Roma vs. Lazio
Olaszországban mindenképpen városi derbit kellett választani örökrangadónak. Választhattuk volna a milánói derbit is, de igazi keménymagja csak az Internazionalénak van, a milanosok valamivel békésebbek. Így maradt a főváros, ahol a III. Birodalom erői (SS Lazio) harcolnak a proletariátus helyenként nem kevésbé rasszista szurkolóival (AS Roma)
A Lazio a régebbi római csapat, az 1900-ban alakított klub volt az egyetlen római csapat, ami ellenállt a fasiszta rezsim akaratának, és nem egyesült a többiekkel. A többi csapat egyesüléséből lett az AS Roma. A romantikus kezdetek ellenére a huliganizmus terjedése idején egyértelműen a szélsőjobboldali csoportok lettek a csapatra legjellemzőbbek - a Lazio amúgy úri klub, az elővárosok csapata kéne legyen. Szurkolótáboruk gigantikus drapérián hajtott fejet a balkáni háborúk egyik legnagyobb mészárosa, a Crvena Zvezda huligánvezéréből csetnikparancsnokká avanzsált Zeljko Raznatovic Arkan előtt, amikor a kábítószerben és fegyverben is utazó tömeggyilkost maffiaügyekből kifolyólag agyonlőtték 2000-ben. Ez különösen jól eshetett a csapat horvát sztárjának, Boksicnak.
Az 1987-ben alapított Irriducibili, a legnagyobb, hírhedten szélsőjobbos szurkolói csoport kedvenc sztárja a "római köszöntést" (fasiszta karlendítést) előszeretettel használó Paolo di Canio volt. A csoport erejére jellemző, hogy saját ruhamárkájuk van.
A csapatnak nem volt magyar edzője, sem magyar játékosa.
A Rómát, mint már említettük, 1927-ben hozták létre a nagy fővárosi klubok egyesítésével, hogy végre megtörjék az északi csapatok dominanciáját. A terv nem sikerült igazán, szép történelme ellenére a csapat csupán háromszoros bajnok, 1941-42 és 1982-83 után 2000-2001-ben nyert utoljára scudetót.
A csapat szurkolói hagyományosan baloldaliak voltak, de a Commando Ultra Curva Sud a 90-es évek közepén feloszlott a frakcióharcokban. Azóta szélsőjobbos csoportok uralják a lelátókat, mint az AS Roma Ultras, a retteget Boys és a Giovinezza. A római huligánok is az angoloktól tanultak, egyesek részben a római szurkolók egy évvel korábbi késeléseinek tulajdonítják, hogy a Liverpool szurkolói az 1985-ös BEK-döntőben lerohanták a Juventus táborát a brüsszeli Heysel-stadionban, 39 ember halálát okozva.
A Romának hat magyar edzője is volt, az első bajnoki címük a klubot 1939-1942-ig szolgáló Schaffer Alfréd munkáját dícséri. Schaffert Kertész Géza váltotta a kispadon. 1932-33-ban Barr László, 1933-34-ben Kovács Lajos, 1947-48-ban Senkey Imre, 1956-ban pedig Sárosi György volt a csapat edzője. A csapatban is játszott magyar, a franciaországi emigráns bányászcsaládban született Nyers István 1954-56 között volt a csapat csatára. Nyers Magyarországon az Újpestben játszott, a Romába a Viktoria Zizkov, a Stade Francais és az Internazionale érintésével érkezett, utána játszott a Barcelonában is.