Az Európa-bajnokság 19 nagy pillanata

Vasárnap véget ért a XIII. labdarúgó Európa-bajnokság. A három hétig tartó versenysorozat valamennyi játéknapján történt olyan esemény,ami megváltoztatta valakinek az életét.

Június 7. szombat. A hazaiak támadóját, Alexander Freit sérülése miatt kellett lecserélni. A svájci játékosnak a cseh Grygera kicsit keményebben lépett oda, egyből látszott, komoly lehet a baj. Frei bicegve és sírva jött le, mint később kiderült, elszakadtak a szalagjai, egy félidőig tartott az Eb-je.

Június 8. vasárnap. A második napon nem a bénázó osztrák védő Aufhauser ügyetlenkedése, hanem a német-lengyel Podolski sportemberi viselkedése volt a legemlékezetesebb. Származása miatt nem örült a lengyeleknek lőtt góljainak – amelyek közül a második az Eb egyik legszebb találata volt –, és ez egy némettől elég szokatlan viselkedés. Még akkor is, ha lengyel.

Június 9. hétfő. A C csoport első játéknapján nem egy ember, hanem egy csapat tette volt a legemlékezetesebb. A hollandok úgy verték el a világbajnok olaszokat, mintha csak az Eb előtti utolsó felkészülési találkozójukon futkároznának egy osztrák kiscsapat ellen.

Június 10. kedd. David Villa ugyan megrúgta a torna első és utolsó mesterhármasát az oroszok ellen, de mi mégis a veterán Larsson gólpasszát emelnénk ki, aki úgy tette vissza a labdát Ibrahimovic elé, hogy az mindenféle állítgatás nélkül hatalmas gólt lőtt a görög kapuba.

Június 11. szerda. Nem is lehetne más a nap pillanata, mint a törökök 91. percben szerzett gólja, ami a házigazda búcsúját is jelentette. A szakadó esőben rendezett találkozón Turan 17 méteres lövése megpattant egy védőn, a kapus hiába indult el jó irányba, esélye sem volt a védésre. Ekkor szinte mindenki úgy gondolta, egyszeri és megismételheteten a török feltámadás.

Június 12. csütörtök. A B csoportban a horvátok megverték a németeket, a nap pillanata mégis az osztrák-lengyel meccsen jött el, amikor az angol Howard Webb megítélte a torna leglinkebb tizenegyesét. Ezzel segített abban, hogy ne essenek ki pont és rúgott gól nélkül az osztrákok.

Június 13. péntek. Tizenegyes volt a hetedik nap kulcsmomentuma is. Az olasz-román meccsen Buffon védte Mutu kísérletét, megmentve a világbajnokot attól, hogy már két meccs után elbúcsúzzon.

Június 14. szombat. Egy nappal később ismét egy kapusé, a görög Nikopolidiszé volt a nap pillanata. Az oroszok ellen annyira rosszul és feleslegesen jött ki oldalra, hogy amikor elindult, tudni lehetett, gól lesz belőle. Ez azt is jelentette, hogy a címvédő az elsők között esett ki.

Június 15. vasárnap. Az utolsó csoportkör első napján megint a törökök villantak. A csehek hiába vezettek már 2-0-ra, a törökök előbb egyenlítettek, a 87. percben a világ egyik legjobb kapusának Cechnek a hibájából egyenlítettek, majd két perccel később Nihat a győztes gólt is megszerezte.

Június 16. hétfő. A B csoport utolsó körében az osztrák-német meccsen volt ugyan egy hatalmas Ballack-gól, mégis a játékvezetőé, a spanyol Manuel Mejuto Gonzalezé a nap pillanata. Az egyébként nyugodt meccsen mindkét kapitányt kiállította és a lelátóra zavarta. Nem tudni, miért.

Június 17. kedd. A tizenegyedik nap pillanata Ribery sérülése volt, az addig is színtelenül játszó francia válogatott elvesztette egyetlen kreatív játékosát. Az olaszok könnyedén verték ki őket

Június 18. szerda. Az utolsó csoportkörben olyan játékos körül forgott a világ, aki addig nem is játszott az Eb-n. Az orosz Arsavin igazolta klasszisát, a svéd védőkből úgy és akkor csinált hülyét, amikor akart. Góljánál úgy hagyta ott az őt üldözőket, hogy azok még most is azt találgatják, hova lett.

Június 19. csütörtök. Az első, német-portugál negyeddöntő hőse Ferreira – méltó társa Carvalho és Ricardo kapus –, hiszen kétszer is ugyanolyan gólt kaptak mellőle. Főleg a második volt vicces, pontosan ugyanolyan körülmények között kapták, mint az azt megelőzőt.

Június 20. péntek. Talán le se kellene írni, úgy is mindenki tudja, melyik volt a török-horvát meccs nagy pillanata. Miután a horvátok megszerezték a vezetést a 119. percben, legalább két percig ünnepelték a továbbjutásukat. Így a hosszabbítás hosszabbításába, a 122. percbe pont belefért Semih Sentürk egyenlítő gólja, amely a tizenegyesekhez vezetett, a törökök nyertek.

Június 21. szombat. A holland-orosz meccsen nem a szép gólok és a parádés megoldások, hanem Lubos Michel játékvezető egyik ítélete hozta a nap pillanatát. A szlovák bíró előbb felmutatta a második sárga lapot is az orosz Kologyinnak, de a partjelző jelzésére visszavonta, mert a meg amúgy sem történt szabálytalanság előtt kint volt a labda. Zseniális és becsületes döntés volt, ritkán látni ilyet, le a kalappal.

Június 22. vasárnap. Iker Casillas a rendes játékidőben nagy bravúrral védte Camoranesi lövését, majd a büntetőpárbajban két tizenegyest is fogott, bejuttatva csapatát az elődöntőbe.

Június 25. szerda. A német-török elődöntőn – ahogy azt a törökök meccsein megszokhattuk – az utolsó perc hozta a lényeget. De most nem Fatih Terim csapata tett ki magáért, hiszen a 87. percben sikerült ugyan egyenlíteniük, de Lahm révén a németek találtak be a legvégén, így bejutottak a döntőbe.

Június 26. csütörtök. A csoportmeccsen három gólt szerző David Villa megsérült, le kellett cserélni. Az oroszok ekkor talán arra gondoltak, nagy baj már nem lehet. Lett, mert a második félidőben a remeklő spanyolok Villa nélkül is három gólt szereztek, döntőzhettek.

Június 29. vasárnap. A döntő legfontosabb pillanata a 33. percben jött el, amikor is a győztes gólt szerző Torres hihetetlen gyorsaságát bebizonyítva kívülről kerülte meg Lahmot. Akit ez annyira megviselt, hogy a második félidőre ki sem jött. Persze meg is sérült, állítólag.