegendő. Arra a felvetésre, hogy mindeddig még nem ütötték ki Kokót, csak annyit reagált: mindig van egy első alkalom.

Kokó edzője: Az élet megy tovább

Fritz Sdunek maga is el volt keseredve, és értékelésében kifejtette, hogy felhívta tanítványa figyelmét arra, hogy ne legyen könnyelmű, mert az végzetes lehet. Sajnos beigazolódott megérzése, mert az ökölvívás ilyen sportág. "Kapjuk a pofonokat, de az ütések után talpra kell állni, mert az élet megy tovább" - összegzett.

Chacón nagyon szimpatikusan nyilatkozott a meccset záró sajtótájékoztatón. "Igazi nagy személyiségnek tartom legyőzött ellenfelemet, akiről azt hallottam, hogy nagyon szerény ember. A tiszteletem az övé. Jómagam is egy igen szegény negyedből származom, megértem, mit érez ő most ezekben a pillanatokban. Már csak amiatt is, mert egy éve és egy hónapja a saját hazámban szenvedtem vereséget. Rettenetes érzés volt."

Kokó: A folytatás még kérdéses

Kokó a következőképpen értékelt. "Bekövetkezett az, amitől mindvégig tartottam. Volt nálam gyorsabb és keményebb. Nem követtem el hibát sem a felkészülés, sem az összecsapás alatt. Egy menet alatt dőlt el, hogy ez a nap lesz-e életem legszomorúbb vagy legboldogabb estéje. Borzasztó volt sírva látni a családomat, egyszersmind azt a rengeteg embert, akik hittek bennem. A magyar közönségnek azonban hálával tartozom, mert kitartottak mellettem. Ezekben a percekben még nem tudom, hogy folytatom-e, vagy ahogy ígértem: abbahagyom. El kell telnie néhány napnak, netán néhány hétnek, hogy eldöntsem, mit tegyek. Ha módom lesz visszatérni, akkor talán egyszer le is győzhetem Chacónt."