|
Otto REHHAGEL |
|
|
|
|
|
|
|
Született: |
1938.08.09., Essen |
|
|
|
|
|
Játékos |
|
TuS Helene Essen |
1952-1960 |
Rot-Weiss Essen |
1960-1963 |
Hertha BSC |
1963-1966 |
Kaiserslautern |
1966-1972 |
|
|
|
|
|
Edző |
|
Saarbrucken |
1972-1973 |
Offenbach |
1973-1975 |
Werder Bremen |
1976 |
Borussia Dortmund |
1976-1978 |
Armina Bielefeld |
1978-1979 |
Fortuna Dusseldorf |
1979-1980 |
Werder Bremen |
1981-1995 |
Bayern München |
1995-1996 |
Kaiserslautern |
1996-2000 |
KEK-győztes (Bremen) |
1992 |
Német bajnok |
1988,1993,1998 |
Német Kupa-győztes |
1980,1991,1994 |
|
|
|
|
|
Szövetségi kapitány |
Első mérkőzés: |
2001.09.05. |
Finnország-Görögország 5-1 |
|
|
|
|
|
|
|
összesen |
tétmeccs |
meccs |
28 |
10 |
győzelem |
16 |
6 |
döntetlen |
7 |
3 |
vereség |
5 |
1 |
lőtt gól |
41 |
11 |
átlag |
1,46 |
1,1 |
kapott gól |
33 |
11 |
átlag |
1,18 |
1,1 |
teljesítmény |
65% |
63% |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A görög válogatott szövetségi kapitánya nemzeti hős lett az Eb-kvalifikáció kivívása után. A mindig nagyon visszafogott Otto Rehhagel tíz év után jutatta ki újabb világversenyre a helléneket, igaz, most sokan az Egyesült Államokbeli 0-10-es gólaránnyal végződött szereplés megismétlődésétől féltik együttesét. Pályafutása egyik legnagyobb sikerének mondta a portugáliai részvétel elérését az eddigi sikereit klubedzőként jegyező tréner; a görög válogatott az első nemzeti együttes amelyet irányít karrierje során. Rehhagel nevéhez fűződik Lisztes Krisztián klubja, a Wreder Bremen legsikeresebb korszaka: a német tréner tizennégy éven keresztül edzette az észak-német város csapatát, és ezalatt a zöld-fehérek kétszer megnyerték a Bundesligát (1987, 1993), elhódították a Német Kupát (1991, 1994) és diadalmaskodtak a KEK-ben (1992).
Rehhagel végül 1995-ben köszönt el Brémától egy igazi sztárcsapatért: a Bayern München azonban csak egy csonka idényt engedélyezett számára, és a bajorokkal hiába nyerte meg az UEFA-kupát, távoznia kellett.
A következő állomáshelye a Kaiserslautern volt, ahol két magyarral, Hrutkával és Szűccsel a keretben, 1997-ben bajnoki címig jutott.
2000 októberében maga ajánlotta fel lemondását, és a következő évben érkezett Athénba a világbajnoki selejtezőktől már elbúcsúzott nemzeti együtteshez. A debütálás mondhatni katasztrofálisra sikeredett (1-5 a finnek ellen), de az angolok elleni, manchesteri 2-2 már előre jelzett valamit a későbbi sikerekből.