Ez egy egészen jó Európa-bajnokság volt

Két és félszer tombolhattunk meccsenként az utóbbi három hétben, láttunk 77 gólt 31 mérkőzésen. A második legtöbb góllal – csak 2000-ben volt több – zárult az Európa-bajnokság, elegendő izgalom, szép játék és küzdelem után.

Négy éve ugyanennyi meccsen ugyanennyi gól esett, mégis összehasonlíthatatlanul jobb volt az idei torna. Már csak azért is, mert kétségtelenül a legjobb csapat, Spanyolország győzött.

Először persze a hollandokat csodáltuk, de aztán jöttek az oroszok, akiktől leesett az állunk, majd a spanyolok, akik őket is elintézték, kétszer is.

Ezek nagyon jó meccsek voltak, de a többire sem panaszkodhattunk, talán csak a francia-román és az olasz-spanyol, a két 0-0 volt nézhetetlen. Utóbbira így is emlékezni fogunk, mert tizenegyesekkel dőlt el a későbbi bajnok javára.

Feledhetetlen marad a török válogatott. A svájciak és a csehek elleni utolsó perces fordítás, a horvátok elleni egyenlítés, és a németek lefocizása, ami mégis kiesésükkel ért véget.

Tetszettek a felfedezettek: Arda Turant, Semihet, Zsirkovot egyáltalán nem, Arsavint, David Silvát csak kicsit ismertük, de azt semmiképp nem gondoltuk, hogy ennyire jók. Jobban elismerik már Iniestát és Schweinsteigert is, mint három hete.

Nem tetszett viszont a tévéközvetítés. Az UEFA most először irányította a meccsek felvételeit, ezért majdnem egész Európa lemaradt a török-német meccs két góljáról. Puszta véletlen, hogy a szintén kétgólos utolsó három percre rendbe jött a vétel.

Nagyon nem volt szimpatikus, hogy a képeket cenzúrázták. Amikor néző futott a pályára, sosem mutatták, mintha meg sem történt volna. Cikinek tartották, de néhány fotó és a helyszínen 30-50 ezer néző szerencsére leleplezte őket.

Jó lett volna látni egy nagy sztárt is, Zidane- vagy Roberto Baggio-, esetleg Van Basten-félét, aki góljaival vagy játékával kiemelkedik, győzelemre viszi csapatát. Ilyen nem akadt, de volt helyette csapatjáték, főleg a spanyoloknál, az oroszoknál, a németeknél, a hollandoknál, akik bebizonyították, napjaink futballjának lényege a passzjáték.

Örültünk volna, ha valaki úgy gondolja, 35 méterről is be tudja rúgni a labdát a kapuba, mert a 77 közt egyetlen távolról belőtt akciógól sem volt. Klasszikus védhetetlen lövés is csak egy, Michael Ballack szabadrúgása. Ibrahimovic és Sneijder válalkozott még, de mindketten 20 méteren belülről.

Voltak szépen kipasszolt támadások, de nagy potya egy sem. A félpályás szólók sajnos már csak álmainkban léteznek, olyanra sem nagyon emlékezhetünk, hogy valaki megpróbálta, de két védő után megállították.

Meghökkentően hangzik, de főleg a kieséses szakasztól kezdve nem voltak rosszak a bírók. Előtte jött néhány lesgól, de a nagy tét hatására a játékvezetők is összekapták magukat.

Kiemelkedik a svéd Fröjdfeldt olasz-hollandon megadott gólja, amin sokáig vitatkozhattunk, ám az a lényeg, hogy a szabályok szerint joga volt megadni van Nistelrooy találatát, és fel mert vállalni egy ilyen döntést.

Lubos Michel a holland-orosz meccsen kiállította volna Kologyint egy el nem követett szabálytalanság miatt, de a partjezője rászólt, ő meg hallgatott rá, és viszavonta a lapot. Bravó.

Pierluigi Collina, a 2002-es vb-döntő játékvezetője, sokáig a világ legjobb bírója a torna után nemcsak exkollégáit, de a játékosokat is megdicsérte: ezen az Eb-n nem volt alattomoskodás, senki nem rúgott le senkit, nem akarta pofátlanul átverni a bírót.

Mindössze három piros lapot osztottak ki, amiből kettő lökdösődés, egy utolsó emberes szabálytalanság volt (Schwiensteiger, Abidal, Volkan).

Ritka sportszerű torna volt, a lehetőségekhez képest sok nézővel. (Azért nem bántuk volna, ha a legtöbb aréna nem 30 ezres.)

Reméljük, a most elkezdődött pozitív tendencia folytatódik, és két, majd négy év múlva is azt mondhatjuk: soha rosszabbat, kár, hogy vége van.