Nyaralt az argentin, aki a vb-címhez kellett

Már a csoportkörben sejteni lehetett, hogy az argentin válogatottnál nincsenek igazán olyan csatárok a kispadon, akik alternatívát jelentének a pályán szenvedők helyett, ám ekkor még nem tűnt fel igazán a hiányuk, mert Messi a három meccsen négy góllal húzta a csapatot. Volt még egy öngóljuk, és Rojo fejelt egyet – ez azért már sejttette, hogy valami nincs rendben Higuaínnal és Agüeróval, Messi első számú segédeivel.

Az argentin csapatot a védelem vitte el a döntőig, a kieséses szakaszban, az utolsó négy meccsen 1 gólt kaptak, azt pont a döntőben – nagyon nehéz csak védekezéssel megnyerni egy világbajnokságot, erre rá is fáztak.  

A döntő legnagyobb ziccerét elrontó Gonzalo Higuaínnak az egész világbajnokságon nem ment a játék, csak a negyeddöntőben Belgium ellen szerzett gólt, igaz, az továbbjutást ért, ráadásul szép mozdulat is volt. Akkor azt mondta a Napoli-csatár, hogy érezte, előbb-utóbb jön majd a gól, és reméli, lesz még folytatás. Nem lett, folytatásban nem tudott semmit hozzátenni a játékhoz. 

A németek elleni döntő elején ott lehetett volna a nagy esélye, miután Kroos egy katasztrofális hazastukkolással ziccerbe hozta. Ahelyett, hogy begyalogolt volna vele, egyből ellőtte, tizenhat méterről a kaput sem sikerült eltalálnia, gyatrán eltörte a labdát. Később ugyan gólt rúgott, de azt meg les miatt nem adták meg, jogosan. A Napoliban tizenhét gólig jutott, az idény végére viszont elfogyott, nem volt formában. Pont ugyanannyit lőtt a Serie A-ban, mint a csereként beküldött Rodrigo Palacio, akinek vb-s szerepeltetését jó, jobban mondva hihetetlen klubteljesítménye ellenére is csak kritika érte.

Neki is volt ziccere a döntőben, a hosszabbításban úgy vett le egy remek indítást a tizenhatosnál, hogy két méterre elpattant tőle a labda, utána már csak üldözte, az átemelést pedig inkább hagyjuk, a lehető legrosszabb megoldást választotta, ő sem talált kaput. A válogatottban közel harmincszor szerepelt 2005 óta, 3 gólja van. 

Tíz-tizenkét éve az olasz Serie A olyan játékosokat adott az argentin válogatottnak – vagy épp fordítva –, mint Gabriel Batistuta vagy Hernan Crespo, akik Serie A-gólkirályok voltak. Igaz, a kilencesek szerepköre azóta sokat változott, de az értékeljelző a bajnokságnak, hogy Palacio így is eljutott tizenhétig, az Inter házi gólkirálya lett. 

A vb-n is sérülésével bajlódó Sergio Agüero januárig nagy formában játszott a Manchester Cityben, aztán jöttek a problémák, előbb a vádlijával volt gond, majd egyre többször fájlalta a combját, jött egy szakadás, februárban nem is tudott pályára lépni. Utána már nem is nagyon ment neki a játék, márciusban visszatért, de csak két gólt szerzett az idény végéig, a világbajnokságon pedig végig veszélytelen volt. Ráadásul a vb-n a Nigéria ellen 3-2-re megnyert csoportmeccsen megint gond volt a combjával, az első diagnózisok alapján úgy tűnt, a tornán már nem is játszhat. A hollandok elleni elődöntőre végül felépült, de látszott rajta, hogy formán kívül van. A döntőben sem volt értékelhető megmozdulása, kétszer is ki lehetett volna állítani, pedig csak a félidőben állt be Lavezzi helyett, tehát jóval pihentebb volt a többieknél. Lavezzi legalább a jobb szélen időnként el tudott menni, a meccs elején az ő megindulásaiban volt a legtöbb veszély, nagy hiba volt lecserélni.

Di María kiesésével csak nőttek a gondok az egyenes kieséses szakaszban. Azok után, hogy a klubváltás elé néző Real Madrid-játékos továbblőtte csapatát a nyolcaddöntőben, a belgák ellen megnyert negyeddöntőben megsérült, a 33. percben le kellett cserélni, utána pedig már nem tudta segíteni a válogatottat. 

A világbajnoki keretbe már be sem fért az a Lamela, aki több világbajnoki selejtezőn és felkészülési mérkőzésen is játszott Sabellánál. Megvolt az oka a mellőzésének, a Tottenhamben szinte az egész szezont ki kellett hagynia, egyik edzője sem bízott benne, padozott szinte végig. A Werder Bremenben játszó Franco Di Santo szerepelt néhány selejtezőn kiegészítőemberként, a harmincas vb-keretbe is bekerült, de nem véletlenül maradt ki az utazó csapatból, ő se tudott volna segíteni a tornán. A merítési lehetőség nagyjából ezzel ki is merült Sabellánál, pedig a legjobb megoldása úgy jöhetett volna a tornára, hogy bajnokságot nyert, és önbizalomtól duzzad, ráadásul rutinos, sokat bizonyított emberről van szó.

Carlos Tevezről, akinek agilitása, lövőtechnikája nagyon jól jött volna az argentin válogatottnak, de mivel nincs jó viszonyban Sabellával, ezért a szövetségi kapitány ki sem vitte őt a világbajnokságra. Tevez 2011 nyara, azaz Sabella érkezése óta nem szerepelt a válogatottban. Tevez először ki is jelentette, hogy nem hajlandó a jelenlegi kapitány alatt játszani, viszont a vb előtt pár hónappal már azt mondta, ő jönne, a kapitányon múlik, behívja-e. Nem tette, pedig a drukkerek még tüntettek is a közönségkedvenc mellett.

Két éve Tevez azt mondta: „Számomra nem lenne drámai a kispadon ülni sem, de hagyjuk csak Sabellát nyugodtan dolgozni. Nem az számít, hogy Tévez ott van-e vagy sem, hanem hogy jelenleg Higuaín, Messi és Agüero is kiválóan teljesít.” Csakhogy a háromból most egy teljesített, a másik kettő meg semmit nem nyújtott.

Az argentin válogatott statisztikáin bizonyára tudott volna javítani Tevez. Nem úgy érkezett volna a tornára, mint Higuaín és Palacio, formán kívül, egy nem túl jól sikerült idény után, hanem olasz bajnokként, 21 góllal az elmúlt szezonból.

Azt nem tudni pontosan, mi Sabella gondja vele, de látszik, hogy a köztük lévő ellentéten valójában elment a világbajnoki címük. Lehet, hogy Teveztől már két gól elég lett volna, az is lehet, hogy csak egy is, ha az épp a döntőben jön ki belőle. De nem jöhetett, inkább Amerikában nyaralt a vb egy része alatt.

Hiába választották a világbajnokság legjobbjának Lionel Messit, neki sem volt jó idénye a Barcelonával, annak ellenére, hogy megrúgta a szokásos góladagját a bajnokságban. Ez a vb-s szereplésén is kiütközött idővel, talán a belgák elleni negyeddöntőben volt utoljára olyan megmozdulása, ami igazán mutatta, mekkora klasszis. Így, hogy sem Higuaínnak, sem Agüerónak nem ment igazán, többet ennél nem tehetett, a társak nem nőttek fel hozzá, őt sosem húzták ki, amikor gödörbe került.

Összességében tehát az volt Argentína szerencsétlensége, hogy két amúgy világklasszis csatára, Higuaín és Agüero is élete legpocsékabb formájában érkezett a világbajnokságra, Di María a végére megsérült, Messi pedig ennyit tudott kihozni magából, már ez is időnként emberfelettinek tűnt. Az viszont az általunk is magasztalt Sabella hibája, hogy azt az embert, aki segíteni tudott volna, el sem hozta. A kapitány a világbajnokság után önszántából távozik, ez megnyithatja az utat Teveznek, de már késő.