Részegen viccelődött az Eb-győztes

Humoristákat alázó különszámmal szórakoztatta az Európa-bajnok spanyol válogatottat Madridban fogadó több százezres közönséget Pepe Reina, a csapat cserekapusa.

A tornán egyetlen meccsen szerepelt játékos a nekik felállított színpadon magához ragadta a mikrofont, majd elkezdte bemutatni a 23 futballistát. Nem volt már szomjas, összevissza dülöngélt, több társa számát elfelejtette, előadása talán épp ezért sikerült különösen viccesre.

A kapus Casillasnak az olaszok elleni büntetővédéseit emelte ki, a csere Albiolt nádszálhoz hasonlította, a 3-as Fernando Navarro mezszámát nem is tudta. A 4-es Carlos Marchena a tizenhatos ura, a nagy hajú 5-ös, Carles Puyol Tarzan lett. A fehér bőrű Andrés Iniesta napérzékenységével viccelődött, de kedvesen.

”7-essel Spanyolország hetese, aki elég tökös ahhoz, hogy gólkirály legyen” – ő volt David Villa, míg Xavi a ”futball Humphrey Bogartja”.

A 9-es El Nino, azaz a kölyök becenevű Fernando Torres a spanyolok fia, míg a 10-es Cesc Fabregas a ”lökött, aki sose tudja, mi a szar történik”.

11, Garrincha, vagyis Joan Capdevila, 12, ”nem is látom, olyan kicsi, Santi Cazorla”. Következett Reina cseréje, a harmadik kapus Andrés Palop, ”aki 500 eurót nyert el tőlem a tizenegyeseknél”.

A 14-es, ”Cruyff kisfia, Xabi Alonso” , 15-össel az elhunyt Antonio Puertára emlékező Sergio Ramos. 16-ossal a flamencotáncos Sergio Garcia, majd a 17-es; a tizenhetes nem jutott eszébe, de végül megtalálta Dani Güizát.

18-assal szerepelt a másik elveszett gyerek, Alvaro Arbeloa, 19-essel ”a brazil szamba, a spanyol szamba” királya, Marcos Senna. (Reina meg is mutatta, mi az a szamba.)

A 20-as Juanitót keresnie kellett, mert nem emlékezett a számára, a 21-esről azt mondta, ”a nagyon kicsi, a 150 centis, de nagyon gyors, David Silva”.

De la Red 22-esben simán Diego Armando Maradona lett, a legnagyobb csillag.

Végül önmagát, a hatalmas szívű szpíkert is bemutatta Pepe Reina.

Luis Aragones szövetségi kapitányról majdnem megfeledkezett, de aztán az öreg tréner lett ”a zseniális, a mitikus, a fenomenális”.

Show-ját katalán öntudatát levetkőzve ”spanyol vagyok, spanyol vagyok” énekléssel zárta, ami az igen önérzetes tartományokban élő lakosság körében felettébb ritka.

Lefordítva persze lehetetlen visszadni, mennyire mulattató volt Reina, de nem is a szöveg a lényeg, hanem ahogy előadta.