Az évtized (-század) meccse: a tahó a szentfazék ellen

Ledwaba ekkor 29 éves, amit mondhatunk a legjobb kornak, és ütőereje kiemeli a súlycsoportból. Ahogy üt, jellegzetes fekete-afrikai stílus; nem a rasszon múlik ki hogyan bunyózik, inkább a kultúrán. Az afrikaiak gyakran tolják az ütést, mintha nem ágyúgolyó volna a kesztyűjük, hanem egy faltörő kos boldogabbik vége. Lassúnak néz ki, lehet, hogy tényleg nem is gyors, mégis beszopják sokan, még a nagyok között is. És akkor nagy baj van, mert Lehlohonolo Ledwaba mindig számtalan pörölycsapást tart készenlétben.

Az esti ellenfele ráadásul csak beugró, néhány hete tudta meg, hogy itt neki fellépése lesz. Elég komoly a KO-rátája, viszont már ketten is kiütötték, és nem világsztárok. A WBC nemzetközi bajnoka, ami arra jó, hogy a hozzá nem értők világbajnoknak gondolják, de ez a hol interkontinentális, hol kisvilágbajnoki címnek nevezett öv valójában nem sok mindent jelent: a világszervezeteknél úgy osztogatják az ilyesmit, mint nálunk a közbeszerzést.

Ledwaba pillanatnyilag a legmagasabban jegyzett dél-afrikai, sokan láthatták, amikor legutóbb a Lennox Lewis kiütéses vereségével végződő gála előmeccsén megverte a kemény mexikói Contrerast. Hogy Ledwaba mit szól a ringben ugrabugráló ellenfél külső megjelenéséhez, nem tudhatjuk, de tény, hogy a dél-afrikai törzsek vizuális kultúrája legendásan kifinomult, a Fülöp-szigeteki bunyós viszont a kutyafejhez olyan frizurát visel, mintha a Sygys fodrásza tébolyodott volna meg, mindehhez gyér, ázsiai bajsza van. Ledwaba inkább amiatt aggódhat, hogy balkezes, és ők eredetileg nem balkezes ellenfélre készültek. A filippínó edzője Freddie Roach, aki már elég híres. 

Roach még nem fejlesztette tökélyre a később Pacquiao védjegyévé vált stílust (beugrok, pikk-pakk-pikk-pakk, leforgok jobbra, vagy balra, vagy visszalépek, és vagy rögtön kezdem elölről, vagy várok egy kicsit), de a sebesség meg az ütőerő már bőven megvan. Ledwabának akadnak momentumai, legendásan jó az első kezes egyenese, pár centivel hosszabb ütőtávját is ki tudja használni, de a kihívó egyre határozottabban irányít, és a második menettől gyakorlatilag már rossz nézni a meccset. Ledwabának jó álla van, vagyis bírja az ütést, de a 6. menetben leül egy hátsó kezes egyenestől. Nem szédeleg, vagy ilyesmi, de amikor a következő, nem is túl nagy ütéstől a padlóra kerül, hanyatt fekszik és nem mozdul: olyasfajta KO ez, amikor még akár egy mérlegállást is simán megcsinálna, de annyira fáj mindene, hogy részéről kész, vége.

A nadrágja már több menet óta véres, az ellenfél nevét pedig mától egész jól ejtik a kommentátorok.

A következő években Pacquiao kiüt néhány nem sztár, de élvonalbeli bunyóst, majd az istenek felé veszi az irányt, Ledwaba soha többé nem lesz világbajnok, hamarosan visszavonul. Pacquiao feltűnésekor, 2001-ben Floyd Mayweather karrierje egyik legnagyobb győzelmét aratja, Las Vegasban, az MGM Grand-ben, súlycsoportilag nagypehelyben. Ellenfele, a technikás és nagy ütő és 33 meccs óta veretlen Diego Corrales. Sokan reménykednek, hogy valaki végre elveri a nagyszájút, de Floyd az a kategória, hogy mellette a mexikói származású ellenfél lomha mackónak tűnik. Mayweather egészen szürreális dolgokat üt, amiket a legtöbb bokszoló még zsákon sem tudna megcsinálni, és annyival gyorsabb, mintha egy párhuzamos univerzumban mozogna. Egészen hihetetlen ütésstatisztikákat írnak ki a menetek után, 70:3, meg ilyenek, aztán a 10. menetben, az ötödik padlózás után Corrales edzője bedobja a törölközőt.

A Pacquiao-meccs előtt ezerrel megy a trash talk, ki hány edzőpartnerét ütötte ki, illetve hogy épp ellenkezőleg, az edzőpartnerek leütögetik, ki hány hibát talált az ellenfél védekezésében, és milyen nagyszerű, tuti tervei vannak. Meg persze hogy élete legjobb felkészülésén van túl, és majd mindenki hogy el fog csodálkozni. Erről azt kell tudni, hogy az életünk legjobb felkészülése ugyanannyiszor tesz csodát, mint a Windows automatikus hibajavítói: soha. Ha valaki húszévesen ütött menetenként 150-et, harminc körül 100-at, harmincöt éves korában 70-et, nyugodtan hosszabbítsuk meg a grafikont.

Nézzünk inkább viszonylag egzakt dolgokat.

Aki nagy szegénységből származik, csak rendes ember lehet. Főleg, ha mélyen vallásos. Még akkor is, ha adócsaláson érik, lebukik, hogy csalja a feleségét, horribile dictu, kapaszkodjanak, jön a legdurvább: parlamenti képviselőnek áll! Hogy küzdjön a népéért, hahaha, ezt elég jól ismerjük. Értünk például Schmitt Pál küzdött hatalmasat.

Mayweather a Muhammad Ali-iskolát követi, és inkább ellenszenves igyekszik lenni. Ali mesélte egyszer, hogy még pályája elején egy Gorgeus George nevű pankrátor tanította, hogyan kell igazi öntelt hólyagként viselkedni, hogy az emberek felháborodottan beszéljenek róla, és már csak azért is megteljenek a csarnokok, mert a sok ember látni akarja, ahogy kiütik őket.

Ma már kevesen élnek azok közül, akik emlékeznek Ali arrogáns bunkó korszakára, de ettől még volt ilyen. És az is tény, hogy Floyd Mayweatherből nem nézek ki egy polgárjogi harcossá válási fordulatot.

A meccseit beharangozó videósorozatok alapján olyan sleppje van, hogy a bulijain még Győzike és VV Éva is kínosan érezné magát.

És mintha rendelkezne egy irritáló viselkedési ellenőrzőlistával, melyen minden tételt kipipál: magángépen szelfizés irtózatos készpénzkötegekkel, milliós tételű fogadások hülyeségekre, azonos luxusautópark a Las Vegasi és a Miami rezidencián, csak az egyikben fehérben, a másikban feketében, és így tovább, és így tovább. Tényleg, ezt kapják ki: tudják mi volt régen Mayweather beceneve? Pretty Boy! Így jelentették be a ringszpíkerek. Képzeljék, becenevet változtatott, és most már ezt bőgi Michael Buffer: Floyd MONEY Mayweather. A reklámcuccain meg TBE, The Best Ever van, vagyis minden idők legjobbja.

Utolsó öt meccs

Floyd: Maidana, Maidana, Alvarez, Guerrero, Cotto. Miguel Cotto jelenleg is világbajnok, egy súlycsoporttal feljebb. Robert Guerrero kevésbé nagy név. Saul „Canelo”Alvarez ma a legnagyobb mexikói sztár: fiatal, dinamikus, gyors, kemény, kegyetlen és technikás. A Mayweather-Alvarez előtt sokan adtak jó esélyeket a mexikóinak, utána ugyanezek gyártották a legjobb összeesküvés-elméleteket, hogy Mayweatherék azért vállalták most a meccset, mert a fiatal Alvarez még nem elég jó. Szegény Canelo, tényleg nem az ő meccse volt. Mindent megpróbált, például a testütéseket, hiszen azt hajolgatással nem lehet kivédeni, de Floyd időnként úgy mozgott el, hogy mire Canelo megkereste a ringben, azt kellett látnia, hogy Mayweather vicces aggodalommal nézegeti a köteleket, nem tett-e bennük kárt Alvarez a nagy csapkodásban.

Aztán jött Marcos Maidana kétszer, két viszonylag szoros, de egyértelmű meccsen. Az argentin őstulok bunyósnak sem rossz, de technikai képességeit meglehetősen elhomályosítja mérhetetlen ringtahósága – már amennyiben a ringintelligenciának van ellentéte. Maidana tehát ütötte Floydot ahol érte, összesen 24 meneten át. Arra mindenképpen jó volt, hogy kiderüljön, Mayweather kibírja, ha egy ilyen, kifejezetten erre az alkalomra tréningező ősállat nekifutásból arcon üti; becsúszott egy ilyen a menet utolsó másodpercében. Floydnak biztos volt egy kis baja, de simán a helyére sétált.

Fogadási szempontból tényező még, hogy Mayweather rég nem ütött ki senkit. Ezzel kapcsolatban csak ők tudhatják a teljes igazságot, a széles körben elterjedt szóbeszéd szerint Floyd keze sérülékeny, tehát az erő megvolna benne, csak vigyáz magára. Legutóbb az Expendables 2-ből ismert Victor Ortizt ütötte ki, szerintem nagyrészt poénból, meg mert már unta a sok fejelést. Mivel Mayweather már elég régóta a világ legjobban kereső sportolója, és már amúgy is 38 éves, nem sok bizonyítani valója maradt, el tudom képzelni, hogy az utolsó menetekben mondjuk nem kíméli a kezét, és megpróbálkozik egy kiütéssel.

Pacquiao:

Algieri (nevetséges), Bradley, Rios (nevetséges), Marquez (KO vereség), Bradley (vereség, de valójában nehezen, és egyértelműen megnyerte). Ezek körül talán csak a Marquez és a Bradley-meccsek az érdekesek: jól védekező, intelligens és képzett bunyósok ellen Mannynek nagyon nem megy. És ebben nem sokat segít neki az edzője sem, aki szerint legjobb védekezés a támadás, de más nem igazán érdekli.

Edző

Floyd ringsarkában hol egyik, hol másik, hol mindkettő tahó, de igen szórakoztató, és persze a bokszhoz nagyon értő felmenője, apja, az idősebb Floyd Mayweather, és nagybátyja, Roger. Ők aztán bármikor bármit kisakkoznak, de sokan azt mondják, Floyd maga is nagy stratéga, két lábon járó, megtestesült ringintelligencia, és tulajdonképpen maga találja ki nemcsak a stratégiát, de a taktikát is. Akár vert helyzetből is képes fordítani, mint tette azt az egyébként gyorsabb, és amúgy a boksz legtöbb elemében jobb Zab Judah ellen. Aki egyébként most Mayweather edzőpartnere, és hétszentség, hogy álmából felkeltve is tud Pacquiao stílusában kesztyűzni.

Alex Ariza

Ennyire híres erőnléti edző nem tudom, hogyan lehet valaki profi ökölvívásban. Az eredményei önmagukért beszélnek. Akkor viszont vagy a többi edző tök hülye az erőnléthez, vagy Ariza vet be nem megengedett anyagokat, felesleges is ebbe belemenni. A lényeg, hogy Ariza korábban Pacquiaónak dolgozott, most a Mayweather-csapat igazolta le.

Pacqiao edzője a legendás Freddie Roach, aki annyira legendás, hogy amikor Mickey Rourke épp megcsömörlött Hollywoodtól, és rendes bokszkarrierbe kezdett, őt szerződtette. Roach nagyon ért a támadóbunyóhoz, nem véletlen, hogy Pacquiao lett élete fő műve. Beugrik, pikk-pakk-pikk-pakk, hármas-négyes kombinációk, aztán lefordul valamelyik oldalra, vagy visszaugrik.

Ha valaki olyan jól csinálja, mint Pacman, nincs ellenszere. Ha viszont gebasz van, például egy intelligens, és jó edzővel rendelkező Juan-Manuel Marquez, aki soha nem volt ijedős, okosan levédekezi, egyszerűen elfogy a tudomány. Roach egyszerűen nem tud meccselni, és ez más bunyósainál is okozott már vereségeket. Négyszer bunyózott Pacquiao és Marquez, az első három meccsből egy döntetlen és két vitatott Pacquiao-győzelem, de annyira vékonyan, hogy a negyediket is el lehetett adni. Ahol aztán Marquez többször is eladott Pacmannek egy kontra jobbost, egyszer le is ütötte, de valahogy sem a Pacquiaónak, sem Roachnak nem jutott eszébe, hogy ezzel vigyáznia kéne. És néhány menet múlva elsült a harmadik beleállós, csínbe ütött kontra jobbos, amitől Pacquiao percekig feküdt mozdulatlanul, hason, ahogy összerogyott. Marquez mondjuk elég különleges emberfajta: mexikói, aki nem kizárólag az ellenfél fejének letépésében gondolkodik, és nem érzi cikinek a jól felépített védekezést.

A meccs promótálása szempontjából igazi áldás ez a sok rémes ember: mind Roach, mind a két idősb Mayweather nap mint nap tudnak nyilatkozni valami igazán bicskanyitogatót.

Védekezés

Floyd mindent tud a védekezésről. A leghíresebb védekezési eleme talán a shoulder roll, amiről csak a hülyék, mint Adrien Broner gondolják, hogy a bal váll felhúzásából áll. Mert a shoulder roll igazából egy rendszer. Kezdődik a lábmunkával, hogyan tartjuk a távolságot, aztán a kontraütésekkel, aztán a törzsből való hajladozással, a szabálytalanság határáig kirakott könyökkel, és ha már minden kötél szakad, a bal váll felhúzásával. De legalább ilyen fontos, hogy a shoulder roll-ból éppen hogy ütni kell, jellemzően valami jobbost, mert az jön ki rá, ami megágyaz a következő balnak, miközben leforgunk, és kijövünk a szorult helyzetből. Persze jobb lenne, ha Mayweatherék mesélnék el a lényeget, de ők nem szokták. Nem a Mayweather család találta fel a shoulder rollt, de ennyire senki sem fejlesztette tökélyre. És az álla is elég jó.

Pacquiao is jól bírja az ütést, de valahogy nincs agya a védekezéshez, a ravaszabb ellenfelek könnyen tőrbe csalják. Az orosz pusztító, Szergej Kovaljov edzője, John David Jackson például meg is jósolta az utolsó Marquez-meccs előtt, hogy ki lesz ütve, mert instabil a mozgása, össze-vissza billeg. Ami nem tudom, mit számít a kiütés szempontjából, de tényleg ki lett ütve. És ha valaki látott már Pacquiao-meccset, meg is maradt benne az a jellegzetes, jobbra-balra billegő pattogás, amivel Manny a ringben közlekedik. Lehet, hogy ettől olyan gyors, csak ha valaki nem csinálja tőle össze magát, akkor elkezdődnek a gondok.

Melyikük az öregebb?

Ez az egyik leghálásabb vitatéma, és tényleg nem feltétlenül egyértelmű a válasz. Mayweather (1977.02.24) 38 éves, Manny Pacquiao (1978.12.17.) majdnem két évvel fiatalabb. Viszont inkább abban van konszenzus, hogy Pacman kopott többet; még számolni sem kell, egyértelmű, hogy Mayweatherhez képest a sokszorosát nyelte be nagy ütésekből. Egyik ember így öregszik, a másik úgy, de szerintem Mayweather az edzést is sokkal fanatikusabban és tudatosabban intézi, meg jobban is vigyázott magára az elmúlt két évtizedben. És bár Marcos Maidana ellen nem igazán villogott, még nincs két éve, hogy egy fiatal, gyors, kemény és technikás ellenfélből (Alvarez) nagyon látványosan csinált hülyét.

Ezekből az okokból kifolyólag rakom meg Floyd pontozásos győzelmét 10 rugóval. Csak sajnos a fogadóirodák nem az internetes szavazásokból indulnak ki, ami jobbára szimpátiaszavazások, és az olyanokat, figyeljék csak meg, mindig a szentfazék nyeri. A fogadóirodák szakértői ellenben inkább azokat a tényeket nézik, amiket fentebb tekintettünk át, és ezek alapján ők is Floyd Mayweathert tartják a toronymagas esélyesnek: ha ezer forinttal fogadunk, csak plusz háromszázat nyerünk.

Viszont miként a labda gömbölyű, az ökölvívásban mindenki egyetlen ütésre van a győzelemtől, úgyhogy bármi megtörténhet.