-

A sztáredzők blamálták magukat az Eb-n

Rehhagel és Brückner kiemelkedett a trénerek közül

2004. 07. 06., 13:21 | Frissítve: 2004. július 06., kedd 16:55

A vasárnap véget ért Eb-n a favoritnak tartott csapatok nagy része már az elődöntő előtt elvérzett, ám nem csak gyengélkedő sztárjaik, sokkal inkább hibát hibára halmozó szövetségi kapitányaik miatt. Volt, aki a taktikát, volt aki a cseréket rontotta el, és szemellenzős felfogása törvényszerűvé tette a korai búcsút. Volt, akit a szerencse és jó játékosai elvittek a torna hajrájáig, ám valójában kétségtelen, a nagy futballnemzetek edzői közül egyikük sem tudott felnőni a feladatához.

Sokan úgy gondolják, a portugáliai Eb-n a nagy futballnemzetek leégését a sztárok okozták, akik kifacsartan, formán kívül érkeztek a tornára és rosszul játszottak. Nagyjából igaz is ez, hiszen Raúl, Vieri, Pires, Henry, de még Zidane sem nyújtotta azt, amit valójában tud, ám a kudarc nem csak az ő gyenge teljesítményeik miatt volt törvényszerű: az igazi felelősök az edzők, akik pocsék döntéseikkel, szemellenzős felfogásukkal szinte maguk ejtették ki csapatukat.

"Raúl mindig kezdő"

Inaki Saez
Elsőként az előzetesen Eb-esélyesnek tartott spanyolok búcsúztak, egy olyan csoportból, amelyből simán kellett volna továbbjutniuk. Csakhogy, ha a tréner úgy indul neki a tornának, hogy "Raúl mindig kezdő, mindig", de az a Raúl csak kihagyni tudja a helyzeteket, annak nem lehet jó vége. Persze még ez is belefért volna, hiszen a görögöket lefocizták és vezettek is egy góllal, de akkor ráültek az eredményre. Az Eb után lemondott Inaki Saez kapitány biztosan, tudja miért. De még ezt is képes lett volna elviselni a tehetségesebbnél tehetségesebb futballistákból álló gárda, hiszen a továbbjutásukról döntő, portugálok elleni meccsen elég lett volna egy iksz. A mester viszont Raúl helyett inkább az előző meccsen gólt szerző Morientest ültette a padra.

Henry egyedül és rossz helyen játszott

Franciaország nem a tökéletes kerettel, de Zidane-nal, Henryval, világklasszisokkal érkezett, favoritként. Zidane nagyjából hozta is magát, ám Pires csak szenvedett, bármelyik oldalra is tették, csak úgy, mint Henry, aki klasszikus középcsatárt játszva bóklászott a ténfergő Trezeguet ékpárjaként.

Két meccsen át szinte észrevehetetlenek voltak, majd Svájc ellen, a hajrában Jacques Santini kapitány végre egy passzolni is képes csatárt, Louis Sahát tette Henry mellé, aki egy perccel később előbbi átadásából gólt lőtt. A hajrában, majd' 270 perc után először kapott labdát a bal oldalon, a félpályánál, és arsenalosan be is gyalogolt vele a kapuba. Úgy tűnt, megvan a kezdőfelállás a görögök ellen, mire Santini visszatette Trezeguet, és Piresszel kiegészülve visszaállt a klasszikus 4-4-2-re. Meg is lett az eredménye.

Trapattoni már otthon elvágta magát

Giovanni Trapattoni
Az olasz Giovanni Trapattoni példája különleges, hiszen a történések alakulása miatt azt kell mondanunk, már a kerethirdetésnél kiejtette csapatát. Totti köpködős eltiltására nem számíthatott, ám arra talán igen, hogy Vieri - aki a helyszínről tudósítók szerint sérült volt már az első meccsen is - taszítja majd a kaput. Helyettesének Corradit vitte magával, akit aztán a svédek ellen be se mert tenni. A bolgárok ellen rászánta magát, mert Vieri már lépni sem tudott, és a laziós "igazolta is klasszisát", egyetlen pontos passza sem volt, a kaput meg csak a felezővonalról nézhette, még helyzetbe sem került. Végig pályán volt persze Del Piero is, de azt is csak Trapattoni tudja, miért. A korábbi olasz csodagyerek - sajnos - teljesen lelassult, két-három kihagyott zicceren kívül semmit nem mutatott. Filippo Inzaghi, Roberto Baggio és az előző idényben 23 bajnoki gólt lövő Alberto Gilardino eközben valamelyik szardíniai strandon süttették a hasukat.

Advocaat, a mélypont

Nem esett bele Trapattoni hibájába Dick Advocaat, akinek sikerült összeválogatnia a legjobb 23 holland játékost. A tornára megérkezvén viszont már mindent megtett, hogy megakadályozza focistái jó szereplését. Seedorffal hamar összeveszett, a balszélső Van der Meydét a jobbszélen szerepeltette, ám annak ellenére is, hogy képtelen volt motiválni csapatát, Van Nistelrooy zsenialitása megmentette őt a németek ellen.

Dick Advocaat
A cseh meccsre a holland médiának sikerült a csapatba könyörögnie Arjen Robbent, aki rögtön gólpasszt is adott, és végig nyomás alatt tartotta a cseh jobbszárnyat. Advocaat - akit hollandiában már ekkor úgy csúfoltak, "Adthecat" - a hajrában lehozta a fiatal szélsőt. A csehek megfordították a meccset. Minden hibája ellenére Lettország nem jelenthetett gondot, így a hollandok továbbmentek, hogy a svédek ellen a torna egyik legrosszabb meccsét játsszák.

Büntetőkkel bejutottak a négy közé, ám a mélypontot a meccs utáni sajtótájékoztatón csúcsosodott ki Advocaat "szakértelme": "Van der Meyde és Robben az első félidőben folyamatosan cserélgették a helyüket, fogalmam sincs, miért. Kiabáltam is nekik, hogy ne akarják összezavarni Van Nistelrooyt, majd a szünetben megtiltottam nekik, hogy továbbra is ezt csinálják". Hány edző örülne két szélsőnek, akik itt is, ott is képesek, és hajlandóak is játszani...

A legjobb négy között a portugál válogatott megérdemelten ejtette ki a hollandokat, de Scolari kapitány biztosan megköszönte a másik oldalon ülő kollégájának, hogy szünetben lecserélte legjobbját, Overmarst, nagy terhet véve le a portugál védelemről.

Mindemellett az egész Eb legnagyobb edzői bakijával röhejessé tette ténykedését: Patrick Kluivertnek egyetlen percnyi játéklehetőséget sem adott. A Barcelona sztárja, aki karrierje során az Ajaxot, a Barcelonát, és a holland válogatottat is rengetegszer húzta ki a bajból - elég csak az 1995-ös BL-döntőre, a '96-os Eb-re, a '97-es vb-pótselejtezőkre vagy a legutóbbi Real-Barca meccsre gondolni - kis híján 500 percet ült a kispadon.

Scolari is szemellenzős lett

Luis Felipe Scolari
Otto Rehhagel, a görög istenné vált német edző épp Luis Felipe Scolarinak hálalkodhatott a döntő után, hogy a még Vierinél is veszélytelenebb Paulétát favorizálta Nuno Gomes helyett. Ráadásul ekkor a brazil tréner már Figót sem merte lecserélni - az angolok ellen megtette -, az meg, hogy a holland meccsen is észrevehetetlen Deco helyett miért nem Rui Costa kezdett a fináléban, örök rejtély marad.

Scolarit is utolérte a szemellenzős végzet, ami a pályán tartotta Raúlt, Trezeguet-t, Del Pierót, így nem is csoda, hogy a tökéletesen szervezett görög csapattól kétszer is kikapott.

Aki nem hibázott, nyert

Herr Rehhagel sosem esett a fenti hibákba, a legjobb formában lévő játékosait játszatta, és a cseréket is tökéletesen időzítette. Így még az övénél jóval erősebb, Karel Brückner által remekül összerakott cseh csapatot is sikerült legyőznie.

Az pedig, hogy az Eb-kupát Rehhagel, és nem a túlértékelt világbajnok Scolari érdemelte meg jobban, vitán felül áll: képzetlenebb játékosokból jobb csapatot rakott össze.

N;
hirdetés