Domenech kapitány kinyírta a franciákat

A várakozásoknak megfelelően, ám a vártnál sokkal csúnyábban esett ki a francia válogatott az Európa-bajnokságról, hiszen az egy megszerzett ponthoz társuló 1-6-os gólkülönbség több mint arcpirító. Ha a görögök szerda este pontot szereznek, a franciák lesznek a tökutolsók, hiszen a szintén egypontos osztrákoknak jobb a gólkülönbségük.

A kulcsemberek gyenge formája mellett Domenech furcsa válogatási elvei vezettek odáig, hogy Zidane visszavonulása után két évvel újra ki kell mondani: lezárult egy korszak a francia labdarúgásban.

Ez a bukás viszont, ha jelei voltak is, egyáltalán nem volt törvényszerű. A Romával remek szezont produkáló Mexes (igaz, inkább a Farkasoknak volt remek szezonjuk, mint a középhátvédnek) kihagyásával Domenech aláírta, hogy egyetlen Barca-meccset sem látott idén, és vakon bízva Thuramban csapata játékának alapját rengette meg a lassú, bizonytalan hátvéd bevetésével.

A Thuram által irányított védelemre talán kevesebb teher hárult volna, ha a középpályás-védekezés rendben van, ennek eléréséhez pedig szintén Domenech rendelkezésére álltak a megfelelő játékosok, ám ő egyszerűen kihagyta a fenti status quo első számú letéteményesét, Flaminit. A Toulalan és Makelele által vezérelt középpálya pedig hozta is, ami várható volt tőlük: a franciák még a románok ellen sem tudtak tartós fölényt kiharcolni.

A Toulalan-Flamini összevetés után igazából már nem is volt meglepő, hogy a Serie A góllövőlistájának második helyezettjét, Trezeguet-t úgy hagyta otthon a kapitány, mintha többi csatára kettesével szórná a gólokat. Ezt később megfejelte annyival, hogy egyetlen motivált, harcolni és játszani egyaránt hajlandó támadóját, Benzemát nem játszatta, pályára léphetett viszont minden meccsen a világ messze-messze legtúlértékeltebb csatára, Anelka, valamint Govou.

Jaj, szegény franciák!

Henry a válogatottban pályafutása csúcsán sem játszott soha úgy, mint a klubjában, a csodálatos játékossá fejlődött Ribéry pedig hiába adta Domenech kezébe a lehetőséget, hogy ha nem is játékossal, de taktikával, formációk variálásával és szisztémával pótolja a pótolhatatlan Zidane-t, a ki tudja mire magabiztos mester csapatához hasonlóan kihagyta saját ziccerét.

A francia válogatott nemcsak csúfosan leégett, de megtörtént vele az is, ami már nagyon régen nem: a hollandok ronggyá verték őket. A világ- és Európa-bajnok csapat is kapott ki, sőt volt részük kifejezetten kellemetlen élményekben is (Japán és Dél-Korea maradandó emlék), de úgy, olyan simán, ahogy Van Bastenék elintézték őket, több mint tíz éve nem kaptak ki.

Egyetlen másodpercre sem volt esélyük, jöhet Domenech a kezezéssel (Henry gólja egyébként is lesgyanús volt), a hollandok szétfutották az öregecske, rosszul összerakott és teljességgel működésképtelen francia válogatottat. Olaszország ellen aztán ismét a mester küldte vágóhídra a csapatát azzal, hogy Abidalt betolta középre (Mexes körmei a kanapé karfájába mélyedtek), a szintén bizonytalan Gallas mellé. Az eredmény ismert.

Thuram, Makelele és Sagnol már bejelentette, hogy visszavonul, Vieirában sincs még egy nagyobb torna, Gallasban ez sem volt benne, Coupet pedig hiába kiváló kapus, 36 évesen neki is át kellene adnia a helyét (szerencsére van is kinek), a francia szövetség így kénytelen lesz új alapokon szerveződő válogatott összeállítását kezdeményezni. Nagyon meg lennénk lepve, ha Domenech irányítása alatt.

Neki ugyanis fel kell ajánlania a lemondását. Az érzelmi alapokon nyugvó válogatási szisztéma kizárólag eredményekkel védhető, a francia válogatott sikertelensége pedig pont a Domenech által kihagyott játékosok égető hiányának tudható be. Ezért ha magától nem hajlandó menni, akkor el kell őt küldeni.

A francia sportsajtó már meg is kezdte az edző búcsúztatását, egymásra licitálva kárhoztatják Domenech megmagyarázhatatlan válogatási szisztémáját, és elképzelés nélküli taktikáját, de a játékosok is megkapják rendesen. A France Soir így összegez: "Egyetlen kiút van számára, méghozzá az ajtón keresztül."

A jövőre nézve Zidane helyettesítésének mantrázása helyett a pótolhatatlan zseni játékának hiánya miatt keletkezett űrt kell betölteni, méghozzá sokat futó, de passzolni is tudó játékosokkal, és egy olyan formációval, amely mindent alárendel a zseniális Ribérynek, aki mellé 2010-ig pont van idő felzárkóztatni a Benzema, Ben Arfa és Nasri nevével fémjelzett generáció képviselőit.

A francia futballban kétségkívül megvan a potenciál, rengeteg tehetséges játékosuk van, ám most a spanyolokhoz hasonlóan inkompetens szövetségi kapitányuk és szerencséjük elpártolása miatt számukra is eljött az idő, hogy új csapatot építsenek. Talán hosszú távon még jól is jártak ezzel a számukra borzalmas élményként megmaradó Eb-vel.

Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!