Anglia a Chelsea-t követi, Özilre várunk

Portugália fejlődött a legtöbbet, jelentősen javultak kilátásai, a két eddig lejjebb húzott csapat, Anglia és Olaszország is stabilizálta állapotát, és összességében magabiztosan mentek a nyolc közé. A spanyol bajok tökéletesen kirajzolódtak, egy németnek kellene nagyot javulnia.

Csehország, a vezér nélküli csapat: +8 pont

Amikor bemutattuk Csehországot tavaly decemberben, nem hittük volna, mennyire fontos az a pont, hogy a vezér nélküli játékban mire képesek. Rosicky sérülten érkezett az Eb-re, az oroszok ellen végig játszott, a görögök ellen a második félidőben az előny biztos tudatában már nem, a lengyelek elleni továbbjutást eldöntő meccsen egy perc sem jutott neki. Nem optimista, szerinte nincs olyan állapotban, hogy segíteni tudjon a negyeddöntőben. A 1-4-es vereség után, amikor Bulgária 94-es vb-szereplésével példálóztunk, rájuk gondoltunk elsősorban, bár tényleg nem látszott, kihez lehetne nyúlni. Jiracek persze adott volt, Montenegró ellen is ő volt a meccset befolyásoló erő a pótselejtezőn, de hogy ilyen nagyot játszik, arra nem lehetett számítani. Pilar tehetségét persze mindenki ismerte, elsősorban a Wolfsburg vezetői, de arra megintcsak nem lehetett számítani, hogy egy csapásra vezérré növi ki magát, felszabadítja, hogy folyamatosan jó megoldásokat várnak tőle, nem pedig nyomasztja. Nyilván kellett a reaktivált Hübschmann is, akivel sokkal szilárdabb a középpályás védekezés, Plasil zakatolása is. A jobbhátvéd Gebre Selassie nagy felfedezett, de mindenekelőtt Kadlecről kell szót ejteni, még az államfő (Vaclav Klaus) is őt emelte ki, a 94. percbeli mentése miatt. De a kulcs inkább az volt, hogy Kadlec középre került a bal oldalról, Hubnik pedig kikerült onnan. Nem is volt jó szezonja a védőnek, kiesett a Herthával. Ennyit jelent, ha egy kapitány (Michal Bilek) időközben rátalál a jó megoldásokra. Portugália viszont egy más jellegű csapat lesz, de az egység valamint az egymásért küzdés szembetűnő. És még milyen jók lehetnének, ha Baros eltalálná a kaput, mert eddig nem sikerült neki.

Görögország, az ékezet nélküli csapat: +4 pont

Nagyon sokszor fogják még értékelni, elemezni, hogy tudtak felállni tíz emberrel, a házigazda 50 ezer szurkolója előtt 0-1-ről. Santos mester akkor mutatta meg, nemcsak védekezni tud csapatával, hanem támadni is, mert tíz emberrel is két csatárt hagyott elöl. Nem tudni, van-e még mentálisan ennyire erős csapat az egész mezőnyben, mert a csehek elleni 0-2 sem törte meg őket. A görögöket nagyon meg kell verni, kicsit nem lehet legyőzni.

Intézetünket gyötri a kérdés, mi lenne, ha még futballozni is tudnának? Ha csak egy vagy két kezelhető, és az összjátékba illeszthető klasszisuk lenne. Az állomány erejét a szervezettség megsokszorozza, kivált, mert érezhető: a népükért is játszanak.

Talán még a vasárnapi választást is befolyásolta az 1-0-s orosz győzelem, és annál szebb és pikánsabb nem lehet, minthogy Merkel kancellár csapatával találkoznak a negyeddöntőben.

Németországnak sok ötletre lesz szüksége, hogy ezt a masszív csapatot kiüsse. Mert a görögöknél nem lesz sok ötlet, Karagunisz kiesett sárga lapjai miatt a középpályáról.

Oroszország, a megöregedett csapat: -7 pont

Az első meccs eufóriája, a második meccs félidőnyi könnyed játéka elkényelmesítette az oroszokat. Mivel a legöregebb csapatról beszélünk, várható volt, hogy végig nem fogják bírni ezt a terhelést, azt azonban, hogy másfél meccsre lesz elég az erejük, hitük, koncentrációjuk, példa nélküli. Ilyen szintű csapatnak hátrányban sokkal jobban, tervszerűbben, nagyobb önbizalommal, nem utolsósorban nyugodtabban kellett volna játszania, de mivel nem jött össze, kiestek.

Lengyelország, az enervált csapat: -4 pont

Tudtuk róluk, hogy nincsenek klasszisaik, hogy nem jó csapat, de hogy ilyen gyenge lelkületű, az csak most derült ki. Érthetetlen, hogy gondolták a győzelmet az utolsó meccsen támadások nélkül. Érthetetlen, hazai pályán, emberelőnyben hogy tudták eladni az egygólos előnyt.

Németország, a hatékonyan daráló csapat: +3 pont

Mesut Özilt ugyan a német-portugálon a mezőny legjobbjának választották, leginkább az ő fásultsága, tompasága szembetűnő. Ezért is nincs sebessége a csapatnak. Löw kapitány nem véletlenül mondta, hogy legutóbb is a KO-szakaszban éledt fel a madridi középpályás, és akkor meccseket döntött el. Schweinsteiger átvette a szerepét a hollandok ellen, ami kivételes adottságait jelzi, hogy a nagy darálás és labdaszerzés mellett megőrizte kreativitását. Gomez eddig nyerőember, 18 másodpercig volt nála a labda a holland-meccsen, mégis kettőt vágott.

Hummels tökéletesen beépült, Podolski mögött bármikor bevethető Schürrle.

Ennek a csapatnak vannak a legkisebb bajai, és még virtuózan, szellemesen nem láttuk játszani.

Portugália, a vezéreit megtaláló csapat: +11 pont

Nagyon sokat fejlődtek, elsősorban csapatként. Ha belelkesülnek, ezzel együtt meglesz a sebességük, a védelem pedig jól zár, nagyon sokáig eljuthatnak. Ronaldo abszolút csapatember, odafigyel társaira, az egyénieskedés nem jellemző rá a tornán, még ha vannak is távoli bombái. Nani és Helder Postiga egyelőre gyengébb, mint vártuk, Meireles azonban mintha kezdene életre kapni.

A Joao Pereira-Ronaldo kapcsolatról eddig talán egy csapatnak sem volt fogalma, hogy akár úgy is működhet, mint a hollandok ellen, ami két dolgot jelez előre: a jobbhátvéd jól passzol üres területre, illetve ha ő úgy passzol, akkor előbb vagy utóbb Moutinho vagy Veloso vagy épp Meireles is meg fogja találni azt a rést, ami Ronaldónak kell. Mert egyre inkább olyan állapotban van, hogy mindegyik labdát utol fogja érni.

Három fejesgólt kaptak, nagyon figyelniük kell a csehek ellen, mert ők is veszélyesek pontrúgásból, még ha eddig nem is volt fejesgóljuk – a selejtezőben többet fejeltek, mint lőttek -, csak az esély volt meg rá. (Sivok)

Dánia, a félelem nélküli vikingek: stagnál

2000 óta Morten Olsen vezeti a dán válogatottat, nála jobban senki sem ismeri a játékosokat, mit képesek kihozni egymásból. Krohn Dehli nagy felfedezett, ha nem ebbe a csoportba kerülnek, sokkal több kijöhetett volna belőlük.

Hollandia, Egoland bukása: -7 pont

A világbajnokságon a sorozatos győzelmek miatt a feszültségek nem kaptak szikrát. Az Eb-n ugyanakkor egy rosszul sikerült félidő után már látszottak a zavar jelei, Sneijder jól hozta helyzetbe társait, akik mindent kihagytak. Ennyi nagyképű és pökhendi, ámde átlag feletti képességű játékos sok egyszerre egy keretbe, most igazolódott. Valakit otthon kellett volna hagyni.

Ha megy, ha marad a holland kapitány, a probléma állandó. Hat kiváló, támadó szellemű, de támadó jellemű játékost egyszerűen képtelenség összetartó csapatba terelni. Mindenki játszani akar, a kimaradók értelemszerűen jobbnak gondolják magukat a játszóknál. Már a múltkor írtuk, hogy felsejlik előttünk a 2010-es francia vízió. A franciáktól is vártuk a vb-n, hogy egyszer majd csak beindulnak. Itt igazából ez a beindulás illúziónak tűnt. (A 2008-as francia lebőgés is példa lehetett volna, nyeretlenül távoztak az Eb-ről, a vb-döntősnek úgy látszik, ez a sorsa.)

Nem jöttek folyamatosan a hírek arról, hogy ki, kinek szólt be – Sneijder utólag szívesen megtalálná a szivárogtató spiclit -, de érezni lehetett, hogy ez nem fog összeállni. Ha egy védekező középpályással játszanak a hollandok, egy olyan gyors és jól passzoló csapat könnyen zavarba hozza őket, mint a portugál. Ekkor már látszott, hogy a Marwijk által elképzelt két védekezős szerkezet jó, csak egyszerűn a vereség után mindenki okoskodott, tanácsokat adott, satöbbi. Ilyen nyomásban könnyű feladni az elveket.

Minden baj forrása az első vereség volt, akkor eltörött valami, ami mindvégig szilánkos maradt. Akkor ugyanis a bőrükön érezhették a hollandok, nem sebezhetetlenek, nincs meg a tudat, ha kapunk egyet, akkor majd gyorsan rúgunk rá kettőt. Egy magyar válogatott ellen még megvolt a selejtezőben, egy dán ellen már nem.

Spanyolország, a csatár nélküli csapat: -1 pont

Látszik a spanyoloknál, ha hiányzik a csapat végéről és elejéről valaki, az nem megnyugtató. Puyol hiánya különösen akkor szembetűnő, ha látjuk Jordi Alba esetlenségét a bal oldalon. Piqué és Ramos messze nem tud annyira hatékonyan kisegíteni, mintha Puyol ott lenne a védelem tengelyében. Csatár nélkül pedig még a világ legtechnikásabb csapata is bajba kerülhet, mert az ellenfél jól betömörülve nem hagy helyet, ahol támadásokat lehetne vezetni. Ettől még továbbra is zavartalanul passzolgathat Xavi-Iniesta-Silva, de előbbre gyakorta nem jutnak, csak oldalra. Az olaszok három védővel megfogták őket, és ha a kapuba akarják vinni a labdát a spanyolok a folytatásban is, a franciák ellen sem lesz könnyű. Érthetetlen, miért jegeli Negredót vagy Llorentét a kapitány. Ha ennyire látványosan nem bízik bennük, miért vitte ki őket? Mert így még a maradék önbizalmuk is elmegy, hülyítve érzik magukat, és nyilván nem hisznek azoknak a magyarázatoknak, hogy rátok majd a sokkal fontosabb meccseken számítok. Pedig Rakitic fejesénél könnyen a kiesés szélére kerülhettek volna. Kíváncsian várjuk, mire jutnak, del Bosque mit talál ki a folytatásra. Megvédeni még senkinek sem sikerült az aranyat, az előjelek most sem biztatóak.

Olaszország, a kiismerhetetlen csapat: +3 pont

Prandellinek van és lesz dolga ezzel a csapattal, viszont ez a csapat hatalmas segítséget kap a kispadról, még ha többnyire a kényszer is szüli ezt a segítséget. A háromvédős felállás a spanyolokra volt szabva, a horvátok ellen már döcögött, az írek ellen visszaállt 4-4-2-re. Igaz akkor sem volt virtuóz a támadójáték, két szögletet sikerült gólra váltani. Megállapíthatatlan, hol van ennek a csapatnak képességei maximuma. Nem valószínű, hogy az angolokat három védővel fogadnák. A beívelésekkel lesznek bajaik, és még mindig a középpályások gólerejében (Marchisio, Thiago Motta) bízhatnak.

Horvátország, a nem kockáztató csapat: -2 pont

Mintha Bilic húsz perccel elszámolta volna magát, hiszen a félidőre egyértelműen kiderült, hogy nekik a 0-0 nem jó eredmény. Mivel az 1-1 már jó lett volna nekik, nem értettük, mire várt a kapitány a csatárok beküldésével. A 65. perctől már szinte mindenki a pályán volt, akitől gólt lehetett várni, de Rakitic hibázott. A magyar szakemberek is félreértelmeztek velük kapcsolatosan valamit, mert meglepetéscsapatnak gondolták, még egy elődöntőre is képesnek tartották őket. Ilyen kevés kockázatot vállalva már az is nagy érdem, hogy egyáltalán az utolsó pillanatig esélyük volt a továbbjutásra. Bilic a védelemben amúgy jókat húzott, megszilárdította, de máshol nem sikerült.

Írország, az élettelen csapat: -9 pont

Felesleges bármit magyarázni, nagyon megengedők voltunk velük szemben a pontozáskor. Több motivációt és emóciót vártunk tőlük, körülbelül annyit, mint a szurkolóiktól. Ez a csapat nagyon messze járt egy csapattól.

Anglia, a Chelsea mintára építő csapat: +5pont

Hodgson kapitánnyal valami olyasmit tanultak meg, ami régebben nem ment: négy győzelem mellett egy döntetlen a mérleg. A négyből három 1-0-s győzelem. Mintha a Chelsea-t látnánk magunk előtt. Erős védelem, elöl pedig találnak egy gólt, bármennyire is tartalékosak. A szakember nagyon rendbe tette a védelmet, a három kapott gól nélküli meccs önmagáért beszél, még ha tudjuk is, egyszer Kassai Viktornak köszönhették. Rooneyn látszik a kihagyás, Welbeck mintha pályán sem lett volna, Gerrard viszont a kiszolgálásban elsőrangú volt. Parker jobb a vártnál, Milnernek viszont még javulnia kellene, mert az olaszok ellen hatalmas szükség lesz rá. ha kiesnek jó játékosok, nagy nevek, azzal nem lesz gyengébb egy csapat, ezt a tételt igazolta az ország.

Franciaország, a megsebzett csapat: +3 pont

A 22 meccses veretlenségnek oda, a svédek elvették. A francia tévében elhangzott, így legalább utaznia nem kell a csapatnak, még két meccset játszhatnak Donyeckben, legfeljebb a döntőre kell átmenniük Kijevbe. Felesleges elméleteket gyártani, hogy így akarták-e, mert a franciák nagyon bevállalósan az élcsapatok közül egyedül Ukrajnában laknak. Hogy a vereség utáni üvöltözés épp annak szólt-e, hogy a bezártságot, a Donyeck mellett Kirsza valószínűleg nem túl ingergazdag környezetét egyre rosszabbul bírják, egyelőre nem tudni. Egy biztos, ez a francia csapat képes a spanyolok legyőzésére, mert ha a védői jól tömörülnek középen, akármilyen szélesen is támadnak a spanyolok nem lesz meg bennük az erő, mert középen nincs egy jó formában lévő csatár. Míg a francia támadók közül Ribery újra összecsap Arbeloával, mint a Bayern-Realon, ahol a szélsőnek jól ment. De még ennél is fontosabb lesz a Menez valamint Jordi Alba párharca, a franciák ott meccset nyerhetnek, mert ha a szélső megveri riválisát, Benzema középen ziccerbe kerülhet.

Ukrajna, az egyfélidős csapat: stagnál

Nem, nem Kassain múlt, hogy kiestek. Sokkal inkább a franciák elleni második félidőn, amikor a csapat valamennyi baja csúcsosodott. A jó játékosok már nem annyira jók, mint azt gondolták róluk. Nagyon sokat elárul, hogy mindkét gólt Sevcsenko lőtte, a fiatalok nem tudták magukkal ragadni társaikat.

Svédország, az alulmaradt csapat: -4 pont

Ez a válogatott simán továbbmehetett volna, ha Sevcsenkót kiveszi a játékból, vagy legalább csak Lustignak elmagyarázzák, nem azért kell a kapufa mellé állni, mert onnan jó nézni a meccset, hanem mert labda és közte nem mehet el. Sevcsenko fejese elment, ezzel együtt a meccs is, és ez nagyon sokba került. AZ ötből három fejesgólt kaptak, már az elején felhívtuk a figyelmet, hogy az előkészületi meccseken is ez volt a legfőbb baja a védelemnek. Ibrahimovic hatalmas gólt lőtt, még sokáig látjuk, még ha nem is mentek vele semmire.

Ha érdekli, honnan indultunk, és milyen szempontok szerint kaptak pontokat a csapatok, kattintson az országok neveire a táblázatban. A Futballminősítő bemutatkozása itt olvasható. Az elődöntők előtt újra jelentkezünk.

H		Pontszám	Változás
1.	Németország	174 pont
2.	Spanyolország	172 pont
3.	Oroszország	159 pont
4.	Hollandia	157 pont
5.	Olaszország	149 pont
6.	Anglia	142 pont
7.	Franciaország	140 pont
8.	Portugália	137 pont
9.	Svédország	136 pont
10.	Dánia	134 pont
11.	Görögország	133 pont
12.	Csehország	126 pont
12.	Horvátország	126 pont
14.	Írország	125 pont
15.	Ukrajna	123 pont
16.	Lengyelország	120 pont