További Laza cikkek
Érdekes Európa-bajnokság ez, a portugálok legjobbja egy brazil, a németek legjobbja egy lengyel, a svájciak legjobbja egy török, a lengyelek legjobbja egy brazil, az osztrákok legjobbja pedig egy horvát, Ivica Vastić. A veterán csatár tegnapi góljával versenyben tartotta választott hazáját.
Vastić Jugoszláviában született, amikor még volt ilyen nevű ország, annak is a később Horvátország néven önállósuló részében, Split városában. A helyi csapatban kezdett futballozni (nem a Hajdukban, hanem az RNK-ban), majd 22 évesen Ausztriába tette át a székhelyét, ahol a Vienna alkalmazottja lett.
A St. Pölten és az Admira Wacker után úgy tűnt, beindul a pályafutása, hiszen a langyos osztrák bajnokság után a Bundesligában szereplő MSV Duisburg szerződtette, de mindössze tíz meccsen lépett pályára a zebráknál, gólt egyáltalán nem szerzett. A sikertelen német kitérő után hazatért, hogy onnan egyenesen a mennybe menjen. A Sturm Graz csapatával, amelyet nyolc éven keresztül szolgált, kétszer is megnyerte az osztrák bajnokságot, és besöpört melléjük három kupagyőzelmet, sőt, két egymást követő évben szerepelhetett a Bajnokok Ligájában is, ahol a Sturm bombameglepetésre egyszer tovább is jutott csoportjából.
A grazi időszakban történt, hogy meghívták az akkoriban kifejezetten erős osztrák válogatottba, és ott lehetett a 98-as világbajnokságon, ahol egyáltalán nem vallottak szégyent. A csoportelsőként kiharcolt kijutás után két döntetlent elérve (az olaszok elleni vereség is igen szoros meccsen alakult ki) estek ki, Vastić pedig a tegnapihoz hasonlóan az utolsó utáni pillanatban szerzett góljával mentett pontot csapatának Chile ellen.
Már 33 éves volt, amikor elindult világot látni, a Nagoya Grampus Eightnél eltöltött szezonja során 27 meccsen 13 gólt szerzett, a szurkolók imádták, egy év után mégis hazatért az Austria Wienhez, ahol további két sikeres szezont húzott le, majd csatlakozott jelenlegi csapatához, az akkor éppen másodosztályú LASK Linzhez.
Levezetni, gondolhatnánk, hiszen 2005 augusztusában visszavonult a válogatottságtól is, de játszani nem felejtett el: 62/42 meccs/gól statisztikát tudhatott magáénak, csapata pedig idén visszajutott az első osztályba. Vastić 39 évesen második lett az osztrák bajnokság góllövőlistáján, ami sokak meglepetésére két év után újra válogatott meghívót ért számára.
Tegnap pedig több, mint három év után újra gólt szerzett az osztrák csapatban. Podolski és Yakin után ugyan a nyitófordulóban nem jött össze neki, hogy szülőhazája ellen beköszönjön, de már ott is a mezőny egyik legjobbja volt, Lengyelország ellen pedig magabiztosan értékesített büntetőjének köszönhetően az Eb-k történetének legidősebb gólszerzője lett.
Vastić szeptemberben betölti a harminckilencet, mégis inkább felfele lóg ki a kissé reménytelennek tűnő osztrák válogatottból. Cselei, ritmusváltásai olyan tehetségről árulkodnak, amellyel hiába próbálja a hazai sajtó Ivanschitzet is felruházni, a házigazdák sztárjátékosa egyszerűen sehol nincs hozzá képest.
Vastic: tudtam, hogy belövöm!
Bár maga a büntető minimum véleményes volt, az nem képezheti vita tárgyát, hogy az osztrák válogatott rászolgált legalább az egyik pontra. Hickersberger kapitány Ausztria történetének első Eb-pontja fölött érzett öröme mellett szintén Vasticot méltatta: "Nem volt kijelölt végrehajtónk, de amikor a bíró megítélte a büntetőt, egyetlen percig sem volt kérdés, hogy neki kell elvégeznie, hiszen ő a csapat legtapasztaltabb játékosa. Jómagam 99,9 százalékig bizonyos voltam benne, hogy egy ilyen nemzetközi rutinnal rendelkező játákos belövi a tizenegyest."A játékos így emlékszik vissza a büntetőt megelőző pillanatokra:"Figyeltem Borucot, és láttam, hogy a vonalon fog maradni. Biztos voltam benne, hogy belövöm a büntetőt". Arra a kérdésre, hogy ez volt-e pályafutása legfontosabb gólja, a 39 éves támadó mosolyogva így felelt: "Eddig igen."