Nem vak, csak bátor

• Két magyar sportoló rekordot akart dönteni.
• Nem sikerült.

Nem sikerült áteveznie az Atlanti-óceánt a 24 éves Kovácsik Leventének és a nála egy évvel idősebb Szabó Norbert Ádámnak, a páros alig több mint 42 tengeri mérföldet evezett, aztán visszatért a szárazföldre. Feladták, de ez sem ment könnyen: hiába próbáltak kievezni a szárazföldre, nem haladtak szinte semmit, végül vészjelzéseket adtak le, majd a portugál haditengerészet egyik hajója sietett a segítségükre és vontatta ki őket.

Merészen vágtak neki

Fotó: Pálfi Dániel Illés

Azért adták fel, mert állításuk szerint csődöt mondott a víztisztító berendezésük (amely a sós vízből iható vizet csinál), az a szerkezet, ami már az első vízre szállás után sem működött és ami miatt egyszer már vissza kellett fordulniuk – igaz, akkor csak néhány órával a start után. Úgy tudjuk azonban, hogy valójában nem a víztisztító berendezéssel volt gond, hanem a közelgő viharos időjárástól ijedtek meg, és ezért döntöttek úgy, feladják.

A mentés körülményei elég ellentmondásosak: a fiúk Facebookon közzétett üzenetükben azt írták, nem voltak életveszélyben, de hiába eveztek a part felé órákig, az ellenszélben semmit nem haladtak, ezért döntöttek úgy, hogy vontatást kérnek. Ezzel szemben az egyik helyi híroldal azt írta: a kajak már majdnem elsüllyedt, amikor a mentőalakulat odaért.

„Megmutatjuk, hogyan kell ezt jól csinálni, mi az út minden másodpercét dokumentálni fogjuk, ez a szponzor elvárása is. Élőkép, óránként rádiójel jön a hajóról, műholdas telefon, nyomkövető rendszer lesz nálunk" – mondták a fiúk még tavaly decemberben az Indexnek. Ezzel szemben a kívülállóknak az sem lehetett teljesen világos, pontosan mennyit és merre haladtak, miután november 26-án délután másodszor is elstartoltak a spanyolországi Huelva kikötővárosból. A weboldalukon a kimentésük idején ugyanis azt lehetett olvasni, hogy már 300 kilométert megtettek, míg később éppen ők üzenték, hogy Huelvától 42 tengeri mérföldre döntöttek a visszafordulás mellett. Nem sokat haladhattak visszafelé, mivel a mentésről szóló hír szerint a portugál partoktól, Vila Real de Santo Antóniótól 40 kilométerre talált rájuk a haditengerészet. (A két település a szárazföldön 70 kilométerre van egymástól.)

Nagyobb térképre váltás

De optimisták vagyunk

Azóta, hogy másodjára is partra szálltak, nem adnak hírt magukról (hétfőn este jött a hír, hogy hazaérkeztek). Sem a projekt weboldala, sem a Facebook-oldaluk nem frissült, így csak annyit tudni, amit a legutolsó beszámolójukban írtak:

A műszaki problémákat és a több mint egyhetes kedvezőtlen időjárási előrejelzéseket figyelembevéve azt a döntést hoztuk, hogy nem kockáztatjuk saját és expedíciónk biztonságát, indulásunkat jövő őszre halasztjuk. De optimisták vagyunk. Az elkövetkezendő egy évre úgy gondolunk, hogy lesz időnk továbbfejleszteni és továbbtesztelni a konstrukciót. Két éve készülünk erre az útra, úgy tűnik, szükségünk lesz még egy kis időre, hogy tökéletesen tudjuk megtenni azt.

Mint azt az Indexnek a kajakosok sajtóval való kapcsolattartásában segédkező Paul Ágnes elmondta, Levente és Norbert autóval már úton vannak hazafelé, és valóban arra készülnek, hogy egy év múlva megismétlik az expedíciót. Paul szerint a fiúk alaposan felkészültek, az expedíció minden részletét előre megtervezték, elszántak és bölcs döntést hoztak, amikor a várható kedvezőtlen időjárás miatt visszafordultak. A szponzoraik szerinte kitartanak mellettük, ráadásul a legfontosabb befektetés (a kajak) már megépült, 

kár is lenne porosodni hagyni.

Tengeren kajakozni? Ugyan már!

Az, hogy a sajtómunkatárs bizakodó, érthető, de kérdés, a két fiatal valóban felkészült-e egy ilyen megmérettetésre. Bár korábban mindketten rendszeresen sportoltak, a felkészülés ideje alatt pedig állításuk szerint egy személyi edző segítségével egy éven át heti 6 napot edzettek (alvásmegvonással), egyiküknek sincs profi sportolói múltja.

Kajakoztak, vitorláztak ugyan, de ezt sokan csinálják Magyarországon. Ahhoz nem kell rendkívüli képesség, hogy valaki átússza a Balatont (ahogy ők ezt nyáron megtették), de ahhoz, hogy egy szál kajakban átevezzük az óceánt, a fizikai erőnlét mellett olyan tapasztalatra van szükség, amit csak fokozatos, átlagon felüli erőpróbák teljesítésével lehet megszerezni. Ilyen tapasztalata a két fiatalnak sincs, sőt, még csak nem is tesztelték kajakos tudásukat tengeri körülmények között az Adrián, noha korábban azt tervezték, hogy lesz egyhetes próbaút.

A Dunán még működött

Fotó: Pálfi Dániel Illés

Így viszont gyermeki naivitás lehetett azt hinni, hogy új rekordot állítanak fel. 2007-ben két ausztrál fiatal, James Castrission és Justin Jones evezett át kajakkal Ausztráliából Új-Zélandra az óceánon, ami elképesztő teljesítménynek számít: a 2200 kilométeres távot korábban senki nem tudta teljesíteni, volt olyan tapasztalt próbálkozó, aki odaveszett.

A két ausztrál expedíciója bekerült a Guiness-rekordok közé, az útról dokumentumfilm készült, egyszóval Castrission és Jones sporttörténelmet írt. Elképesztően hangzik, de az Atlanti-óceán átevezéséről ábrándozó Levente és Norbert Jones és Castrission rekordját akarta megdönteni azzal, hogy átevezi az óceán 6500 kilométeres szakaszát.

Csakhogy a két magyar és a két ausztrál fiatal sportolói előélete között óriási a különbség: mielőtt nekivágtak volna az óceánnak, az ausztrálok – elsőként a világon – hosszában végigkajakozták az ausztráliai Murray folyót. Ezen kívül több ultramaratont futottak le. Arról nem is beszélve, hogy testközelből ismerték az óceánt, nem egyszer kajakoztak a tengeren. Mentálisan és fizikailag is alkalmasak voltak arra, hogy túléljenek egy nem mindennapi kalandot.

Arról nem tudunk, hogy hasonlóan extrém megmérettetésben volt-e része korábban a két magyarnak, de valószínű, ha lett volna, akkor ezt megemlítették volna valamelyik interjúban. Szabó Norbert azt mondta, korábban egy katamaránnal már áthajózta az Atlanti-óceánt. Ami egészen más tapasztalatot ad, mint egy kajak. Márpedig komoly tapasztalat nélkül a lelkesedés önmagában kevés, a Mount Everestet sem úgy szokták megmászni palack nélkül, hogy előtte meghódítják a Börzsönyben a Nagy Hideg-hegyet.

Kovácsik Levente többször mondta, számára ez az expedíció azért is fontos, mert végre kiderülhet, mennyire erős mentálisan, hogyan kezel például egy pánikhelyzetet. Óriási szerencse, hogy ezt végül nem tesztelte a nyílt óceánon, mert már akkor meglehetősen letörtnek tűnt, amikor az első start után néhány órával visszajött a partra. Még csak pár órát volt akkor távol, de már ezt mondta szomorkásan egy Facebookra is feltett videóban:

Nekem a legjobban az emberek fognak hiányozni, a szeretteim. Egyszerűen a szívem visszasírva az, hogy hiányzanak az emberek és ..... ez tényleg képes az őrületbe kergetni.

Lábra edzeni? Minek?

A két fiatalnak nemcsak tapasztalata nem volt az ultrahosszú extrémkajakozásban, de ismerete se sok arról, valójában mivel jár ez. A lelkesedésük tagadhatatlan, ahogy a naivitásuk is – ez kiderül a különböző nyilatkozataikból.

Először például azt hitték, képesek lesznek maguk megépíteni a hajót, miközben még az sem biztos, hogy az a kajak, amit végül szakember épített meg, alkalmas az útra. Éles tengeri tesztnek az indulás előtt nem vetették alá. Az angol nyelvű sajtóhír szerint viszont majdnem elsüllyedt, amikor a portugál mentőegység rájuk talált.

A hajóépítés kezdetben egyszerűnek tűnt

Fotó: Szandtner Dániel

A srácok a fizikai felkészülés kezdetekor meglepődve fogadták, amikor a személyi edzőjük az értésükre adta, hogy ugyan valóban a kezükkel eveznek, de a legtöbbet a felkészülés során a lábukra kell gyúrniuk.

Kezdetben azt gondolták és azt is nyilatkozták, hogy elég lesz háromóránként váltaniuk egymást, csak később jöttek rá, ha aludni is akarnak, akkor a hatórás váltás a minimum.

A példákat hosszan lehetne sorolni, egészen addig, hogy a vízszűrő berendezésről a start után állították azt, hogy a nyílt óceánon nem javítható. Miközben az interjúkban végig arról beszéltek, hogy minden részletre odafigyeltek és mindent teszteltek is.

Csak ürügy volt a meghibásodott vízszűrő?

A fiúk állítása szerint az óceán átszelése amiatt hiúsult meg, mert problémák voltak a víztisztító berendezéssel közvetlenül a start után, majd a másodszori elindulás után is, de már mérföldekkel a parttól. Azonban továbbra sem világos, mi is volt a probléma a szerkezettel. Miután ugyanis először visszajöttek, hogy megjavítsák a szerkezetet, Levente ezt mondta egy videóban:

A probléma az volt, hogy levegőt kapott a vízkészítő berendezés, és nem jött ivóvíz. Le kellett szerelni az egész rendszert és manuálisan kellett pumpálnunk ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy nem a pumpa, nem a motor, nem a berendezés a hibás, hanem maga a beépítés és a csőrendszer.

Később megjavították, és a másodszori start előtt azt mondták, minden frankón működik, kipróbálták. Azaz nem a víztisztító romlott el, hanem ők szerelték be rosszul a kajakba. Ez a hiba egy tesztút alatt kiderült volna, ha lett volna ilyen.

Ugyanilyen vízszűrőt használt egyébként James Castrission és Justin Jones is. Ez egy svájci gyártmányú Katadyn Powersuvivor, aminek darabja 3 ezer euró. Ha valami hiba esetén nem is működik az elektronika, kézi pumpálással elő lehet vele állítani ivóvizet, az más kérdés, hogy ehhez órákon át kell pumpálnia valakinek. Csakhogy erre a lehetőségre is számítottak a magyar kajakosok, ezt el is mondták több interjúban.

Jó menedzserek lennének

Bár vannak, akik azt gyanítják, kamu, médiahekk az egész expedíció, ez egészen biztosan nem igaz. A két fiatal rengeteg energiát ölt abba, hogy a semmiből felépítse a projektet, és ha az óceán átevezésére nem is állnak készen, azt bebizonyították, hogy rendkívül jó menedzserek. Egy kész csapatot állítottak maguk mögé, szponzorokat szereztek, pénzt gyűjtöttek – ez mind-mind látható az eredményből. Mindez persze nem volt zökkenőmentes, úgy tudjuk, a fő támogató végül nem tudott annyi pénzt az expedícióra szánni, mint amennyit eredetileg tervezett.

Az expedíció ezúttal balul sült el, de legalább nem tragikusan, és ez jó. Az már kevésbé, hogy ez az óceánátszelési kísérlet sem mentes az egymásnak ellentmondó hírektől és nyilatkozatoktól, akárcsak a legutóbbi: az Atlanti-óceánt átkenuzó Rakonczay Gábor expedíciójára sokan a mai napig gyanakodva gondolnak vissza, noha semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy az egyébként tapasztalt tengeri kenus csalt volna.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!