CímlaponA rovat hírei |
A görög antifutball titkaiRehhagel és Dellaszék útja az Eb-nyerésig2004. 07. 06., 01:27 | Frissítve: 2004. július 06., kedd 13:14
Görögországban a futballválogatott győzelme után ezrek vonultak az utcákra a kisebb városokban is, noha a gárda a felkészülési meccseit mindössze öt-, olykor tízezer néző előtt játszotta. Rehhagel azonban csodát tett, mert újra feltalálta a "ha nem kapunk gólt, akkor nyerünk, mert a csatárok előbb-utóbb gólba botlanak" - elvet. A klubcsapataikért egyébként végletesen rajongó fanatikusok most az olykor színtelen válogatottat is imádják, és így lett Görögország (anti)futball-nagyhatalom.
Otto Rehhagel játékosként is keménységéről volt híres, megtapasztalhatta ezt a későbbi Fradi-edző, az akkor a Herthában légióskodó Varga Zoltán a hetvenes években, amikor egyik bajnokijukon nemcsak rugdosta az egész meccsen át, de még le is köpte őt a vasárnap tréneri pályafutása csúcsára ért egykori bekk. Görögországba is nagy tervekkel érkezett, és miután csapata 2001 szeptemberében tragikus játékkal 5-1-re kikapott, neki is kezdett haladéktalanul a rendteremtésnek.
Mahlasz és Zikosz repült Elsőként megtiltotta a játékosainak, hogy a taktikai értekezleten elhangzottakat azonnal továbbadják kedvenc újságírójuknak , őt pedig nyíltan "szétszedjék" a lapok hasábjain, mondván, nem ért a futballhoz. A taktikai értekezlet egyébként teljesen átformálódott, lekötötte tanítványai figyelmét, és nem hagyta, hogy berögződéseiknek megfelelően egymással beszélgessenek, hanem a játékrendszerre kellett koncentrálniuk. A fegyelem megteremtéséhez hozzájárult az is, hogy az Ajaxban akkortájt nagyszerűen játszó Mahlaszt habozás nélkül kitette a csapatból, mert öncélúan, nem az elképzeléseinek megfelelően játszott. A BL-döntős Monacóban futballozó Zikosz is csakhamar kegyvesztett lett, és a folytatásban már nem is kerültek egyszer sem a kezdőcsapat közelébe. Azt csináljanak, amit tudnak A legfontosabb cselekedete azonban az volt, amikor elhitette a játékosokkal: attól, hogy klubcsapataikban mellőzöttek, ő mindenképpen számít rájuk, kitart mellettük, és ha a válogatottban kiemelkedő eredményt érnek el, akkor piacképesek lesznek, és könnyebben biztosíthatják helyüket az edzőknél. Rehhagel eközben nekilátott a taktika kidolgozásához, amelyik az Eb egyenes kieséses szakaszára érett be igazán. "A görög játékosok eddig azt csináltak, amit akartak, most azt csinálják, amit tudnak" - jelentette ki határozottan már Portugáliában. Szeitaridisz a nagy felfedezés Mindez persze azt is feltételezi, hogy ő a selejtezők vége táján ráébredt arra: nem lehet ész nélkül támadni, noha azon a vidéken is elsősorban a támadófutballra esküsznek a szakvezetők. Ez a mondat vált filozófiájává, és ezzel egyidejűleg előszedte újra a "ha nem kapunk gólt, akkor nyerünk, mert a csatárok előbb-utóbb gólba botlanak" - elvet. Görögország így lepipálta a kontinenst, igaz, amikor nyomás volt a csapaton, akkor azonnal kiütköztek a gyerekbetegségek, így az egyéni képességekben árnyalatnyival jobb oroszok simán verték őket. Szeitaridisznek kezdetben meg kellett küzdenie a csapatba kerüléshez, de gyorsasága, labdabiztossága és lövőkészsége hamar kiütközött. A jövőre már a Portóban játszó védő pedig akkor sem vonogatta a vállát, ha képességeiből semmit sem használhatott fel a meccseken, mert éppen követő emberfogásra - Trezeguet-t, Barost és Figót is hatástalanította - volt élesítve. Az állandó védőpáros is padra kényszerült A Romában mellőzött Dellasz - Chivu és Samuel volt a védelem közepén - és Kapszisz biztos ponttá vált, minek következtében az addigi egyeduralkodó védőpáros, Gumasz valamint a Newcastle-ban edződő Dabizasz csak a cserepadra ülhetett. (Vagyis: simán megbontotta a biztosnak látszó hátsó alakzatot, mert az nem felelt meg az elképzeléseinek.) Fisszaszra a kezdetektől számított, és lényegében ezen a poszton nem is volt más bevethető labdarúgója. A középpályán Jannakopulosznak és Zagorakisznak bérelt volt a helye - előbbi inkább a támadásoknál jeleskedett, és csapatában, a Boltonban a légiósok közül egyedül ő számított biztos pontnak -, rajtuk kívül viszont nagy volt a jövés-menés. Hariszteasz a cserepadról lett hős Zagorakisz ugyanakkor védőmunkájával emelkedett ki. Karaguniszra nemrégiben talált a kapitány, Kacuranisz pedig az Eb-n futott be, mert Cartaszt túlságosan is támadó szelleme miatt rendre nélkülözte Rehhagel. Igaz, ő nagyot lendített csapatán, amikor beállt az oroszok, illetve a csehek ellen a hosszabbításra. Cartasz egyszer sem kifogásolta kirekesztettségét, és alighanem ez a tény is jelzi: Rehhagelnél valószínűleg nem lehetett ellenvetése, ha csak a kispadra került - különben a német hazairányította volna. A csatársorban Hariszteasz és Nikolaidisz vívta ki magának a jogot, az Eb-n azonban már csak az előbbi kapott helyet. Hariszteasz a Brémában a "cipófűzőjét sem köthette be" a szezon alatt brazil Ailtonnak, de még a tizenhét gólig jutó horvát Klasnicnak sem, alig kapott lehetőséget Lisztes csapatában. A három gólja viszont önmagáért beszél, két fejese különösen értékes volt, hiszen az egyenes kieséses szakaszben kétszer döntötte el a továbbjutást. Technikailag alig jobbak a magyaroknál Kétségtelenül Rehhagel érdeme, hogy a magyar futballistáknál technikailag csupán egy szinttel jobb játékosokból csapatot kovácsolt össze, ami mindvégig megőrizte szervezettségét és fegyelmezettségét. (Fizikumban és győzni akarásban jóval nagyobb a különbség.) Plusz kiváló versenyző típusú játékosai voltak. A vb-selejtező sorozat lesz viszont az igazi próbatétel, amikor a lisszaboni hősöknek már mint hősöknek, nem egyszerű iparosoknak kell pályára futniuk. A selejtezőkben a dánokkal, a törökökkel, az ukránokkal és a grúzokkal kell megmérkőzniük az egy továbbjutó helyért és a pótselejtező lehetőségéért.
N;
hirdetés
|
