CímlaponA rovat hírei |
Del Piero és Raúl a leszerepelt sztárok között2004. 07. 07., 15:40 | Frissítve: 2004. július 07., szerda 19:23
Az Index sztárvizsgálóinak figyelme elől nem menekültek azok a futballisták sem, akik eddigi karrierjük alatt nyújtott teljesítményükkel - ki régebben, ki mostanában - kiérdemelték a "klasszis" jelzőt, ám az Eb-n pocsék teljesítményt nyújtottak, és előbb vagy később, de csalódottan távoztak.
Természetesen az örök szabály szerint az Index leggyengébben játszó sztárokból összeállított válogatottjának is a kapussal kellene kezdődnie, ám ezen az Eb-n megítélésünk szerint egyetlen hálóőr sem csinált bohócot magából. Még a kilenc gólt bekapó bolgár Zdravko Zdravkovnak sem adhattuk ezt a címet, mert nem az ő kritikán aluli teljesítményének köszönhető a meccsenkénti átlag három kapott találat. Nem voltak látványos potyák, lepkék és mellényúlások, a sztárkapusok meg végképp nem hibáztak, ezért nem lenne igazságos, ha valakit csak úgy, "fejről" kiválasztva a csapatba tennénk, így a gárda kapus nélkül áll fel.
Paulo Ferreira
Fernando Couto Szinte megdöbbentő a hasonlóság Ferreira és Fernando Couto sorsában. A Lazio középhátvédje, aki korábban megfordult a Portóban, a Barcelonában és a Parmában is, valamint 1996 óta alapember volt az egyik középhátvéd posztján a válogatottban, szintén az első meccs után került ki a csapatból. Bár gólt nem kaptak miatta, néhány "húzós" megoldása miatt a második találkozón már jobbnak látta őt a kispadra száműzni Luis Felipe Scolari kapitány. Csak a hollandok elleni elődöntőben kapott ismét lehetőséget, amikor az utolsó percekben bekkelő csapat védelmét akarta vele megerősíteni a szakvezető. Fernando beállása után fél perccel máris összehozott egy szabadrúgást a saját kapujától tizennyolc méterre, de szerencséjére a specialista Van Hooijdonk csak a sorfalat találta el. A döntőn ezek után természetesen egy percet sem játszhatott. Mikael Silvestre
Bixente Lizarazu A rosszul szerepelt sztárok csapatának balhátvédje a francia Lizarazu, akinek legemlékezetesebb megmozdulása a csapata kiesésével végződött Görögörszág elleni meccsen történt. A Bayern München volt balbekkje talán még mindig a lelátó széksorai között bújkál, miután Zagorakisz egy csodás esernyővel valósággal kirepítette a pályáról. A kistermetű játékos bűnét növeli, hogy a torna legjobbjának választott görög szélső továbbvitte a labdát és tökéletes gólpasszt adott Kariszteasznak. Robert Pires
Ruben Baraja A spanyol Baraja sorsa megegyezik Piresével, aki még a franciánál is sikeresebb és jobb volt az előző klubszezonban. A Valenciával bajnokságot és UEFA-kupát nyert, szinte minden meccsen kiemelkedően játszott. A válogatott legtöbb selejtezőjén és felkészülési meccsén az ő nevével kezdődött a csapatösszeállítás, az Európa-bajnokságon viszont nem jött ki neki a lépés. Egy óra után le is cserélte őt Saez kapitány már az oroszok elleni győztes meccsen is, és csak a portugálok ellen, az utolsó huszonöt percre küldte vissza. Hasztalan, hiszen labdaszerzései, lövései és fejesei is elmaradtak. Deco
Alessandro Del Piero Minden csapatnak van kapitánya, így az Index antisztár válogatottjának is: Alessandro Del Piero. A volt olasz csodagyerek csatárként a dánok ellen helyzetig sem jutott, a svédekkel szemben két lehetőséget hibázott el, a bolgárok ellen szintén annyit. Valóságos labdatemetőnek bizonyult, ám Giovanni Trapattoni szövetségi kapitány egyre többet játszatta: az első meccsen huszonöt, a másodikon tíz perccel a vége előtt cserélte le, a harmadikon meg végig a pályán hagyta. Idén már a Juventusban is gyengén játszott - fájó kimondani - de teljesen lelassult és abszolút veszélytelenné vált, miközben az egész évben kiemelkedően focizó Roberto Baggio valamelyik tengerparton heverészett. Pedro Pauleta
Raúl Válogatottunk valószínűleg legellentmondásosabb tagja Raúl Gonzalez Blanco, a hazájában érinthetetlen Real-kedvenc. A görögök elleni zseniális sarkazós gólpassza marad meg valószínűleg a legtöbb szurkoló emlékezetében, de aki látta mindhárom meccsét, tudhatja, egy sztár nem hagyhat ki annyi helyzetet, amennyit ő elpuskázott. Az oroszok ellen még megúszta, de a görögök ellen az elhibázott fejesei már a győzelembe kerültek, míg a portugálokkal szemben szinte helyzetbe sem került. Ennek ellenére sem váltott Saez, Spanyolország kiesett, Raúl pedig vezérként egy újabb nagy tornán bukott meg. Trapattoni az ideális antisztár-edző A pocsék sztárokat természetesen csakis pocsék döntéseket hozó sztáredző irányíthatná, így esett a választásunk Giovanni Trapattonira. Minden idők legsikeresebb olasz trénere, aki a Juventusszal, az Interrel, de még a Bayern Münchennel is nyert bajnokságot, a torinóiakkal BEK-et és Világkupát is, valójában már a kerethirdetésnél kiejtette csapatát. Totti köpködős eltiltására nem számíthatott, ám arra talán igen, hogy Vieri - aki a helyszínről tudósítók szerint sérült volt már az első meccsen is - taszítja majd a kaput. Helyettesének Corradit vitte magával, akit aztán a svédek ellen be sem mert tenni. A bolgárok meccsen végül nem tehetett mást, rászánta magát a jóformán csak fejelni tudó csatár szerepeltetésére, mert Vieri már lépni sem tudott. A laziós "igazolta is klasszisát", egyetlen pontos passza sem volt, a kaput meg csak a felezővonalról nézhette, még helyzetbe sem került. Mindhárom találkozójukon végig pályán volt az antisztár-csapat kapitánya, Del Piero is, de azt is csak Trapattoni tudja, miért. Amíg formán kívül lévő társaik Portugáliában szenvedtek, Filippo Inzaghi, Roberto Baggio és az előző idényben 23 bajnoki gólt lövő Alberto Gilardino eközben valamelyik szardíniai strandon napozgattak, hiszen Trapattoni nem tartott rájuk igényt. Kapcsolódó anyagok
N;
hirdetés
|
A portugál csapat döntőt játszhatott a tornán, ám hogy odáig eljutottak, legkevésbé talán Paulo Ferreira érdeme volt. A jobbhátvédnek minden összejött az Eb-ig: a BL-győztes Porto egyik legjobbja volt egész szezonban, nem is számított meglepetésnek, hogy már a torna előtt leigazolta őt a Chelsea. A 
Választásunk szerint a védelem tengelyében a francia Mikael Silvestre lett Fernado Couto párja. A hátvéd ugyan négy meccsen játszott, de szinte nem is volt olyan, amelyen ne hozott volna össze egy gólt vagy legalább gólhelyzetet az ellenfélnek. Az 
Robert Piresszel kezdődik a középpálya, ami kissé meglepő, hiszen a francia nők kedvenc focistája kifejezetten sikeres klubidény után érkezett Portugáliába. Az angol bajnok Arsenalban Henry után ő lőtte a legtöbb gólt - tizennégyet -, és adott egy rakat gólpasszt is, ám az Eb-n csak szenvedett. Santini kapitány pedig - vesztére - bízott benne, szerepeltette a bal oldalon, játszatta a jobb szélen, de akármennyire is törjük a fejünket, egyetlen hasznos megmozdulását sem tudjuk felidézni. Ráadásul a kudarcot igen rosszul viselte, a pletykák szerint a 
A portugál csapat sikerének rejtélyét növeli Deco szereplése. A Portóval BL-győztes középpályás, aki a bajnokikon és az európai kupameccseken rendszeresen klubja egyik legjobbja volt, az Eb-n az egyik leggyengébbnek bizonyult. Scolari kapitány az első, görögök elleni vesztes 
A portugál csapat a védelem és a középpálya után a csatársorba is delegált egy sztárjátékost, Pauletát. A PSG többszörös francia gólkirály támadója pocsék három hetet fogott ki, nála több ziccert biztosan nem hagyott ki senki az Eb-n. A